2015 februárjának egy vasárnapján szokatlan csődület volt Városföldön a Dózsa telep szélén fekvő tanyavilágban. A környék tele volt rendőrautóval, egyenruhások fésülték át a környéket, a telepen lévő bisztróban pedig egész nap arról volt szó, mi történhetett. A bisztró helyiekből és vadászokból álló vendégei számára hamar kiderült: a hatóságok két, fokozottan védett parlagi sas tetemét találták meg.
A magyar állam tőle szokatlan vehemenciával kezdett el nyomozni azután, hogyan pusztulhatott el a két ritka állat. Egyéves nyomozás, lehallgatások, kemény tanúkihallgatások következtek, amelyek végén bíróság elé állították egy férfit és egy vadászt. Ők mondjuk csak nevetnek az egészen. Milyen az, ha a hatóságok tényleg ráhajtanak egy ügy megoldására?
31 önkéntes nevelte a fiókát, mégis megmérgezték
2015 február 14-én a Kiskunsági Nemzeti Park vadőrei e-mailt kaptak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől (MME). A természetvédők szóltak, hogy a Remény névre elkeresztelt parlagi sas lábára szerelt jelzőkészülék már egy ideje egy helyben áll, valószínűleg a madár nem tud mozogni. Remény híres állat volt, az MME munkatársai mentették ki még tojásként egy elhagyott fészekből két évvel korábban. Sikeresen kikelt, majd az egyesület 31 önkéntese hónapokon keresztül őrizte a fészkét, nehogy baja történjen. Ekkor kapta a jeladót is.
A nemzeti park vadőrei kiszálltak a területre, de a sötétben nem találták meg az állatot, ezért reggel újra próbálkoztak. Megtalálták, de már csak az állat tetemét, a testtartásából pedig arra következtettek, hogy méregtől pusztult el. A parlagi sas fokozottan védett állat, így ekkor már szólniuk kellett a rendőrségnek is. A hatóságok a természetvédő egyesület különleges nyomkereső kutyájának segítségével alaposan átvizsgálták a környéket. Előkerült még két róka és még egy parlagi sas teteme.
Az ügyészség egy évvel később benyújtott vádirata szerint az állatok mérgezett tojásoktól pusztultak el. A tojásokba valaki idegmérget fecskendezett, valószínűleg azért, hogy megritkítsa a környék dúvad-állományát, elsősorban a rókákat. A célját el is érte, két róka is meghalt, az elpusztult állatokból ugyanakkor táplálkoztak a környéken élő sasok is, a tetemben pedig olyan mennyiségű méreg volt, hogy az őket is megölte.
A parlagi sasok nem hiába védett állatok. Az európai állomány mindössze 220 egyedből áll, amelyből 150 él Magyarországon, azaz nagyon kevesen vannak, a magyar populáció pedig kulcsfontosságú.
A mérgezésben két sas pusztult el, további 8 pedig veszélyben volt (hiszen ők is a környéken táplálkoztak), ráadásul a két elpusztult sas egy pár lehetett, költés előtt állhattak.
A cselekményt súlyosbítja, hogy az állatokkal egy igen erős idegméreggel, karbofuránnal mérgezték meg. Ezt a mérget 2008-ban betiltották az Európai Unióban.
A vád egy vicc, de hét év is járhat érte
A rendőrség a Kecskeméti Járási és Nyomozó Ügyészséggel együttműködve több mint egy éven keresztül nyomozott az ügyben. Mivel bírósági szakaszban lévő ügyről már sem a rendőrség, sem az ügyészség nem ad tájékoztatást, így a nyomozás részleteit az első tárgyalási napon elhangzottak alapján rekonstruáltuk.
Az ügyészség szerint a tettes egy helyi férfi és egy helyi vadász volt, Bálint és Ferenc (nevüket megváltoztattuk). Bálint alkalmi munkákból és állattenyésztésből él a faluvégi tanyáján, elvált, akkoriban azonban vele élt az élettársa és annak gyermekei is. A környékbeli rókák nagyon rájártak a tyúkjaira, kutyát nem tartott, így Ferenchez fordult, aki a helyi vadásztársaság vadászmestere volt. Ferenc régi motoros a vadász szakmában, fő és mellékállásban is vadakkal foglalkozik, gyakran visz ki vendégtársaságokat is a határba. Az ügyészség szerint Ferenc Bálint kérésére méreggel átitatott tojásokat vitt a férfi tanyájához, majd közösen elhelyezték őket a környéken. Végül ezeknek eshettek áldozatul a sasok.
A tárgyalás a Kecskeméti Járásbíróságon
A tárgyalás során elhangzottak alapján a hatóságoknak egyáltalán nem volt egyszerű eljutniuk idáig, sőt, igencsak meg kellett dolgozniuk azért, hogy vádat tudjanak emelni. Hogy miért?
Azt, hogy a tojások mikor kerültek ki a mezőre, igazából meg sem lehetett állapítani, az elkövetés ideje akár hónapokkal a sasok tetemeinek fellelése előtt is lehetett. Az szintén nem volt egyértelmű, hogy a két férfinak köze lehetett az állatok pusztulásához. A gyanúsítások tényét is csak a nyomozás végén, nem sokkal a vádemelés előtt közölhették velük, azaz közel egy évbe telt, mire a nyomozók eljutottak oda, hogy hivatalosan is meggyanúsítsák a két férfit. Azelőtt csupán tanúként hallgatták ki őket, azaz kezdetben egyáltalán nem gyanakodtak rájuk. Ők a gyanúsításkor panaszt is tettek, mondván, hogy nem követtek el semmilyen bűncselekményt, ezzel kapcsolatban nem is válaszoltak semmilyen kérdésre, és a júniusban lezajlott első tárgyalási napon sem tettek vallomást.
