Az nem újdonság, hogy egy viszonylag szűk informális klikk tartja kézben a kiüresített kormányzati intézményrendszer csúcsát
– kezdi Indexen megjelent cikkét Jancsics Dávid, a San Diegó-i Állami Egyetem korrupciókutató professzora. Az elismert kutató írása azt taglalja, hogy sokszor még miniszterek sem dönthetnek kormányzaton kívüli „tanácsadók” és befolyásos családtagok jóváhagyása nélkül. Ami szerinte sokkal kevésbé téma, hogy ez a fajta „klánkormányzás” nem csak a csúcson, hanem a politika legalsó szintjein is normává vált Magyarországon.
Jancsics kiemeli, hogy a formális intézményrendszeren kívülre szerveznek sok feladatot, ami megnehezíti az átláthatóságot, és megkönnyíti a trükközést. Ebben a környezetben patrónus-kliens-viszonyok alakulnak ki, ahol a hatalmon levőket feltétlen lojalitásukkal jutalmazzák a helyzetbe hozottak. Ennek egyenes következmény a kutató szerint a következő:
Az ilyen kapcsolatokon alapuló informális hálózatok természetesen kiváló infrastruktúrát biztosítanak a korrupcióhoz is, hiszen az ajándékozás logikáját követő szívességi cserékben a bűncselekmény sokkal nehezebben tetten érhető.
Ezzel a fajta politikai rendszerrel a világ számos autoriter államában találkozni. Viszont akadémiai körökben konszenzus övezte azt, hogy a demokratizálódó országokban felszámolódnak az ilyen viszonyok. Azonban Oroszország, Törökország és Magyarország példája ennek az ellenkezőjét bizonyítja, azt, hogy „vissza is lehet fordulni ezen az úton.”
További csavar a magyar történetben, hogy ez a jelentős társadalmi visszarendeződés az EU-n belül történik, melynek általunk is átvett intézményei papíron garanciát kellene, hogy jelentsenek az ilyen hatalmi szerkezetek ellen
– véli Jancsics Dávid. Aki érdekességként jegyzi meg, hogy ez a társadalmi visszarendeződés társadalmi támogatottságot is élvez mindhárom országban, pedig az egészségügy, az oktatás és számos más olyan terület romlik, ahol az állampolgárok napi szinten találkoznak a kormányzati intézkedésekkel. Akkor vajon miért tartják az állampolgárok legitimnek ezt a rendszert, teszi fel a kérdést a kutató?
Egy lehetséges válasz, hogy sikeres technikának bizonyult újabb és újabb ellenségek felmutatása, akik ellen harcolni lehet. A propagandagépezet sikeresen hiteti el sokakkal, hogy csak egy párt képes biztonságot nyújtani.
Másrészt a patrónus-kliens-rendszer sokaknak biztosít megélhetést is, ehhez viszont a bürokrácia drasztikus növelése kell. Ugyanis olyan embereket kell pozícióba hozni, akik a piacon nem lennének képesek helytállni.
Nálunk jobban működő demokráciákban a kiterjedt klientúrák kialakulásának hatékony ellenszere egy olyan erős polgári réteg, amely anyagilag nem függ a politikától, nem lehet sakkban tartani. Ez a csoport lenne hivatott a politikusok elszámoltatására, számonkérésére, a politikai változás kikényszerítésére. Jelenleg nálunk ilyen nyomokban is alig látszik
– magyarázza Jancsics, hogy alakulhatott ki ez a visszás rendszer. A jövőt tekintve pedig elég sötét képet fest, mert szerinte egyre ádázabb lesz a harc az erőforrásokért, főleg, ha kevesebb EU-s pénz jut Magyarországra, mivel ebből a forrásból finanszírozzák a rendszert:
A későbbiekben azonban a hatalom rákényszerülhet, hogy a klientúra „megvásárlása” helyett szigorúbb törvényi vagy akár fizikai kényszerítéssel biztosítsa a rendet és a rendszer fennmaradását.
Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd
