Galló Istvánné: egy pedagógussztrájk könnyen kibővülhet országos közszolgáltatási sztrájkká – Fotó: Kummer János
A keddi sztrájkbizottsági egyeztetésen Balog Zoltán miniszter elzárkózott attól, hogy az iskolák állami átvételének időpontját elhalassza a kormány, és nem tartja megvalósíthatónak a 20 százalékos közszolgálati béremelést sem. Ez volt a szakszervezetek két fő követelése. Miről tudnak akkor tárgyalni tovább?
A 20 százalékos bértáblaemelésről, illetve pedagógus-életpályamodellről, azon belül a pedagóguskeresetekről, a minősítési rendszerről, a munkaterhek növeléséről, a foglalkoztatási kérdésekről tegnap nem is tárgyaltunk. Kizárólag az intézmények állami tulajdonba vétele került szóba, megismertük egymás álláspontját. Ebben a kérdésben nem közeledtek az álláspontok, a miniszter úr kategorikusan kijelentette, hogy ennek a bevezetését nem kívánják elhalasztani. Ez sajnálatos, hiszen a délelőtti parlamenti vitanap is azt bizonyítja, hogy nagyon sok a nyitott kérdés ezzel kapcsolatban. Világosan kiderült, hogy nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypártokon belül is sok ellenérzés van az állami fenntartásba vétellel kapcsolatban. A Fidesz vezérszónoka, Pokorni Zoltán is azt mondta, hogy ezzel a kormány átesik a ló túloldalára, nem kellene minden iskola fenntartását átvenni, csak azokét, amelyeket nem tud fenntartani az önkormányzat. Az államosításról szóló törvényhez a kormánypárti frakció is több mint száz módosító javaslatot tett, és korábban az is kiderült, hogy az átalakítás költségei sincsenek meg.
Nem mindegy az egy iskolának, tanárnak, szülőnek, gyereknek, hogy a fenntartó a helyi önkormányzat vagy az állam, pontosabban annak egy intézménye?
Nem. Ez nem csak egy egyszerű fenntartóváltás, itt a közoktatási intézmények elvesztik önállóságukat és beolvadnak egy hatalmas állami intézménybe, annak szervezeti egységévé válnak. Egy ilyen szervezeten belül egy átszervezés, összevonás, megszüntetés apró átalakítás. Ez viszont többek közt komoly foglalkoztatási kérdéseket vet fel. És nem látjuk, milyen elvek alapján hozhatnak meg ilyen döntéseket. Azt viszont jól tudjuk, hogy azért kell január elsején – akár előkészítetlenül, a részleteket nem kidolgozva is – végrehajtani az állami átvételt, hogy jövő év első felében megtehessék ezeket az iskola-összevonásokat, -bezárásokat. A törvény elején az áll, hogy az egész államosításra a hatékonyabb és költségtakarékosabb rendszer létrehozása miatt van szükség. Ebből azt lehet kiolvasni, hogy januártól júniusig kidolgozzák a megyei fejlesztési terveket és azon belül a karcsúsított iskolahálózatot. Hogy lehet így a foglalkoztatás biztonságáról beszélni? Ma a kollégáink nem látják, milyen elvek alapján történik majd ez az átalakítás, milyen „véráldozatot követel” majd a pedagógusok körében, s ez óriási bizonytalanságban tartja őket.
Az ilyen mondatokra mondja Hoffmann Rózsa, hogy a szakszervezetek csak riogatják a pedagógusokat…
A kollégák nem lennének idegesek, ha a kormány látná és láttatná az átalakítás elveit, részleteit.
A keddi vitanapon mindenki ugyanazt hajtogatta, amit eddig is mondott: az oktatási kormányzat szerint egy magasabb minőségű és az esélyeket mindenkinek biztosító iskolarendszer épül ki, az ellenzéki pártok pedig kétlik, hogy ilyen rendszer fog kisülni az egészből. És van Pokorni Zoltán, aki – szintén nem sok eredménnyel – most is szakmai érvekkel bírálta saját kormánya oktatáspolitikáját. Volt valami értelme az – egyébként önök által kezdeményezett- vitanapnak?
