Nyolcszáz liter vér a Kossuth téren – Ungváry Krisztiánt és kollégánkat is megütötték

Fotó: Neményi Márton

Elég jó kis állás lehet ilyeneket tervezni.

Az aktuális kormányfőt a szocik EP-képviselője, Ujhelyi István minősíti így heti jegyzetében, melynek címe: Orbán kiírta magát ’56 örökösei közül.

Kádár, láng, Lázár.

Neményi fotóriporter jelenti a Corvin közből:

Ünnepélyes megemlékezés keretei közt, Kocsis Máté polgármester pátosszal átitatott beszédével és színdarabbal emlékeztek Józsefvárosban a forradalom hatvanadik évfordulójára. A korhűség égisze alatt előadott darabnak hála korabeli jelmezek, gépjárművek és pirotechnikai effektek segítségével élhette át az összegyűlt nagyérdemű a forradalom történéseit. A darab egyik fő eszmei mondanivalója szerint a győzelem többek közt abban áll, hogy a Fidesz megírhatta az Alaptörvényt.

12 fotó

A szocik a Nagy Imre-háznál aktualizáltak az imént.

Molnár Gyula elnök a „magyar haladó baloldal” legnagyobb hősének tartja Nagy Imrét, és szerinte a mai jobboldal át akarja írni 1956 történetét, azt az üzenetét, hogy egy kommunista miniszterelnök képes volt a változásra, volt benne bátorság, hogy Magyarországot a szabadság és a demokrácia útjára vezesse. A szocialista értelmezés szerint Nagy Imre legfontosabb üzenete, hogy a diktatúrát nem megreformálni, hanem megváltoztatni kell, s aktuálisak az ötvenhatos gondolatok arról, hogy szűnjön meg az elnyomás, legyen szólás- és sajtószabadság, valamint, hogy az oroszok ne szóljanak bele a magyar belpolitikába.

Kunhalmi Ágnes, a párt budapesti elnöke is szót kapott, s ezt a lehetőséget arra használta fel, hogy kijelentse: a forradalmárok olyan országért küzdöttek, melyben a tehetség és a munka dönt az emberek lehetőségeiről, nem a hűségük a hatalomhoz.

Borovitz „A szójás szabadsága” Tamás barátunk hívta fel figyelmünket arra, hogy bizonyos Farkas Lili, tizennégy esztendős zongorista ma este fellépett volna a Kossuth téren, közvetlenül Orbán Viktor beszéde után, de aztán tegnap levették őt a műsorról.

Nem ezen múlik, Lili.

Van nekünk egy Matiné rovatunk, vasárnap reggelenként némi irodalommal frusztráljuk a bulvárnál többre érdemes olvasóinkat. Most a remek Hévíz című folyóirat (szívből ajánljuk) legfrissebb, a forradalomra felfűzött számából választottunk egy novellát Szécsi Noémitől.

A teljes szöveg itt, alább egy részlet:

A következő pillanatban valaki hátulról beletérdelt a derekába és egy fegyver csövét bökte a bordái közé. Elestében nekikoppant a feje a mohos kőnek, amin az előbb ült, ettől kicsit elernyedt, de nem is akart ellenállni, mikor egy vodkaszagú férfi lefogta és föléhajolt. A tank reflektorának ellenfényében kirajzolódó, szláv őserőt árasztó profilja egy régi-régi antifasiszta plakátra emlékeztette, amelytől mindig könnyek szöktek a szemébe. Mit nem szerettek ebben a magyar nők, gondolta, ő most először érezte ismét biztonságban magát, mióta Moszkvából visszaindult Budapestre. Közben végig arra gondolt, hogy egy világbirodalom nehezedik rá a teljes súlyával, és ezt – bár alig kapott tőle levegőt – édes tehernek érzékelte.

A hírekben a bő tíz évvel ezelőtti őszödi beszéd, s annak kinövése az október huszonharmadikai szemkilövetés a téma.

Lehet ma otthon maradni, tyúkhúslevest főzni, vagy lehet indulni ünnepelni, esetleg kirándulni Dobogókőre, csoda idő van odakint. Üres a város, a városon túl pláne sehol senki, autóval suhanhatunk. Aki békávézna/békákázna, az kattintson erre a cikkünkre, mert a tömegközlekedés tartogat mára néhány kényszerű meglepetést.

Ezt a köztévé időjárás-jelentéséből tudjuk meg.

Kortárs meteorológusunk azt is megjegyzi: úgy tűnik, ma is ilyen idő lesz.

Ne gondoljuk tovább.

A Kossuth téren épp a Himnusz szól, az imént megállapítottuk, hogy az amúgy meglehetősen önreflexív személyiségű Áder János évről évre oldottabban lépdel el a lobogó előtt, majd nyugtáztuk, hogy államfőnk megadta az engedélyt a zászófelvonáshoz. Hamarosan fotókat is mutatunk, de addig a királyi hírügynökség vonatkozó közleményét kopipészteljük ide.

