Belföld

A fizetett hazugságról

Sok rosszat el lehet rólam mondani, de azt azért nem lehet jó szívvel elmondani, hogy bármilyen politikai rendszer kollaboránsa lettem volna – írja az ÉS-ben szelíd felhorgadással Nádas Péter.

Csontos János a Magyar Nemzetben ugyanis azt találja kijelenteni: „: „S miként a népi irodalom új nemzedékéről szóló párthatározat is eltűnt az archívumból, nehéz rekonstruálni azt az új alkut is, amelyről Zalán Tibor szíves szóbeli közléséből tudunk: Aczél behívatta magához az új posztmodern irodalom üdvöskéit (köztük Esterházyt, Nádast, Parti Nagyot), s pénzt, paripát, fegyvert ajánlott nekik, ha Utassyékat kiszorítják, letörlik a terepről.”

„Szabad ember voltam, szabad ember maradtam. Csontos János mégis az ellenkezőjét állítja (Magyar Nemzet, 2013. augusztus 19.)” – jegyzi meg erre Nádas, az új magyar irodalom egyik legnagyobbika! „Rekonstruálni csupán valóságos eseményeket lehet, – teszi hozzá Nádas – ez igaz, azt azonban még dokumentumok híján is elmondhatná nekünk Csontos János, hogy mikor történt ez a mi behívásunk. Külön hívatott minket a nagy pesti vadkan, avagy együtt mentünk-e hozzá. Mert Esterházyról úgy tudom, hogy soha nem látta, Parti Nagyról nem tudom, azt azonban biztosan tudom, hogy hármasban nemhogy Aczél Györgyhöz, de senkihez nem mentünk. Mehettünk volna, most már bánom, hogy nem mentünk együtt legalább kuplerájba, de nem mentünk.” Nádas egyébként bemutatja Aczéllal történt, csontzenével kísért találkozásait, érdemes a felsorolásra!

Esterházy sem kocog el szó nélkül a hazugságáradat mellett, ő Takony című ÉS-riposztjában ezt írja: „A tízparancsolat nem javallja a hazugságot (legalábbis közvetlen utalás nincsen), de a, fölteszem, mélykereszténykonzervatív Csontos János a Magyar Nemzet-beli Eltiltva és elfelejtve című, A tokaji írótábor a cenzúráról és a rendszereken átívelő aczéli háttéralkukról alcímű, szemkápráztató írásában (2013. augusztus 19.) tiszteletre méltó bátorsággal szarik erre.”

És alapos tájékozottsággal hozzáteszi Esterházy, az új magyar irodalom másik legnagyobbika: „Ne tévesszen meg minket Zalán Tibor szánalmas erőfeszítése, midőn helyreigazító írásában egyértelműen cáfolja mindezt (a cáfolatot a mai napig – kedd, augusztus 27. – nem jelentette meg a lap), inkább köszönettel tartozunk Csontos szárnyaló fogalmazásáért.”

Szóval a hivatkozott is cáfol mindent! Lehet ennél magyar nyelven nagyobbat hazudni, mint amekkorát Csontos nevű tud?

 

(Mindkét teljes írás az ÉS-ben olvasható!)

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik