A lapunknak nyilatkozó szabad demokrata ügyvivők egyike sem akart nevekkel dobálózni, kit jelölnének egy szakértői kormány élére, de azt többen is megerősítették, hogy a jegybank környékén kell keresni a közgazdász végzettségű jelölteket, akik akár szóba is jöhetnek.
Mint a románok és csehek?
Gulyás József, az SZDSZ ügyvivője a FigyelőNetnek elmondta, a szakértői kormányt illetően egység van a párton belül, ahogy fogalmazott: „az SZDSZ az elmúlt hetekben hozott döntéseit egyetértés vagy jelentős többség támogatása jellemezte”.
Akadt már példa a régiónkban, hogy szakértői kormány alakult a jegybank elnökének vezetésével, a gazdasági reformok, megszorítások végrehajtására, ideiglenes jelleggel.
A Régiónkon kívül
Szakértői kabinet alakítására akad külföldi példa bőven a régiónkon kívül is. Finnországban a második világháború után hét, Olaszországban a kilencvenes években két, Bulgáriában 1992 és 1994 között egy alkalommal alakítottak szakértői kormányt.
Görögországban 1989-ben a legfelsőbb bíróság elnöke egy hónapig az ország miniszterelnöke is volt. Portugáliában a Salazar-diktatúra után, 1979-ben álltak szakemberek a közigazgatás élén.
Romániában 1999 decemberétől 2000 novemberéig Mugur Isarescu szakértői kormánya irányította az országot. Isarescu jegybankelnökből lépett elő miniszterelnökké. Bár mindössze egy évig kormányzott, ő kezdte meg a tárgyalásokat Románia EU-tagságáról, és fontos reformokat indított be.
Csehországban ugyancsak a jegybankelnök, Josef Tosovsky vált miniszterelnökké, 1997 végétől 1998 júliusáig irányíthatta az országot. A gazdaság stabilizálásának köszönhetően az egyik legnépszerűbb cseh politikussá vált. Eltérően Bokros Lajostól, aki a közgazdász szakértőből lett politikusra (pénzügyminiszterre) szolgál magyar példaként, népszerűtlenségét (Medián mérés: 9 százalék) senki sem tudta azóta sem alulmúlni.
Simor, a radikális
Kérdés, milyen népszerűség várna a szinte kiforrott koncepcióval rendelkező Simor Andrásra, a jelenlegi jegybankelnökre, aki nagy vihart kavart cikkében többek között a minimálbér eltörlését, a családtámogatási rendszer mérséklését, a nyugdíjkorhatár emelését, a szociális segélyek reformját javasolta.
„Tudom, hogy jól kereső és jómódú emberként persze nem hangzik hitelesnek az én számból a jóléti kiadások csökkentése érdekében szót emelni (…) országunk egy olyan jóléti rendszert működtet, amit a gazdaság nem képes eltartani. Ennek is következménye a lassú növekedés.” – írja cikkében programadói hevülettel Simor, aki a jegybankelnökség előtt volt bank-vezérigazgató, tőzsdeelnök, s az egyik nagy könyvvizsgáló cég (a Deloitte) ügyvezetője is.
Szakértő kormányzók
Kézenfekvőnek tűnhet, hogy olyan emberek vezessék az országot, akik értenek a gazdasághoz, ugyanakkor nem lenne helyes arról sem elfeledkezni, hogy a közgazdaságtan nem szolgálhat teljes körű megoldással az állammal kapcsolatos gazdasági, társadalmi, etikai kérdésekre. A közgazdász olyan, mint az utazási ügynök: megmondod, hova akarsz menni, s ő pedig megmondja, hogyan jutsz el oda – írja a Nobel-díjas Samuelson és Nordhaus „Economics” című könyvük egyik korábbi kiadásában.
Ettől függetlenül természetesen a szakértő közgazdászoknak lehet véleményük, adhatnak válaszokat társadalmi-erkölcsi kérdésekre is, ám ekkor szükségszerűen kilépnek szakmájuk kereteiből.
