Pruck-botrány: ha Schmidt Máriáék időben bocsánatot kértek volna, már vége lenne az egésznek

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány elismeri a jogsértést, és kijelenti, hogy a Michael Rougier által készített, az amerikai Life magazin 1956. november 12-i számának 36. oldalán megjelent fényképfelvételen a felperes édesapja, néhai Pruck Pál, és nem Dózsa László látható, továbbá kifejezi sajnálatomat, hogy megsértette a felperes kegyeleti jogát

– írták a Kapronczay Károly, a közalapítvány elnöke által jegyzett levélben Csőkéné Pruck Erikának. Erről Magyar György ügyvéd adott tájékoztatást. Arra a felvetésre, hogy lezárult-e a jogvita, Magyar így felelt: részben lezárult, mert a Fővárosi Törvényszék még május végén kimondta, hogy az 1956-ban készült fotón Pruck Pál látható. A döntést a közalapítvány is elfogadta, s nem fellebbezett, azaz az ügyvéd szerint ezzel beismerte a tévedését. A bocsánatkérő levelet a bíróság által megszabott határidőig – június közepén – meg is küldték, s azt a felperes akkor nyilvánosságra hozhatta volna, mert a verdiktben szerepel az a kitétel, hogy a dokumentumot közzéteheti. De ezt nem tette meg, mert a sérelemdíjra vonatkozóan szeretett volna peren kívüli egyezséget kötni.

Az ügy előzménye egyébként az volt, hogy Pruck Pál lánya bocsánatkérést várt volna Schmidt Máriától, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékévének kormánybiztosától, a közalapítvány kuratóriumi tagjától, mert az édesapjáról a forradalom idején készült fotó alá 2016-ban Dózsa László színművész nevét írták. Emellett nem akart mást, mint azt, hogy legalább a közterületi plakátokon korrigálják  hibát.

Sokra azonban nem ment: az emlékév kormánybiztosa 2016 novemberében nyilatkozatot tett közzé, amely szerint „Dózsa László minden kétséget kizáróan ’56-os hős”, miközben „Pruck Pál többszörösen büntetett köztörvényes bűnöző volt, akit a Kádár-rendszer legelvetemültebb propagandistái (köztük Szabó László, a Népszabadság újságírója és a Kékfény műsorvezetője) visszatérően szerepeltettek a forradalom lejáratásának igazolására”.

Sok mindent gondoltam erről az országról, a politikusokról, de ezt nem. Mondják, hogy a legjobb védekezés a támadás, de nem gondoltam volna, hogy ezt Önök is így gondolják

– reagált akkor Pruck Erika. Szerinte „mocskolódás helyett elég lett volna annyit mondani, bocsánat, tévedtünk, kijavítjuk. De nem, ez nem megy maguknak, inkább lebűnözőzik, bemocskolják az embert”. Az asszony ezután úgy döntött, jogi útra tereli az ügyet.

Magyar György elmondta: a bírósági döntéssel befejezettnek tekinthetnék az egészet, de az előzmények ismeretében a bocsánatkérés már kevés. A fellebbezés híján jogerőssé váló verdikt szerint ugyanis a bíróság arra kötelezte az alperest, hogy valamennyi „közterületen elhelyezett reklámhordozóról, továbbá a Terror Háza Múzeum épületében található képmásokról (…) 15 napon belül távolítsa el a Dózsa Lászlóra utaló adatokat, és ezeken Pruck Pál (…) nevét tüntesse fel”.

Ehhez képest a Schmidt Mária által vezetett Terror Házát is üzemeltető közalapítvány például a főváros XIV. kerületi Nagy Lajos király útján elhelyezett falfestést – amelyen Dózsa László neve szerepelt – nem kijavította, hanem inkább teljesen eltüntette. Magyar György szerint ezzel az alperes semmibe vette a bírósági döntést, és újabb súlyos kegyeletsértést követett el.

Az ügyvéd szerint az általa képviselt Pruck Erika viszont mindvégig jóhiszeműen járt el, hiszen nem pénzt akart, hanem csak az édesapja kegyeleti jogainak védelmében lépett fel. Miután az első körben nem sikerült békésen megegyeznie a közalapítvánnyal, de már jogerősen pert nyert, most úgy gondolja, hogy sérelemdíjat követelhet.

Mellesleg a bocsánatkérő levél tartalmaz egy sajátos fordulatot, amely szerint Pruck Erika nem teljesítette a közalapítvány kérését, „hogy a további kutatómunkánk érdekében ossza meg velünk emlékeit, és bocsássa rendelkezésünkre az elhunyt édesapjától származó dokumentumokat, családi és gyermekkori fotókat”. Magyar György álláspontja viszont az, hogy közalapítványnak lett volna a dolga a felvétel nyilvánosságra hozatala előtt minden kétséget kizáró módon meggyőződni arról, tulajdonképpen ki szerepel a képen.

Az ügyvéd kérdésünkre elmondta: mindezzel kapcsolatban a közalapítványhoz fordult, kérve, tegyenek a sérelemdíj összegére vonatkozóan méltányos ajánlatot. Ám a szervezet jogi képviselője csak annyit válaszolt, hogy egyetlen fillért sem fizetnek. Magyar további részletekkel nem szolgált, mert az alapítvány ügyvédje megtiltotta, hogy a válaszlevelében foglaltakat nyilvánosságra hozza, illetve azt egy esetleges peres eljárásban felhasználja.

Itt tart most az ügy. Magyar György szerint ebben a helyzetben nincs más  lehetőség, mint a sérelemdíj megállapítása érdekében újabb pert indítani. A jogalap nem vitatott, hiszen jogerős ítélet mondja ki, hogy a közalapítvány alaposan melléfogott, s a bíróságon múlik majd, hogy eldöntse: mekkora összeg illeti meg Pruck Pál lányát, akinek az édesapjáról úgy tettek közzé nagy nyilvánosság előtt fotókat, hogy más nevét tüntették fel a képek alatt.

Megkerestük az ügyben a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány is. Többek közt arról érdeklődtünk, hogy fizet-e sérelemdíjat a közalapítvány Pruck Pál lányának a történtek után, illetve várható-e peren kívüli megállapodás. Továbbá azt is megkérdeztük, hogy miért nem a jogerős ítéletben foglaltak szerint jártak el, valamint, hogy indul-e belső vizsgálat az ügyben. A Schmidt Mária vezette közalapítvány azonban érdemi választ nem adott kérdéseinkre. Azt írták:

A Közalapítvány a bíróság ítélete szerint jár el, folyamatban lévő ügyről nem tudunk bővebb információt adni.

Kiemelt kép: MTI/Balogh Zoltán