A vitanapon mi, mint kezdeményezők a páholyban ülhettünk, és fegyelmezetten hallgathattunk. Annyi eredményt azért mindenképp elkönyvelhetünk, hogy a parlament és talán a nyilvánosság is szembenézett azzal, milyen előkészítettségi állapotban van ez a – közoktatási rendszert alapjaiban megváltoztató, néhány hét múlva valósággá váló – átalakítás. Az erről szóló törvényt még csak nem is tárgyalta meg a parlament! Azt ne feledjük, az Alkotmánybíróság többször is leírta, egy törvényt úgy kell elkészíteni, hogy a jogszabály használóinak kellő ideje legyen annak megismerésére, és az arra való felkészülésre.
A sztrájkbizottság megalapításának komoly előzményei voltak a pedagógusnapi tüntetéstől az akkor alig féléves köznevelési törvény nyári átszabásával kapcsolatos, petícióban is megfogalmazott aggályaikig, de az utolsó csepp a pohárban a Matolcsy-féle bejelentés volt, aminek értelmében csúszik a pedagógus-életpályamodell bevezetése. A tárgyalások a kormánnyal tovább folynak, de most milyen esélyt lát egy pedagógussztrájkra?
A január 1-jei időponthoz azért ragaszkodik a kormányzat, hogy jövő szeptemberben már egy új, valószínűleg szűkített, az intézményeket gyerekekkel „csúcsra feltöltve” működtető, kevesebb pedagógust igénylő, így jóval olcsóbb iskolarendszer kezdje meg a tanévet. A tegnapi sztrájkbizottsági ülésen elsősorban az államosítással kapcsolatos nyitott kérdéseket soroltuk, amik megválaszolása nélkül szerintünk nagy baj lehet a közoktatás működésében. A miniszter szerint feszített, erőltetet ütemben megvalósítható a zavartalan átállás. A szombati tárgyalási fordulóban a pedagógus-életpályamodell lesz terítéken, amely nemcsak bérnövekedést, hanem egy új minősítési rendszert és egy új munkaszervezési módot is leír a tanárok számára. Ez utóbbi azt jelenti, – és ezt Balog Zoltán többször is mondta – hogy a pedagógusoknak többet kell dolgoznia. Szeptember 1-jétől többletmunkát kérni a kollégáktól úgy, hogy azt anyagilag nem tudják ellentételezni, abból nagy bajok lehetnek. A miniszter úr azt is elmondta, csak június végén derül ki, hogy végül lesz-e pénz a béremelésre.
Sztrájkesély?
A tárgyalások közben vagyunk. Nem lenne elegáns, ha a sajtón keresztül üzengetnének a tárgyalófelek egymásnak. Másrészt nem lenne praktikus a részünkről, ha a tárgyalási stratégiánk elemeit előre elárulnánk. Az biztos, hogy az életpályamodellnek is van foglakoztatási vonatkozása. Kíváncsian várjuk, hogy milyen javaslattal áll elő e tekintetben a miniszter úr. Mi is megígértük, hogy csütörtök reggelig elkészítünk különböző javaslatterveket. Az is nagyon fontos, hogy mellénk álltak, és szolidaritást vállalnak velünk a szakszervezeti konföderációk, így megnőtt a követeléseink súlya. Nem véletlen hogy a kormány is magas szintű tárgyalópartnert jelölt ki a tárgyalásokra Balog Zoltán személyében. Azt is hozzá kell tennem, hogy nagy a felelősségünk, és ezért mindent meg kell tennünk a tárgyalásos rendezés érdekében, mert egy országos pedagógussztrájk könnyen kibővülhet országos közszolgáltatási sztrájkká.
