Legfrissebb adataik szerint ugyanis a bírák döntő többsége 1990-ben, illetve azután kapta meg kinevezését. Visszautasítják azt is, hogy az ítészek politikailag elfogultak lennének.
A cikk kormányhoz közel álló szakemberekre hivatkozva írja azt, hogy az új alaptörvény alapot adhat arra, hogy személyi változások történjenek a magyar bírói karban, amelynek ma is sok, már a diktatúrában is ítélkező tagja van. A cikkben az is olvasható, hogy “nemcsak a politikai elfogultság jelent problémát, hiszen elviselhetetlenül sok szakmailag felkészületlen ítélet születik, következmény nélkül”.
A magyar bírói kar megdöbbenéssel és értetlenséggel fogadta a cikket. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács legfrissebb adatai szerint ugyanis a bírák döntő többsége – 72 százaléka – 1990-ben, illetve azután kapta meg kinevezését. Felteszik a kérdést, hogy a “diktatúra bíráinak” távozását sürgetők vajon ugyanilyen következetességgel róják-e fel a rendszerváltozás előtt is szolgálatot teljesítő ügyészeknek, rendőröknek vagy épp politikusoknak, hogy dolgoztak. Véleményük szerint, ha mindenkinek mennie kellene, aki 1989 előtt is tevékenykedett, akkor foghíjas lenne az Országgyűlés, az önkormányzati szektor és nem lennének közjogi méltóságok.
A bírák emellett visszautasítják az elfogultság vádját is. Leszögezik, hogy kizárólag a törvények alapján járhatnak el minden ítélet meghozatalakor. Politikai meggyőződésük otthon, a négy fal között marad.
Kitérnek arra is, hogy szakmailag felkészületlen ítélet nincs, legfeljebb bíró lehetne. Közlésük szerint a bírák sohasem állították azt, hogy tévedhetetlenek lennének, mint ahogyan a világon sehol sem azok. Éppen ez indokolja a többfokozatú bírósági szervezet létét. Előfordult, előfordul és nem zárható ki a jövőben sem, hogy akár egy jogerős ítéletről derül ki: tévedés volt. A cél az, hogy az ilyen esetek száma a nullához közelítsen – olvasható közleményükben.
