A falakon alig maradt meg emléknek egy két vakolatfolt, lelazult rácsok mögött törött ablakok, itt-ott beomlott tetők, gazos foghíjtelkek. A Magdolna-negyed sarkain kisebb csoportok ácsorognak, mélyeket szívnak cigarettáikba, mintha várnának valamit. Adagtól adagig lézengenek a narkósok, betört kapuk mögött, düledező falak között, meg kapualjak fedezékében lövik magukba a néhány percnyi megváltást, meg a mellékhatásait: a félelmet, a kényszert, és végső soron a lassú halált. Használt fecskendőket, vérnyomokat, és agresszív vírusokat hagynak maguk után az udvarokban, az utcákon, a játszótereken.
Ősztől sok minden változhat a Józsefvárosban, sokan enyhülést remélnek, míg mások katasztrófától tartanak. Attól függően, hogy hogyan értelmezik a jelenlegi helyzetet, az okokat, és a következményeket. Az álláspontok kibékíthetetlenek, pedig korántsem olyan bonyolult a helyzet, mint a tyúk, vagy a tojás dilemmában.
Fotók: Neményi Márton
Legkésőbb augusztus végén bezárja a VIII. kerületi Magdolna utcában működő tűcsere programját a Kék Pont Alapítvány. A Kocsis Máté vezette önkormányzat szépen lassan ellehetetlenítette a program működését, ráadásul úgy, hogy lakossági támogatásra is hivatkozhat. A többséget sikerült meggyőzni, hogy nem teremne narkós a környéken, csak az ingyen fecskendők vonzzák oda őket. Annak ellenére, hogy a nyolcadik kerületin kívül még három állandó, és két mobil tűcsere működik Budapesten, különösebb feltűnés nélkül.
„Az Alapítvány 2013-as saját adatai szerint 161 ezer steril tűt adott ki a drogfogyasztóknak, de csak 63 ezret gyűjtött vissza, vagyis közel 100 ezer használt tű kint hever az utcákon, játszótereken, homokozókban, óvoda udvarokon. Tehát az Alapítványnál nem tűcsere program zajlott, hanem tűosztás, amivel idevonzotta a drogosokat és drogterjesztőket – nyilatkozta a Hír24-nek a Józsefvárosi Kommunikációs iroda.
„A Kék Pont azért nyitott állandó tűcserét 2006-ban a Magdolna negyedben, mert kiemelkedően drogfertőzött területnek számított. Előtte egy tűcserebusszal járták a várost, és azt tapasztalták, hogy a Kálvária téri megállójuknál a többi kerülethez képest óriási igény van a tűcserére. A kliensek nyolcvan százaléka ma is a kerületben él, csakhogy ezt nehéz bizonyítani. A tűcsere csak anonim szolgáltatásként működhet, hiszen a kábítószer fogyasztás illegális” – mondja Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programvezetője.
A szervezet és a Drogriporter stábja a Kék Pont bezárása miatt dokumentumfilmet forgatott a nyomasztó állapotokról. A filmből – ami azért csak húsz perces, mert senki nem szólalt meg benne sem az önkormányzat, sem a kormány részéről – kiderül: nem igaz, hogy a Kék Pont-osok csak osztották a tűt, hiszen hetente járták körbe a limlomokkal, ürülékkel és eldobált fehérneműkkel díszített udvarokat, kapualjakat, hogy tucatjával szedjék össze a tűket. A megszólaló drogfüggők érzik, hogy nélkülük még több betegséget kapnának el, a lakók pedig dühösek, mert a drogosok első útja a Kék Pont irodájából az ő udvarukba, az ő ajtajuk elé visz, hogy gyorsan belőhessék magukat és aztán őket zaklassák. A legtöbben a Kék Pontot hibáztatják, akik szerint az igazi baj, hogy nincs a köznyelvben csak belövőszobaként emlegetett ellenőrzött fogyasztói szoba.
A nyolcadik kerületi tűcsere bezárásának következményei szó szerint beláthatatlanok, hiszen a történet eddig egyedülálló. A nyolcadik kerületi droghasználók egy része meg fog jelenni a város más részein működő tűcseréken, ahol a megnövekedett forgalom ismét a helyiek elégedetlenséghez vezet majd, ami újabb bezáráshoz, és végül a tűcsere totális ellehetetlenüléséhez vezet. S ez előbb utóbb, a kábítószerügyi szakemberek szerint minimum az egész népességet érintő HIV és Hepatitis járványokhoz vezet. A félelmük nem alaptalan.
„Romániában 2009-ben mindössze négy HIV pozitív esetet regisztráltak, két évvel később már százötvenet, köszönhetően annak, hogy nagyjából a dizájner drogok megjelenésével egy időben felére csökkentették a szétosztott steril tűk mennyiségét. Svájcban vagy Németországban sem a drogfogyasztók iránti jóindulat, hanem a kőkemény racionalitás vezetett a tűcsere támogatásához, vagy a belövőszobák megnyitásához. Kiszámolták, hogy nagyságrendekkel több közpénzt emészt fel egy a függőségével magára hagyott, a börtönbe ki-be sétáló fogyasztó, mint az, aki ellenőrzött körülmények között, szem előtt él a tiltott szerekkel, és megvan rá a lehetősége, hogy bármelyik pillanatban segítséget kapjon a leálláshoz” – magyarázza Sárosi Péter, hogy miért kezdett kampányba egy nyolcadik kerületi belövőszoba megnyitásáért a TASZ. „A Józsefváros azért lenne ideális helyszín, mert az ottani helyzeten, főleg a tűcsere megszűnése miatt, már csak javítani lehet” – teszi hozzá.
