Belföld

„Bajban vagyok. Hívj fel!” – tabukat dönthet és öngyilkosságokat akadályozhat meg egy új applikáció

Korábban a témában:

Ha egy öngyilkosságon töprengőn, szuicid gondolatokkal küzdőn szeretnénk segíteni valamilyen eszközzel – kezdi mobilját a kezében lóbálva Bérdi Márk –, akkor az egyik legfőbb szabály az, hogy faék egyszerűnek kell lennie. Bármennyire is összetett az öngyilkosság problémája, a segítség gyakran egy jól és jókor feltett kérdés, vagy egy tűpontosan irányzott mondat, ami nem is biztos, hogy szakembertől jön. Innen ered a Richter Anna Díjra is jelölt LelkiSOS applikáció ötlete.

Az öngyilkosság témájával behatóbban foglalkozó, a Péterfy Sándor utcai Kórház Krízis Intervenciós Osztályán évekig dolgozó pszichológus többedmagával egy olyan mobilapplikációt álmodott meg, ami a krízisben lévőknek, hozzátartozóiknak, barátaiknak, sőt a szakembereknek is hatékony segítséget nyújthat.

A fő célcsoport persze azok, akik bajban vannak és az öngyilkosságot fontolgatják: az app megkönnyítené a válságban lévőknek a segítségkérést. Például úgy, hogy egy adatbázis alapján segítene megtalálni a legközelebbi pszichiátriai segítséget – gondozót, osztályt, sürgősségi osztályt. Hol van a hozzá legközelebbi, de azt is látná, hogy mikor vannak nyitva, és milyen telefonszámokon lehet elérni ezeket az intézményeket.

Ennél a pontnál szembesülünk az öngyilkossági statisztikák egyik kevésbé ismert, ám annál inkább megdöbbentőbb adatával: az önmaguk ellen fordulók 60 százaléka az utolsó hónapjaiban felkeres valamilyen egészségügyi ellátást (például háziorvost, pszichiátriai gondozót).

De akkor hol és miért vesznek el a rendszerben? Bérdi Márk szerint a probléma sokrétű, mert egy évek óta depressziós, az élet praktikus területén kevésbé jól mozgó érintett nem olyan könnyen veszi rá magát arra, hogy elmenjen a területi gondozóba. Nem is feltétlenül tudja, hol van. De ha kikeresi a telefonszámát, és felhívja, gyakran azt a választ kapja, hogy hívja vissza őket később. Szinte biztos, hogy nem fogja visszahívni.

Fotó: Farkas Norbert /24.hu

 

Visszatartó erő maga a pszichiátriai kezelés stigmája. Oda ugyanis nemcsak öngyilkossági gondolatokkal, de bármilyen pszichiátriai betegséggel kapcsolatban sem jelentkezik önként szívesen az ember. Az applikációnak, illetve a már évek óta működő öngyilkosság-megelőző honlapnak a tabu feloldása is fontos célja, és Bérdi Márk ebből a szempontból pozitív fejleménynek látja, hogy egyre több könyv jelenik meg, egyre több előadást tartanak komoly mentális témákról.

A pszichoboom szavakat és nyelvet ad ahhoz, hogy beszélgetni lehessen ezekről a nagyon nehéz kérdésekről

– mondja a szakember. Ebben az egyelőre a látványterv szintjén létező applikáció is hasznára lehet a bajban lévőknek, és persze a rajtuk segíteni próbálóknak is, ugyanis konkrét kérdéseket, mondatokat kaphat készen a felhasználó.

Makacs tévhitek az öngyilkosságról

A tabudöntögetés hosszú folyamat, pláne az öngyilkosság kapcsán, amit súlyos tévhitek vesznek körül. Az egyik ilyen éppen a kommunikációhoz kötődik, miszerint, ha rákérdezünk a másiknál, vannak-e öngyilkossági gondolatai, ez csak olaj a tűzre, és felerősíti a szuicid késztetést. Ám ennek pont az ellenkezője igaz – állítja Bérdi Márk, aki a LelkiSOS terveit mutogatva mesél arról, milyen hatásai lehetnek annak, ha valaki beszélgetést kezdeményez egy krízisben lévő emberrel. Már az enyhítheti a beszűkült tudatállapotot, ha valaki érdeklődik, kapcsolatot teremt. A pszichológus azonban kiemeli, nincs egzakt tudomány és biztosan működő kommunikációs fordulat erre a helyzetre, de az mindenképpen fontos, hogy érdeklődést mutassunk.

A kapcsolatteremtés kulcsfontosságú a szuicid gondolatokkal küzdők számára, mert állapotuk gyakran óráról órára, sőt percről percre változhat. Ahol kinyílik az ablak a segítségnyújtásra, meg kell ragadni az alkalmat, és itt nyer értelmet az applikáció egyik faék egyszerűségű része. A krízisben lévő egy gombnyomással üzenetet küldhet az előre megadott személynek/személyeknek arról, hogy bajban van, segítsenek neki. Egy továbbgondolt verzió szerint az általa tíz leggyakrabban hívott telefonszámra érkezne ez az üzenet.

Ha valaki egyszer eldöntötte, hogy megöli magát, akkor meg fogja tenni – ez is egy olyan tévhit az öngyilkosságról, ami makacsul tartja magát, és amit Bérdi Márk szeretne eloszlatni.  A krízisben lévőben – magyarázza a pszichológus – két szélsőséges állapot harcol: az életben maradás ösztöne és a meghalni vágyás. Nagyon sok, az öngyilkosságot megkísérlő, ám azt túlélő ember utóbb arról számolt be, hogy ugrás, szúrás közben rájöttek, ez hiba volt, a kísérlet után pedig megnyugodtak, és elnyomták magukban a meghalni akarást. Ezért fontos, hogy minél előbb segítő ember kezei közé kerüljön, és itt nem ördöngös, furfangos terápiáról van szó, hanem olyan valakiről, aki képes beszélgetni vele.