Az Abcúgnak a tárgyalás után azt mondták, viccnek tartják az egész vádat, a semmiből rángatták elő őket. Azt ugyanakkor már nem nevezték viccesnek, hogy az ügyészség letöltendő szabadságvesztést kért rájuk, amely a természetkárosítás és az állatkínzás vádja miatt akár hét és fél év börtönt is jelenthet.
Megalázó kihallgatásokra panaszkodtak a tanúk
Az, hogy mégis vádat tudtak emelni, csak a hatóságok – a rendőrség és az ügyészség – rámenősségének volt köszönhető: temérdek tanút hallgattak ki, környékbeli vadászokat, hozzátartozókat, sőt, egy idő után már Bálint telefonját is lehallgatták. Az ügy érintettjei közül azonban a tárgyaláson többen is azt mondták, hogy ez a rámenősség már nem egyszerűen túlzó volt, hanem megalázó, sőt, akár jogszerűtlen is.
Én két és fél évet kaphatok, ha nem mondom el, ki volt a tettes
– idézte Ferencék egyik vadász kollégája, mit mondtak neki a kihallgatásán, amelyen jelen volt az ügyész és a rendőrnyomozó is. A férfi ezt egyértelmű nyomásgyakorlásként élte meg, az ügyész azonban azt mondta, csupán figyelmeztették a tanút, hogy hamisan nem vádolhat senkit se.
Nem a vadászkolléga volt azonban az egyetlen, aki ilyet állított. Bálint korábbi élettársa félig sírva azt mondta, zsarolásként és megaláztatásként élte meg az egész nyomozást. A rendőrségen tett tanúvallomásáról azt mondta, a végén már mindenkit felismert, akire csak rákérdeztek, csak hagyják már békén, a gyerekeit pedig még az iskolában is “zaklatták”. Az ügyész a tárgyalás során azt mondta, ebben az esetben sem történt nyomásgyakorlás, az iskolát meg csak azért keresték fel, hogy leellenőrizzenek egy információt.
Az ügyész amúgy már az első tanú vallomása után felállt, és közölte, hogy a tanú által elmondottak olyan súlyú vádak, hogy a dolgok tisztázása érdekében eljárást fognak kezdeményezni hivatali visszaélés miatt.
Ezt a megyei ügyészség meg is tette, a vizsgálatot a Központi Nyomozó Főügyészség fogja lefolytatni. Az ügyész ugyanakkor minden egyes tanú vallomása után felállt, és közölte, hogy a korábbi tanúvallomásokon ő maga is jelen volt, és álláspontja szerint semmilyen presszió nem érte a tanúkat, így ezeket a vádakat visszautasítja.
Még a piacon is árultak tojást mérgezéshez
A tárgyaláson összesen négy tanú jelezte, hogy a kihallgatásakor valamilyen formában kényelmetlenül érezte magát. Volt, aki csak annyit mondott, hogy voltak “csörtéik” az ügyésszel, kifogásolta a hangnemet és végén a jegyzőkönyvvel is problémái voltak, más azt mondta, egy idő után úgy érezte, őt magát is bűncselekménnyel akarják megvádolni, ezért ügyvédet hívott.
Azt, hogy mi történt valójában, a nyomozó ügyészség vizsgálata fogja eldönteni, az azonban már a tárgyaláson is látszott, hogy a konfliktust elsősorban az ügyet nagyon komolyan vevő nyomozók és a sasok halálával láthatóan egyáltalán nem foglalkozó helyiek közti ellentét okozhatta. Jellemző volt, hogy a tanúk nem emlékeztek rá, honnan voltak információik a sasok halálról, kitől és mit hallottak az üggyel kapcsolatban, ahogy az is, hogy kisebb dolgokban ellentmondtak egymásnak. Amikor pedig a nyomozók megpróbálták feloldani ezeket az ellentéteket, falakba ütköztek.
A helyi kormányhivatal vadászati osztályának egyik munkatársa – aki amúgy jó barátságban van a vádoltakkal – például nem tudta megmondani, honnan hallott először a a sasok halálról: a vádlottól vagy a médiából. A nyomozók többször is visszahívták kihallgatásra, még a helyi médiumoknál is utánaérdeklődtek, milyen tartalommal mentek le a sasok haláláról szóló híradások, csak hogy el tudják dönteni a kérdést, a sokadik kihallgatás után azonban a tanú már úgy érezte, őt magát akarják meggyanúsítani valamiféle bűnüggyel, és inkább ügyvédet hívott. Pedig az fontos kérdés volt, hogy a vádlott vadász honnan szerzett tudomást a mérgezésről, és mikor.
A nyomozóknak amúgy sem volt egyszerű dolga az egymást láthatóan jól ismerő vadászokkal. Az állatok tiltott anyaggal való megmérgezéséről például többen is azt mondták, sose találkoztak még ilyen esettel, vagy csak nagyon régen hallottak hasonlóról és az sem a környéken történt. Pedig a Kunsági Nemzeti Park összesítése szerint csak tavaly 4 eset történt a környékükön, tavaly előtt pedig 8, a park vadőre a tanúvallomásában pedig azt mondta, tőle a piacon is kérdezték már mikor tojást vásárolt, hogy “mérgezéshez” viszi-e.
A tárgyalás novemberben folytatódik tovább.
Szerző: Albert Ákos
