Ha emlékszünk rá: „Briliáns javaslattal álltak elő Babák Mihály és Rogán Antal képviselő urak. Miszerint aki 250 ezer euró (kb. 70 millió forint) értékben magyar állampapírt vásárol, annak Magyarország kormánya azon nyomban letelepedési engedélyt ad ebben a tejjel-mézzel folyó hazában.” A törvényjavaslat ugyan nem nevesíti a kínaiakat, de a jeles honatya odanyilatkozott, hogy „kínaiak részéről többször megfogalmazódott, hogy segítsük elő a magyarországi gazdasági befektetéseiket…”
„A magyar kormány oly módon tudja elősegíteni a kínaiak magyarországi befektetéseit, hogy – mielőtt a derék keleti kapitalisták bármit is befektetnének a magyar gazdaságba – előbb kölcsönkér hetvenmilliócskát. Arra a néhány rövid évre, ameddig szárba szökken az unortodox gazdaságpolitika, a pénzt az adófizetők könnyedén visszafizetik, s így mintegy magától – mármint Öntől, kedves olvasóm – a GDP fele alá csökken az államadósság” – teszi hozzá Iványi.
„Ahhoz, hogy valaki komoly szereplő legyen a piacon – nyilatkozta továbbá Babák képviselő úr – annak tőkét is kell rászánnia.” No, nem a kifőzdére, mosodára, kiskereskedésre, export-import vállalkozásra, miegyébre, amibe Magyarországon fogna, hanem a magyar kormányra. Legalábbis az első hetvenmilliót. A bizalom megteremtése végett.
Pedig az IMF még letelepedési engedélyt sem kér hiteléért cserébe. Mindössze azt, amiről amúgy is gondoskodni kell(ene): fenntartható költségvetési pályákat, és ha nem is hiteles, de legalább értelmezhető gazdaságpolitikát. Viszont nagyságrendben olcsóbban adja a pénzt, mint a piaci befektetők, beleértve a kínaiakat. A BKV-buszok oldalán feltűnő „bizalmat, tiszteletet” követelésnek aligha fog engedni. Az IMF ritkán jár pesti buszon. Bizalmat egy pénzügyi intézmény kizárólag hitelnyújtással tud kifejezni, a „tisztelet viszont – forrásunk erre nézvést nem a legnagyobb magyar, hanem maga Don Corleone, a capo di tutti – a bűnözés rejtett birodalmainak általános egyenértékese, ahol szabadon váltható pénzre, hatalomra”.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