A kerület viszont nem hajlandó elfogadni, hogy a legnagyobb mértékben az övé volna a budapesti drogprobléma: „Józsefváros nem tudja egyedül felvállalni, hogy Budapest minden részéről ide jönnek a drogosok steril tűért. Ha lesz egy komplex rendszer, akkor Józsefváros is kiveszi a részét a tűcsere-programból, de csak akkor, ha az együtt jár egy rehabilitációs programmal.” (A Kék Pont egyébként eddig is foglalkozott rehabilitációval.) Bár a közvetlen járványveszély lehetőségét elismerik, szinte semmit sem lehet tudni az önkormányzat terveiről. Konkrét kérdéseinkre nem érkezett válasz, így nem sikerült megtudnunk például azt sem, hogy támogatnák-e egy olyan belövő szoba létrehozását, ahonnan nem kerülhetne drogszemét az utcára. „Nem tettünk le arról, hogy a droghasználók helyzetét rendezzük, mindössze a lakosság érdekeit érvényesítjük és védjük meg őket a járványveszélytől, a munkát pedig új partnerekkel folytatjuk” – írják.
„A hagyományos intravénás kábítószerek, például a heroin az utóbbi időben látványosan háttérbe szorultak a dizájner drogok elterjedésének köszönhetően. A jelenség több szempontból átalakította mindazt, amit drogproblémának nevezünk” – mondja Fehér Beáta addiktológiai konzultáns. „A fiatalok egyre korábban kezdik el kipróbálni a különböző szereket. Bár a legfrissebb felmérések is több mint három évesek, elmondható, hogy nagyjából minden harmadik középiskolás használt már, vagy használ alkalmanként valamilyen tiltott, vagy legális kábítószert. Előbbiek között a marihuána és dizájner drogok a jellemzőek, utóbbiak közé tartozik például a máktea, különböző vényköteles gyógyszerek, szerves oldószerek, patron, és így tovább. Az elfogadott becslések szerint is többszázezer ember tartozik ma a problémás drogfogyasztók, illetve függők közé.”
„Az új kábítószerek olcsóbbak, könnyebben hozzáférhetők, kisebb kockázattal terjeszthetők, ugyanakkor sokkal veszélyesebbek, mit a hagyományosak. A szerek összetétele napról napra változik, sokszor jelenik meg ugyanaz az anyag több néven, vagy hoznak forgalomba ugyanazzal a névvel különböző anyagokat, és az is gyakori, hogy össze-vissza kevergetik ezeket, hiszen ma már fogyasztói elvárás az újdonságok minél gyakoribb megjelenése” – mondja az addiktológus, majd elmagyarázza, miért különösen veszélyes épp a dizájner drogok hódításának közepén ellehetetleníteni a tűcserét.
„Egyrészt rendészeti eszközökkel a probléma megoldhatatlan, hiszen a rendőrség nem tud lépést tartani a zugvegyészekkel. Sokkal kisebb a fogyasztók veszélyérzete, hiszen nem kell közvetlen kapcsolatban állni az alvilággal, az interneten bárki, bármennyi drogot rendelhet. Ezeknek a szereknek jellemzően sokkal rövidebb ideig tart a hatásuk, a függőknek naponta akár nyolc-tízszer is be kell lőni őket. Ha van rá lehetősége, minden fogyasztó steril tűt használ, de ha más nincs, jó az is, ami kukában volt, mert az első, és fontosabb az időben érkezzen a következő adag. Kritikus időszakban vagyunk, s már ahhoz is sokkal több steril tűre lenne szükség, hogy a jelenlegi állapot ne romoljon tovább, pedig bőven lenne mit javítani rajta.”
A probléma pedig máris kézzel fogható: a Kék Pont első lépésben már régebben beszüntette a hétvégi tűcserét. A klienseik egy része ilyenkor a város más részein nyitva tartó helyeket keresi fel. Az egyik ilyen vezetője elmondta, hogy érezhetően növekszik feszültség oda-vissza a helyiek, a segítők, és a kliensek között. Főleg a józsefvárosi híreknek köszönhetően. De csak ennyit mondott, és arra kért bennünket, hogy sem az ő, sem a szervezete nevét, és a tűcsere program címét se közöljük „a szervezet, a kliensek, és a környéken lakók érdekében”. Azt mondja, jelenleg minden apró hír káros lehet. S nem ő az egyetlen. Nem sikerült olyan, tűcserével foglalkozó szervezetet találnunk Budapesten, amely vállalta volna az álláspontját. Már a Kék Pont sem hajlandó nyilatkozni: féltik a még működő projektjeiket.
