A nyilatkozat aláírói nem töltik fel a pedagógus II. fokozatba lépés feltételéül szabott portfóliójukat, mert úgy vélik: a pedagógus I-ben való maradásuk a jelenlegi minősítési rendszer szégyene, olyan rendszeré, amelyet nem kívánnak legitimálni. Noha elismerik, hogy a portfóliós értékelés újszerű, korszerű eszköz, de a pedagógusok minősítésének jelen formájaként átgondolatlannak, előkészítetlennek és megalázónak tartják, mert visszamenőlegesen állít a startkőre korábban képzettségük alapján magas fizetési kategóriába sorolt, több évtizede a pályán levő pedagógusokat.
„Lenulláz minden eddigi eredményt, akár egy egész életutat. Lefokozza az idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező, az intézményt sokszor a vállukon vivő, meghatározó tanárszemélyiségeket. Semmisnek nyilvánít akkreditált, többnyire egyetemi képzéseken megszerzett, tanúsítványt, diplomát, eddig végzett szakértői-fejlesztő munkát”. A tiltakozók szerint ez különösen aljas eljárás azokkal szemben, akik pályájuk utolsó harmadában, netán a vége felé járnak, és már sem energiájuk, sem idejük nincs az öncélú újrabizonyításhoz. Ők tömegesen maradnak ki a minősítésből, belőlük hivatalosan sohasem lesz mestertanár.
A nyilatkozat aláírói szolidárisak velük és emlékeztetnek rá, hogy a portfóliós értékelésnek egyre kidolgozottabb módszertana van külföldön. Bár a magyar tanárképzésben néhány éve megjelent ez az értékelés, még a végzős egyetemisták is megküzdenek vele, pedig föl vannak készítve. „Ez körülbelül olyan, mintha minden diplomát lenulláznának, ami nem számítógépen készült, mondjuk 1980-ban.”
A tiltakozók nem értenek egyet a minősítők körébe való önkéntes jelentkezés lehetőségével, a gyorstalpaló szakértő-képzésen szerzett pozíciókkal. Határozott véleményük, hogy a minősítő eljárásnak „hiteles helyhez”, főiskolához, egyetemhez, tanárképző intézményhez kell kapcsolódnia, a minősítést tanárképző intézményeknek kell kiadniuk. Pontosan úgy, ahogy a pedagógus szakvizsgát, a mentorképzést, a közoktatási vezetőképzést, a PhD fokozatot is felsőfokú intézményekben lehet megszerezni.
A jelenlegi helyzetben azt tartanák tisztességes eljárásnak, ha a régi besorolás szerinti magasabb kategóriák a Pedagógus II-ről indulnának. A minősítő processzusokat és a portfóliós értékelést felmenő rendszerben vezetnék be, az alól a pályájuk utolsó harmadában levő tanárok mentesülnének.
Hoffmann: A lé a tét
Hoffmann Rózsa néhány napja közölte, hogy szeptembertől újabb béremelés következik, a jogszabályban rögzített módon. A köznevelési államtitkár azt mondta: az őszi emeléssel nagyjából átlagosan tízezer forintos nagyságrendű növekedés várható. Érzékeltetve a változásokat kifejtette: a tavaly szeptemberi emelés előtt a bruttó jövedelem 130-230 ezer forint volt, ez mostanra 230-310 ezer forintra nőtt, ami eléri az értelmiségi átlagfizetést.
Míg egy 18 éve pályán lévő, főiskolai végzettségű tanár tavaly augusztusban 155 ezer forintot keresett, szeptember után 231 ezer forintra ugrott a bére, januárban pedig 240 ezer forint lett. Az újabb emeléssel szeptembertől 248 ezer forint lesz a bére, és ha a 14 éves gyakorlattal a szakvizsgázott kategóriába lép, portfólióját feltölti, januártól a mostani minimálbérrel számolva 273 ezer forintot keres majd – mondta.
Hoffmann Rózsa úgy fogalmazott, évtizedek óta nem volt olyen mértékű béremelés, mint ami az életpályarendszerrel megvalósul, és ez azt jelzi: amit ez a kormány megígért, azt meg is teszi. Ma már olyan országban élünk, ahol megbecsülik a pedagógusokat – mondta. Szavai szerint az a cél, hogy megbecsült tanárok legyenek a pályán, akikre az iskola támaszkodhat. A jó tanár az iskola legfontosabb feltétele. A köznevelési államtitkár hangsúlyozta: a pedagógusok optimisták lehetnek, a gyermekek fejlődése érdekében végezhetik munkájukat.