Nagy szükség van ilyenkor a kapcsolatban maradásra. Lehet, hogy krízishelyzetekben ez a kapcsolat egy jó terapeuta vagy orvos lesz, de az is lehet, hogy egy pultos, egy barát vagy épp a szomszéd. Azt azonban kiemeli a pszichológus, hogy öngyilkossági gondolatok és késztetések, illetve súlyos depresszió esetén fontos ugyan a „kapuőrök” szerepe, de mindenképp fel kell keresnie szakembert is.

Azt is rosszul gondolja az emberek többsége, hogy az öngyilkosságok csúcsidőszaka télen van. A legtöbben tavasszal, kora nyáron vetnek véget életüknek, a pszichológus ad is egy magyarázatot erre: télen amúgy is sokan élnek meg fásultságot, befelé fordulást, ám amikor jön a jó idő, aktivizálódnak, kinyílnak, és többet járnak a szabadba, közösségi helyekre. Aktivizálódnak az öngyilkossági gondolatokkal foglalkozók is, csak éppen ellenkezőleg: náluk a negatív önértékelés, a szuicid hajlamok, a halállal kapcsolatos gondolatok erősödnek fel.

Fotó: iStock

Becsapós statisztikák

Magyarországon a hatvanas évek vége és közvetlenül a rendszerváltás előtt ostromolta a csúcsokat az öngyilkossági statisztika. Az 1968-tól 1987-ig terjedő időszakban hazánk vezette a világranglistát, a mélyponton 100 ezer lakosra 46 befejezett öngyilkosság jutott. Mára drasztikusan lecsökkent az önkezű halálozások száma, 100 ezer lakosra kevesebb, mint 17 jut. A szakemberek jellemzően azt emelik ki, hogy a csökkenés mértékével a top 3 ország között vagyunk, csakhogy Bérdi Márk óvatosságra int a számokkal kapcsolatban, és kiemeli, hogy a rendszerváltás utáni folyamatos mérséklődés – néhány évnyi megtorpanással – nemcsak magyar jelenség, hanem a környező, hasonló társadalmi, politikai és gazdasági változásokon átesett országokban is megfigyelhető tendencia. Sőt, az öngyilkossági ráta csökkenése világjelenség.

Ünnepelni tehát nincs okunk, már csak azért sem, mert hiába a drasztikus csökkenés a statisztikában, Magyarország az európai országok között Litvánia mögött második az öngyilkossági rangsorban. Az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen csapata éppen ezért olyan adatokra is felhívja a figyelmet, amelyek a szokásos statisztikák mögé engednek betekintést. Miközben 2018-ban 1656-an lettek öngyilkosok, érdemes azt is látni, hogy

  • becslések szerint naponta 150 öngyilkossági kísérlet történik Magyarországon,
  • az áldozatok 65–75 százaléka férfi, de a kísérletezők kétharmada nő,
  • minden harmadik áldozatnak korábban volt már legalább egy öngyilkossági kísérlete,
  • tízből nyolc ember beszél a szándékáról, mielőtt öngyilkosságot követ el,
  • a kísérletezők 90 százaléka nem fogja megismételni az öngyilkossági kísérletet, illetve
  • 90 százalékban major pszichiátriai zavar áll az öngyilkosság hátterében.

Az utóbbi kapcsán a szakemberek többsége szerint a major depresszió a legnagyobb rizikótényező, de Bérdi Márk hozzáteszi, nincs teljes szakmai egyetértés ebben a kérdésben. Több szakember ugyanis úgy véli, az öngyilkosság sokkal bonyolultabb, szocio-kulturális és pszichológiai változók által is befolyásolt folyamat, ezért a depresszió nem tekinthető kizárólagos rizikófaktornak. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy a depresszió népbetegség Magyarországon, az erről folyó közbeszéd pedig meglehetősen visszafogott, ezen pedig önmagában egy applikáció nem tud segíteni. Fontos szerepük lenne azoknak a véleményformáló hírességeknek, akik felvállalnák és őszintén beszélnének betegségükről. Bérdi Márk példaként Gigi Buffonnak, a Juventus korábbi kapusának őszinte és mélyen emberi vallomását hozza fel, amelyben a sokszoros olasz válogatott focista depressziójáról és az abból való kilábalásról beszél.

Hol vannak Magyarországon a Buffonok?

– teszi fel a költői kérdést a szakember, kiemelve, az ezekhez hasonló történetekben nagyon erős a szubjektivitás, ezért tud azonosulni velük bárki, és ezért lehet fontos szerepük a tabuk ledöntésében.

A szakembereknek is kell segítség

Azt, hogy mennyire összetett probléma az öngyilkosság, jól jelzi, hogy a szakemberek körében is szorongást okoz, miként lehet felmérni klienseik között az öngyilkosság-veszélyt. Nemzetközi kutatásokból kiderül, a pszichológusok, pszichiáterek felének valamikor a karrierjük során bizonyosan lesz öngyilkos betegük.

Az öngyilkos páciensekkel való munka nagy lelki teher

– fogalmaz Bérdi Márk, aki kiemeli, a LelkiSOS projektnek terveznek egy „láthatatlan”, háttérben futó elemet is, amelynek részeként évi néhány alkalommal háziorvosoknak, pszichológusoknak, pszichiátereknek, szakasszisztenseknek tartanának képzéseket, és adnának át öngyilkosság-prevenciós ismereteket.

Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.