Krausz Tamás az ATTAC Magyarország honlapján közölt nyílt levelében felidézi, hogy 1993-ban a Népszabadságban megjelent írása miatt Orbán pert kezdeményezett a lap és ellene, mert egy Bill Lomax-idézet alapján felhívta a figyelmet a jelenlegi kormányfő diktatórikus hajlamára, amivel csorbította jó hírnevét. Több mint 20 évvel később még érvényes akkori véleménye. A történész szerint nem a 2010-től bevezetett „ultramodern” tekintélyuralmi rendszer meghonosítása adja az akkori „vád” aktualitását, e rendszert, Orbán Viktor nélkül is bevezették volna. A kormányfő “egy szűk tanácsadói testület fogságába került, amely Boross úrtól Kerényi úrig egyre inkább elveszíti kapcsolatát a valósággal, nem érti azt a világot, amelynek egy talpalatnyi, de számunkra fontos területén Önök uralkodnak”.
Krausznál “a biztosítékot a szobor-ügy verte ki”, amit a kormányfő még csak nem is ért. A történész az eligazodáshoz Déry Tibor A befejezetlen mondat című regényét idézi, ahol “az internáló tábor lakója, a tipikus „kis zsidó” akkor lázad fel, amikor a barakkban a kübli túlcsordul. A lázadás az ő élete szempontjából ugyan késői volt, de a dolgok egész történeti vonalát tekintve az eset máig fennmaradó módon az erkölcsi ellenállás példájává szublimálódott”. A szobor: a kübli – írja Krausz, aki szerint most “először kiborult az a bizonyos kübli, miniszterelnök úr. De ez nem minden, mert Önökre ömlik vissza”.
A Fidesz nem tudta „a magyarokkal szemben álló zsidók táborába” kényszeríteni azokat, akik ellenzik a történelem meghamisítását, “akik ellenzik a holokauszt, a zsidóság kiirtásának elbagatellizálását, akik ellenzik az egész horthysta, árvalányhajas romantikát, a kakastollas Horthy-kultuszt, a kisantanttal való riogatást, az egész ócska kirekesztő gondolkodást”. A magyar társadalom nagyobbik fele már nem fogadja el azt, amit Lázár János az ún. zsidó kerekasztal után mondott, hogy tájékoztatni fogja Orbán Viktort, aki „minden magyar honfitársunknak és zsidó polgártársunknak” kíván válaszolni.
“Hát nem, miniszterelnök úr, ilyen megkülönböztetést a magyar társadalom nagyobbik fele már nem fogad el, Eötvös óta – a Horthy-rendszer évtizedeit kivéve – törvénytelen az ilyesfajta megkülönböztetés, sőt ma már világszerte sérelmes az ilyesmi. Sok a világot látott fiatal, ennek már nem dőlnek be idehaza: romák és zsidók, svábok és szlovákok, melegek és másként gondolkodók, liberálisok és kommunisták, marxisták és a kisegyházak hívei, humanisták és hajléktalanok mind magyarok, miniszterelnök úr, pontosan úgy, ahogyan Lázár úr vagy Ön”.
A történész szerint a Mazsihisz mostani döntése világos jelzés, hogy “Önök, miniszterelnök úr, megbuktak legalábbis erkölcsileg”. Csak olyan emlékmű állítható fel, amely különbséget tud tenni a hóhér és az áldozat között – figyelmeztet a történész, aki szerint a “Horthy-rendszer bűnben fogant és bűnben pusztult el, a horthysta állam és apparátusai, beleértve mindenekelőtt és elsősorban a csendőrséget, felelősséggel tartoznak a felsorolt áldozatok haláláért”
Krausz szerint a miniszterelnöknek végre tudomásul kellene vennie, hogy Horthy és kormánya “kettős népirtásban bűnös, a horthysta megszálló erők nemcsak magyar földön, hanem a szovjet népek elleni három évig tartó náci genocídiumban, hadifoglyok, nők és gyermekek tízezreinek elpusztításában vétkesek, tehát nemcsak magyar, hanem szovjet területen is részt vettek a holokausztban. Miniszterelnök úr, olyan emlékmű nem lehet nemzeti emlékmű, nem lehet a nemzet emlékműve, amely nem ezeken a felismeréseken alapszik” – zárta sorait Krausz Tamás.
Orbán nyílt levélben védte a szobrot
Korábban a miniszterelnök is írt nyílt levelet a német megszállás készülő emlékművéről, ő a Mazsihisz vezetőinek . A kormányfő békülékeny hangot ütött meg, úgy vélte: a döntésükön nincs mit magyarázni. Az áldozatok sorsa mellett nem lehet főhajtás nélkül elmenni, ez emberség és nem politikai nézetek vagy pártállás kérdése – fogalmazott. Orbán Viktor miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy a sokat szenvedett magyarországi zsidó közösség sorsát kormánya mindig is szívén viselte.
Orbán Viktor tudatta: a Mazsihisz-vezetőktől kapott levél után megerősödött benne a meggyőződés, hogy “a jövőben is közösen dolgozhatunk azért, hogy Magyarországon a kölcsönös tisztelet, egymás megértése és hazánk közösségeinek együttműködése tovább erősödjék”. Ebbe a sorba illeszkedik a német megszállás áldozatai előtt tisztelgő emlékmű is – tette hozzá.
“Meggyőződésem, hogy az áldozatok iránti tisztelet nem engedi meg, hogy a bebörtönzöttek, elhurcoltak, meggyilkoltak sorsa mellett főhajtás és szó nélkül elmenjünk” – fogalmazott válaszlevelében Orbán Viktor, aki szerint “márpedig a veszteség rettenetes volt”.
“E tekintetben Magyarország Alaptörvénye egyértelműen és szilárdan foglal állást. Alig hinném, hogy az áldozatok emléke felé tett főhajtás bármilyen magyarázatot igényel. Ez emberség és nem politikai nézetek vagy pártállás kérdése.” Orbán szerint vannak, akik az áldozatok emlékezetét, az előttük tisztelgő emlékművet napi politikai spekulációkká akarják silányítani, de ezeket a kísérleteket határozottan vissza fogják utasítani.
“Remélem, hogy hazánk német megszállásának 70. évfordulója jó alkalom arra, hogy az Önök közösségének veszteségeit elismerő, fájdalmukban osztozó, jóakaratú emberek fontos és közös lépést tegyenek a tisztelet kultúrájának irányába” – írta a Mazsihisz vezetőinek Orbán Viktor.
