Belföld
Mika Tivadar romkocsma (Mika Tivadar romkocsma, buli, szenteste, szórakozóhely, Budapest)

A karácsonyfától a romkocsmákba – a szentesti bulizás

Nem kifejezetten „ortodox” megoldások szentestére. Családi vacsora vs. közösségi programok, éjféli mise vs. bulizás.

Megkérdeztem egy barátomat, megy-e december 24-én este kedvenc zenekara, a Puszi koncertjére a Mika Tivadar Mulatóba. „Nem – válaszolta. – Különben is, ki az a hülye, aki szenteste megy bulizni?” – kérdezett vissza.

Nos, az az igazság, hogy Budapesten elég sok ilyen „hülye” van. A szentesti bulizás nem új keletű jelenség: már az 1990-es évek első felében voltak karácsonyok például az azóta rég bezárt Tilos az Á-ban. Az is igaz, hogy akkoriban csak egy-két hely tartott nyitva december 24-én éjjel, de később, a 2000-es évektől többek között a ma már szintén nem létező Kultiplex, illetve a Castro bisztró – még előző, Ráday utcai helyén – tartott bulikat szenteste. A december 24-i bulizás aztán a romkocsmák kiépülésével kapott lendületet: a bulinegyedben a Szóda volt az első fecske kilenc-tíz évvel ezelőtt, azóta pedig Pesten a VII. kerületen kívül is nyitnak ki helyek, de Budán ugyanúgy akad néhány karácsonyi bulilehetőség.

Kevés olyan, első hallásra egymást teljeséggel kizáró fogalmat lehet találni, mint a szenteste és a bulizás. A szenteste a köztudatban a családok ünnepe, a meghitt családi összejövetelek alkalma, sokaknak vallási tartalommal, például az éjféli misével együtt. Erre ráerősít, hogy december 24-én gyakorlatilag kora délutántól megáll az élet: Budapesten fél 4 tájban leáll a közlekedés, az utcák kihalnak. Szinte mindenki otthon, a családjával tölti az ünnepet.

Ám a szentesti bulizás pont arra példa, hogy egyes csoportoknak éppen ez, vagy ez is a közösségi összejövetelek alkalma. „Vannak olyan közösségek, amelyek nem ünneplik a karácsonyt. Van, aki a szentesti vacsora után hazamegy, mások a munka, vagy a távolság miatt nem tudnak együtt lenni a családjukkal. Olyanok is vannak, akik a családi ünnep végeztével eljönnek otthonról, vagy éppen egyedül töltik a szentestét” – mondja Bársony Júlia, a VIII. kerületben működő Müszi művészeti vezetője. Ők is kinyitnak december 24-én, rajtuk kívül – a teljesség igénye nélkül – a bulinegyedben a már említett Mika Tivadar és a Szóda, a Józsefvárosban az Auróra lesz nyitva. Budán ugyancsak szerveződnek bulik.

A Mika Tivadar Mulató. Fotó: MTI/Mohai Balázs

Akik a lehetőséget kínálják: romkocsmák, szórakozóhelyek

Nem véletlen, hogy a ma szenteste nyitva tartó helyek egy része a VII. kerületben, az egykori zsidónegyedben található. A december 24-i nyitva tartás ott olyan zsidó fiatalokhoz köthető, akik nem karácsonyt, hanem hanukát tartanak, így a szenteste számukra nem ugyanaz az ünnep, mint másoknak. Úgy gondolták, azok is együtt lehetnének ilyenkor, akik nem karácsonyoznak, aztán később mások is csatlakoztak hozzájuk. „Egyik buli adta a másikat, egyre több hely épített erre” – emlékezik vissza Schönberger Ádám, a nemrég megszűnt Sirály egyik vezetője, jelenleg az Auróra munkatársa. A Sirályban 2006-ban tartottak először szentesti bulit, és volt olyan alkalom, amikor 100-200 ember is összejött.

„Sokan vevők erre. Még akkor is megvan a szentesti bulizás logikája, ha nem biztos, hogy általános jelenséggé válik, és nem terjed el széles körben” – ezt már Elek Imola, a Mika Tivadar Mulató egyik tulajdonosa teszi hozzá. Szerinte „tök jó, ha a család együtt van szenteste, de ha éjfél után mehetsz valahova, az is tök jó”.

Nem az anyagiak, a profit és a bevétel számít ilyenkor egy nyitva tartó hely számára. Schönberger Ádám azt mondja, az Auróra nem is kínál idén különleges programokat, egyszerűen kinyitnak, hogy a közösségi összejövetel lehetőségét felkínálják. „Nem a buli jelleg a legfontosabb” – mondja. Hasonlóan gondolja Bársony Júlia is, aki szintén a közösségi alkalmat tartja lényegesnek. A Müsziben tavaly 25-30 ember jött össze; közös asztalt csináltak, hoztak otthonról ételeket, „a pultos sem a pultban állt, hanem pingpongozott”, de ezzel együtt is megvolt az ünnepi hangulat. Valamennyi általunk megkérdezett szervező úgy látja, a 25-30 éves korosztálytól az ötvenesekig terjed a szentesti bulizók köre. Sok az itt élő külföldi, az egyedülálló, vagy az olyan fiatal pár, akiknek még nincs családja.

