Az egyik közösségi oldal délután egy órára hirdette meg a megemlékezést. Kevéssel a kezdés előtt egy középkorú házaspár helyezett el három mécsest a szórakozóhely előtt, utánuk egy idősebb úr gyújtott gyertyákat, aki nem ismerte a lányokat, egyszerű állampolgárként jött ki. Később ő gyújtotta meg annak a hölgynek a gyertyáit is, aki 16 évesen elhunyt fia sírjától érkezett, és szintén szerette volna leróni kegyeletét a három lány emléke előtt.
Egy megfordított baseball-sapkás fiatalember egy szál rózsát és az egyik áldozat fotóját tette le a betonra, amelyre az “örökké bennünk él” szavakat írta, és egy szívet rajzolt. A fotót szív alakban elhelyezett mécsesekkel rakta körül. Ő – érzelmektől elcsukló hangon – csak annyit mondott, hogy jó barátok voltak. Előző este ő is ott akart lenni a buliban, de elkésett. A fiú a tragédiáért a rendezvény szervezőit tette felelőssé. Szavai szerint úgy szervezték meg az estét, hogy fogalmuk sem volt arról, hányan akarnak azon részt venni.
Miközben egymást váltva, sorra érkeztek a megemlékezők, az épület oldalában, a mozgássérülteknek fenntartott lift melletti bejáraton ki-be áramlottak az előző esti esemény résztvevői, akik bent maradt kabátjaikért, értékeikért jöttek.
A többség azt mesélte, fogalmuk sem volt arról, milyen tragédia történt odalent, ugyanis ők az épület felső szintjein buliztak. Arról beszéltek, hogy egyszer csak rendőrök jelentek meg, akik kiterelték őket, és már a ruhatárhoz sem fértek oda, mert azt rendőrsorfal zárta el.
Sokan a Nyugati pályaudvar jegypénztárában húzták meg magukat, de akadt olyan is, aki gyalog, kabát nélkül ment haza a XVII. kerületbe, mert a szüleinek nem merte elárulni, hogy mi történt. Volt olyan fiatal srác, aki a megemlékezésre az édesapjával érkezett, hajnalban is őt hívta, hogy jöjjön érte, mert az épület előtt áll kabát, iratok és lakáskulcs nélkül.
Zajlott a megemlékezés, amikor a West Balkánból egy, a hely logójával ellátott pulóvert viselő nő lépett ki, s egy fekete zászlót tűzött a kordon melletti virágágyásba, illetve néhány mécsest tett a már ott sorakozók közé. Egy háromtagú, két fiúból és egy lányból álló csoport három szál fehér szegfűt tett a betonra. Egyikük – egy kopaszra nyírt, napszemüveges, szakállas fiatalember – azt mondta, habár nem volt ott az előző este, két áldozatot is ismert. A fiú állítása szerint korábban ezeket a partikat egy másik, zuglói szórakozóhelyen rendezték, de annyira népszerűvé váltak, hogy azt kinőtte, így kerülhetett át más helyszínekre, például ide is.
A megemlékezők még délután is csak találgatták a tragédia okait.