A kormány az évforduló alkalmából emlékbizottságot hozott létre, és 2016-ot a Magyar Szabadság Évének nyilvánították. A 2015. október 23-tól 2017. június 16-ig terjedő időszakra létrehozott emlékbizottság elnöke Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, társelnöke Schmidt Mária, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve koordinálásáért felelős kormánybiztos.

A központi rendezvények a Kossuth Lajos téren kezdődnek, ahol katonai tiszteletadás mellett Áder János államfő, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök jelenlétében felvonják Magyarország lobogóját. Szintén az Országháznál lesz délután A szabad Magyarországért című díszünnepség, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök és Andrzej Duda, a Lengyel Köztársaság elnöke mond beszédet.

Este a Papp László Budapest Sportarénában tartják meg a Szabadságkoncertet. A Magyar Állami Operaházban díszelőadás lesz, amelyen részt vesz Áder János, köszöntőbeszédet mond Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

Az ünnepnapon ingyenesen lesz látogatható a Terror Háza Múzeum, a 6-os és a 49-es villamos vonalán korhű járat közlekedik, és a korabeli hírekkel rikkancsok is járnak majd.

Ellenzéki pártok és civil szervezetek a fővárosban nemcsak megemlékezéseken vesznek részt, hanem megmozdulásokat is szerveznek.

A hétvégi rendezvények miatt országszerte és a fővárosban is több kerületet érintően lesznek forgalomkorlátozások a hétvégén.

Kiváló Bihari kolléga, a helység történésze mai dolgozatában természetesen a forradalomról és közvetlen előzményeiről szól.

Tőle is citálunk egy bekezdést, javasolt átkattintani a komplex élményért.

És reggel lett, 1956 október 23-ának reggele. A rádió hírt adott a magyar diákok lengyelbarát rokonszenvtüntetéséről, és beszámolt róla a legnagyobb példányszámú napilap, a Szabad Nép is. Az újság vezércikkében – némileg finomítva – a 16 pontot is közölte, valamint a Magyar Írószövetség közleményét, amelyben üdvözölte a lengyelországi változásokat.

Az ünnepi menetrend szokás szerint a Kossuth téren indul a zászlófelvonással. Azon milliók számára, akik nem a Parlament előtt kezdik a napot, ajánljuk a májusban meghalt Réz Pál ötvenhatos visszaemlékezését, itt idéztük őt.

Emitt pedig egy részlet a Réz Pállal készült interjúkötetből (aki kérdez: Parti Nagy Lajos):

Lementünk az Astoriáig, és ott csatlakoztunk a tömeghez. Borzasztó boldogok voltunk, de én nem láttam előre, hogy ez lesz. Lehet, hogy volt, aki látta, meg aki szervezkedett, de nekem a Nagy Imre-körhöz és hasonlókhoz semmi közöm nem volt. Szegény Gimes Miklóst, aki az egyik főember volt, és akit kivégeztek aztán, ismertem ugyan, de nagyon nem szerettem. Szóval mentünk végig a Kiskörúton, ordítottunk, állati jó volt egyébként. Borzasztó boldogság volt. Ott sírtak az emberek, meg ölelgettek bennünket, öregek, fiatalok.

Azt beszélik Pesten, Budán, hová lett a magyar urán”, meg „Nagy Imrét a kormányba!” és hogy „Ruszki go home!” – ezeket kiabáltuk.

Aztán nagy kötelekkel, csörlőkkel valahogy lerángatták Sztálint. A szakszervezeti székházon nagy reflektorok voltak, azok világították meg. Rengeteg bronzpor szállt föl belőle, ahogy kettévágták a csizmájánál. Sokan mondták, a csizmát hagyjuk itt örök időkre, legyen szimbólum. Nagyon szellemesek voltak. Sokkal jobb, mint elvinni. A többi részét behúzkodták aztán az EMKE elé, a Blaha Lujza térhez, még néhány nap múlva is láttam a nyomokat, ott vágták meg törték szét.
A fejében tüzet gyújtottak, körültáncolták, és azt ordították, hogy „Éljen lángeszű vezérünk, Sztálin!”, miközben égett a gyertya, vagy valamilyen más tűz benne. Sajnos én nem hoztam el egy kis darabot sem belőle.

Miután ez megvolt, indultunk volna el, mikor teherautók érkeztek tele fiatalokkal, gyönyörű fiatalokkal. Munkások álltak a platón, nem diákok, és ordítottak, hogy a Rádiónál ölik a magyart. Ölik a magyart a Rádiónál. Én a magam változatlanul cinikus stílusában mondtam Janónak, hogy azt azért meg kéne nézni, hogy hogy ölik a magyart. Menjünk oda! Mondta, jó.