Ők élnek a lehetőséggel: a szentesti bulizók

Bálint majd’ tíz éve járja a szentesti éjszakákat, hat-hét éve rendszeresen bulizik a pesti helyeken december 24-én. A családi program után jön el otthonról, ahol egyébként, mivel nagy a család, hatan vannak testvérek, sokan összegyűlnek. Eleinte lakóhelyéhez közel, Budán kerestek nyitva tartó helyeket, olyankor 10 óra után találkozott társaságával. „Tudod, milyen volt tíz éve a Moszkva tér? Tök üres, egy lelket nem láttál sehol” – emlékezik vissza a kezdetekre. Pestre először a Szódába mentek, amit előre kinéztek maguknak a barátaival. Az egyik legemlékezetesebb szentesti bulija 2011-ben volt a Sirályban, ahol „kurva nagy buli volt, nagyon sokan voltak, egy olyan 200 főt simán bemondanék”. Utána a Garzon nevű helyen folytatódott a szenteste.

Máshol, másféle alapon szerveződött tavaly az a buli, amelyiken Matyi vett részt családostól. A bel-budai kávézó, ahol voltak, az elmúlt évben másodszor nyitott ki szenteste, a résztvevők zártkörű bulit tartottak. „Elsőre elég hajmeresztőnek tűnt az ötlet, tekintve, hogy a pultosok közül a Nórinak két gyereke, a Diának meg három kislánya van. De azért belementek” – mondja Matyi, akinek a baráti körében jó páran már korábban is jártak bulizni december 24-én, de kitalálták, hogy szűkebb körben, a lakóhelyükhöz közeli törzshelyükön tartsanak összejövetelt.

Matyi is a családi karácsony után ment le a feleségével, a lányával és a nagybátyjával. „Anyám teljesen ki volt akadva ezen. Megőrültetek? – ezt mondta.” A kávézóban az első alkalommal „visszafogott, beszélgetős” összejövetel volt, tavaly viszont „buli, tánc, ott ragadtunk reggel 6-ig”.

Szimpla Kert (Szimpla Kert, romkocsma, szenteste, buli, szórakozóhely)Szimpla Kert. Fotó: MTI/Mohai Balázs

Variációk egy témára: miért kell szenteste bulizni menni? I.

„Miért ne?” – vágott vissza Bálint, amikor nekiszegeztem a valahol evidensnek tűnő kérdést. Azzal érvel, hogy más országokban is van ilyen, és olyan nagyon messze nem is kell menni, hogy hozzunk rá egy példát: Erdélyben Kolozsvárott és Csíkszeredában is kinyitnak helyek, ahova a családi este után mennek a bulizók.

„Utána ott van 25-e, 26-a, mindenki ráér, együtt lehet tölteni a karácsonyt a családdal és a barátokkal is, és úgysincs másnap semmi különös. Abban, hogy bulizni járok szenteste, nincs semmi lázadás, de ha a család lefekszik 10 után, mit csinálj?” – mondja Bálint. Számára jelentősége van annak, hogy a külföldön élő és az ünnepekre hazalátogató barátaival ilyen alkalmakkor tud találkozni.

Matyi társaságában egyaránt vannak egyedülállók, családosok és olyanok, akiknek már nagyok a gyerekeik – valamennyiüknek az az igénye, hogy társaságban töltsék a karácsonyt. „Nálunk is megvolt a meghitt családi cucc, de utána folytatni akartuk” – Matyi így indokolja a szentesti összejöveteleket.

Variációk egy témára: miért kell szenteste bulizni menni? II.

Ugyanezt a kérdést feltettem a szórakozóhelyek vezetőinek, mert kíváncsi voltam arra, az ő szemszögükből hogyan látszódnak a szentesti közösségi programok. Némileg meglepő, de annál inkább elgondolkodtató megközelítést fedeztem fel.

Bársony Júlia szerint az emberek nem gondolnak bele az ünnepek spirituális hátterébe. Sok ember képmutatásnak tartja a karácsonyt, mert nem az ünnep lényegéről szól. Nem arról beszélget ilyenkor egy család, hogy kinek hogy telt az éve, milyen volt az élete az elmúlt egy évben, nem beszélik meg az őszinte, „belső” kérdéseket. Éppen ezért sokan hiányolják az ünnep intimitását, „nincs meg az ünnep ünnepi jellege”. Ám ha valaki elmegy egy szentesti buliba, ott nincs ilyen elvárás, mert a közösségi együttlét a cél.

Elek Imola úgy véli, számos embernek egyszerűen feszültséggel, stresszel jár a karácsony. „Azon izgulnak, hogy jó lesz-e az ajándék, amit vettek, sikerül-e a karácsonyi vacsora”. Nem arról szól ma az ünnep – folytatta Elek Imola –, hogy milyen meghitt, meg milyen szép. Ehelyett eszelős dolgokról: céges bulikról, céges karácsonyokról, a hajtásról, ami azt eredményezi, hogy egy csomó ember nem tud az ünnepre készülni, koncentrálni, jóformán „beesik” a karácsonyfa alá.

A szentesti buli egyebek mellett a „levezetés” és a feszültség alóli felszabadulás lehetőségét kínálja. Egy ilyen bulinak nyilván nem a karácsony meghitt élményét kell megadnia, mert azt nem tudja, és nem is ez a funkciója. Sokkal inkább az ünnepből fakadó egyfajta új, közösségi élményt, amiben pedig ugyanúgy jelen lehet a szeretet, mint a karácsonyfa mellett.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.