Belföld

Miért drágult ennyit a vizes-vb?

Pénteken átadták a Dagály sétautcát, ami a Forgách utcai metrómegállót és a vizes-vb helyszínét köti össze. A megnyitón beszédet mondott Fürjes Balázs is, akit a megugró költségekről és a csúszó projektekről kérdeztünk.

Azt mondta, a vizes-vb végső számai azért is nőnek ekkora ütemben, mert a FINA gyűjtőnév alá olyan projekteket is besorolnak az emberek, amik nem is oda tartoznak. Vannak azonban önálló tételek is: például a 600 millió forinttal dráguló ugrótorony vagy a végül húszmillióval többe kerülő kerékpáros patakhíd. Az ilyen eseteket látva mi értelme a tervezésnek egyáltalán?

A tervezésnek mindig van értelme. Ha egy család költözik, mindig gondosan megtervez mindent, de aztán a festés, mázolás és bútorok miatt általában egy kicsit mindenki túllépi a kereteket. A magyar gazdaság és építőipar szárnyal, ennek egyik hozadék a számos megrendelés mellett, hogy az építések költségei folyamatosan drágulnak. A legnyíltabb közbeszerzési versenyen és egy versenyáron alakult ki a végső ár: annyiért lehet egy magánvállalkozónak megépítenie egy beruházást, amennyire a piac beárazza.

Kell tervezni, mégpedig felelősen. Ott van nagy baj, ahol jelentős a költségtúllépés – egy közbeszerzés esetében például ez 15 százalékot jelent.

Az ugróhíd költsége 1,3 milliárd forintról nőtt 1,9-re, ami csaknem 50 százalék.

Mindig az almát az almával hasonlítsuk össze. Akkor lehet mondani, hogy valami drágult, ha pontosan ugyanazt kapjuk a végén, mint amit beígértünk. Ha közben mellékerült egy-egy elem, például az ugróhíd esetében az ideiglenes lelátó vagy a betontalapzat, ami később fotósarokként működik, akkor már nem lehet így összemérni.

Tehát akkor ezek az első tervekben nem szerepeltek?

Biztos vagyok benne, hogy nem, bár minden részletet én sem ismerek.

A megnyitóbeszédében többször elhangzott, hogy a közös munka során segítették egymást a felek, senki nem döfte hátba a másikat vagy tett keresztbe. Tényleg ilyen fontos kiemelni ezt?

Nemcsak itthon, de külföldön is a pártokra épülő demokratikus politikának van egy versengő logikája, ahol kormány és ellenzék ritkán fog össze. Az együttműködés gyakorlatáról adott példát az, ahogy a kormány, a budapesti főpolgármester, az ellenzék és a XIII. kerület szocialista polgármestere, Tóth József véghezvitte a projektet.

Nemrég derült ki, hogy csúszik a már említett kerékpárút átadása. Ez mennyiben hoz változást a tervekhez képest?

A híres kabaréra utalva: nem vagyok illetékes elvtárs, nem hozzám tartozik minden. Az egy fővárosi beruházás, de egészen biztos vagyok benne, hogy az összes többi vállalással együtt július közepére az is elkészül.

Ha már Duna: sokan hiányolják a felújított rakpartszakaszról (a Margit híd és Árpád híd között) a fákat, szinte csak betonból és parkolókból áll az új külső. Ehhez mit szól?

Ez Budapest, illetve az adott kerületi önkormányzat hatásköre.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik