A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Műtárgyfelügyeleti Irodája tájékoztatása szerint a vizsgálat megkezdődött és néhány hónap múlva megszülethet a döntés arról, melyek a szegedi gőzhajó azon elemei, melyeket meg lehet menteni.
A hivatal azért kezdett vizsgálódni, mert bejelentést kaptak a szebb napokat látott 95 éves gőzősről. Azt követően előzetes szakvéleményt kértek a jogszabályban kijelölt közgyűjteménytől, a Magyar Műszaki és Közlekedéstörténeti Múzeumtól. Az intézmény megállapította: a hajó évek óta olyan állapotban van, hogy a test megmentésére nincs esély. Ezért valószínű, hogy csak bizonyos elemei lesznek védettek, hiszen vannak a hajón olyan részek, melyek a kulturális javak szempontjából értékesek – közölte az iroda. Jelenleg a szakértői véleményeket várják a védendő részekről, a vizsgálat néhány hónapot vehet igénybe.
A Szőke Tisza a közelmúltban süllyedt meg a tápéi téli kikötőben, miután az olvadó jég benyomta a gőzhajó elkorrodálódott oldallemezét és a hajó kajütablakain beömlött a víz. Rossz állapota miatt korábban nem kapott engedélyt arra, hogy a folyóparton horgonyozzon, így 2000 óta áll a téli kikötőben.
A Szőke Tisza gőzhajó felújítására a Technológia Tudásalapú Vállalkozásfejlesztési Nonprofit Kft. 2010-ben 556 millió forint támogatást nyert, a cég azonban nem tudta előteremteni az önrészt, ezért kihátrált a pályázatból.
A Ganz Danubius Hajógyár újpesti üzemében 1917-ben építették meg a lapátkerekes gőzhajót, amelyet 1919-től SAS, majd 1930 és 1944 között Szent Imre, később Felszabadulás, végül Szőke Tisza néven jegyeztek. 1958-ban átépítették, ettől kezdve üdülőhajóként, majd 1973-tól állóhajóként, diszkóként is működött és a szegedi városkép elválaszthatatlan részévé vált. Utoljára ötven éve újították fel.
