Az elmúlt években két terület lett az ellenzék és a kormány közötti szakpolitikai összecsapás fő területe: az oktatás és az egészségügy. A kormány hatalmas béremelésről beszél, míg az ellenzék azt mondja, hogy ugyanakkor komoly pénzeket vontak ki ebből a két rendszerből. A Policy Agenda ezen a héten az oktatás helyzete kapcsán azt vizsgálta meg, hogy fenti két állítás teljesülhet-e egyszerre, és mi a valódi helyzet a hatalmas béremelésekkel.
Hatalmas béremelés, vagy nem?
A kormány arra hivatkozik, hogy a pedagógusi életpályamodell jelentős béremelésekkel járt együtt. Először a közszféra egészét érdemes megnézni. 2010 és 2016 között a költségvetési szférában a bruttó bérek 21,2%-kal nőttek. 2004 és 2010 között pedig 21,3%-kal.
Érdemes nettóban is összehasonlítani ezeket a számokat, hiszen az egykulcsos adórendszerre való áttérés jelentősen átrendezte a korábbi rendszert. 2004 és 2010 között nettóban a költségvetési szféra átlagbérei 37%-kal nőttek. 2010 és 2016 között csupán 14,8%-kal. Azaz az elmúlt hat év rosszabb volt, mint az azt megelőző. Ha pedig a nyolc éveket hasonlítjuk össze, akkor idén és jövőre 15-15%-os nettó béremelkedésnek kellene lennie a költségvetési szféra egészében ahhoz, hogy a két időszak egyenlege azonos legyen.
Ha ágazatonként nézzük a béreket, akkor az látszik, hogy az oktatás területén valóban volt egy megugrás, hiszen ott az elmúlt hat évben 38,7% béremelés következett be, szemben a szocialista kormányok utolsó hat évének 22,7%-os emelésével. Ez azonban csak a bruttó bérek esetében ilyen szép.
Akkor nem is volt hatalmas béremelés?
Miután a kormány életpályamodellel és bértáblák átalakításával alapjaiban megváltoztatta a konkrét munkakörök utáni béreket, érdemes megnézni más szemszögből is, hogy akkor valójában mi történt a „hatalmas” béremelésekkel.
Az oktatás területén négy területet vett alapul a Policy Agenda (óvónő, általános iskolai tanár, középiskolai tanár és felsőfokú tanár, oktató), kifejezetten azokat, ahol a kormány szereti hangoztatni, hogy nagyot lépett előre a béremelés területén.
Az adatok a kormány egyéni bér- és keresetstatisztikai rendszerében 2004-től érhetőek el, ezért ismét az eddigi hat évet hasonlítottuk össze az előtte lévő hat évvel. A négy terület átlag nettó béremelkedése 2010 és 2016 között 35,2% volt, míg 2004 és 2010 között 32,5%. Azaz ténylegesen volt 2,7 százalékpontos különbség az elmúlt hat év javára. Ugyanakkor ez igazából csak és kizárólag az óvónők esetében jelentkezett, hiszen a többi területen szinte ugyanakkora volt a bérek növekedése mindkét vizsgált időszakban.
| változás | ||
| 2010/2004 | 2016/2010 | |
| általános iskolai tanár | 34,5% | 35,6% |
| középiskolai tanár | 29,2% | 30,7% |
| óvónő | 33,2% | 42,1% |
| felsőfokú tanár, oktató | 28,6% | 29,6% |
forrás: egyéni bér-és keresetstatisztika – www.munka.hu
Ugyan az adatok azt mutatják, hogy nem volt óriási különbség a két kormányzati időszak között, a kormány mégis hatalmas sikerre hivatkozik. Ennek valójában egy oka lehet, ez pedig az alacsonyan tartott infláció. Míg 2004 és 2010 között az árak 34,8%-kal nőttek, addig az elmúlt hat évben csupán 11,8%-kal. Reálértékben tehát valóban volt egy béremelkedési különbség a két szektor között, de ez csak és kizárólag az infláció alacsony szintjének köszönhető, nem pedig annak, hogy több pénz került volna bele a rendszerbe. Sőt 2010-hez képest 11,6-ról 10,7%-ra csökkent 2015-ben a költségvetésből az oktatásra fordított pénzek aránya.
Várható változás?
Az oktatás területén kisebb az elszívó hatás (főleg nyugatra nem), mint például az egészségügyben. Ezért a kormány megtehette, hogy a bérek emelését kicentizi, és még a látszatra sem ügyel abban a tekintetben, hogy ez az emelés jelentősen meghaladja az elmúlt kormányok időszakát.
Ugyanakkor egy dominóhatást nem ismerünk, ami problémát okozhat. A kormány a minimálbér és a garantált bérminimum emelésével lökést adott a versenyszféra béremelkedésének. Ennek a két lépésnek a hatása kevéssé fog érződni a költségvetési intézmények esetében. Ezért a versenyszféra és a közszféra közötti bérolló tovább fog nyílni. Azaz az állam kevésbé becsüli majd meg a dolgozóit, mint amit elvár a vállalkozásoktól. Ez pedig még az oktatásban is okozhat elégedetlenséget.