Karvalits Ferenc, a jegybank egyik alelnökének neve is szóba került már miniszterelnök-jelöltként, akinek nézetei sok tekintetben egyeznek főnökével. A GKI egyik konferenciáján ő is – sok más egyéb mellett – a szociális transzferek elszaladását okolta a gazdaság gondjaiért.
Karvalits ingatlanadóban gondolkodik
Karvalits az ingatlanadó mellett is lándzsát tör, s megjegyzi: a szociális elosztórendszerek átalakításának a munkaképes korú lakosság aktivizálását is ösztönöznie kell. Karvalits személyének érdekessége, hogy a nem csak bankárként, hanem a Fidesz gazdaságpolitikai tanácsadójaként is szerzett tapasztalatokat 1989-1994 között, s együtt dolgozott a Wallisnál Bajnai Gordonnal.
Szapáry György, a jegybank egykori alelnökének neve is fölmerült már jelöltként, bár ő valószínűleg elfogadhatatlan lenne a szocialistáknak, hiszen ő hívta föl az Európai Unió pénzügyminisztereink figyelmét: nem helyes az a magyar gyakorlat, hogy az autópályaépítések költségvetési elszámolásával csökkentik az államháztartási hiányt.
Szapáry is kemény lenne
Ráadásul Orbán Viktor a nemesi családfával rendelkező bankárt bízta meg, hogy egy esetleges kormányváltás esetén a forint értékének megőrzése érdekében nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszert építsen ki.
Nem hagy egyébként kétséget a Szapáry által társszerzőként jegyzett tanulmány sem arról, hogy a nyugdíjkorhatárt emelni, a nyugdíj járadékait csökkenteni kellene, s még a vizitdíj ötlete is fölbukkan a népszavazás előtt publikált tanulmányban. A polgárok nagyjából hasonlókat tapasztalnának Szapáry, mint Karvalits vagy Simor miniszterelnöksége alatt.
—-Kovács, a mértéktartó—-
Merőben más habitusú ember Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, akinek a neve szintén fölmerült már miniszterelnök-jelöltként – Tölgyessy Péter, az SZDSZ berkeit egykor belülről ismerő politikai elemző szerint a szabad demokraták nehezen mondhatnának nemet egy “Kovács Árpád-szerű” emberre, éppen úgy, mint egy “Karvalits-szerű” technokratára.
Az ÁSZ elnökének nyilatkozatai és joviális személyisége nem sejtetnek bokrosi szigorúságot, ő azon szakértő-közgazdászok egyike, akik a radikális reformötletek kapcsán a szociális robbanás lehetőségére is figyelmeztettek. A radikális reformhevület hiányára enged következtetni az ÁSZ jövő évre vonatkozó értékelő tanulmánya is, amely szerint nem az a kérdés, hogyan lehetne további költségeket csökkenteni, hanem az, hogyan lehet a konvergenciaprogram alapján tervezett csökkentéseket végrehajtani a társadalmi béke megőrzése mellett.
Az ÁSZ-tanulmány szerint egyébként százmilliós pluszköltségeket jelentenek a költségvetésnek például az átláthatatlan közbeszerzések, a magas végkielégítések kifizetésével leépített, majd hónapokon belül visszafejlesztett közintézmények, egyes PPP beruházások.
Nem bankár, nem üzletember
Kovács Árpádnak sem bankári, sem üzletemberi múltja nincs, a rendszerváltás óta a számvevőszéknél dolgozik. Az elnök társszerzője egy frissen megjelent tanulmánynak, amely éppen arról szól, hogy „a pártpolitika dominanciája erős és tartós, a közös célmeghatározás a kiásott árkok miatt nehéz”. Egyes politológusok úgy vélik, az SZDSZ a köz hasonló véleményére alapozva „dobta be” a szakértői kormány ötletét.
A Kovács Árpád által is írt tanulmány szerint a pártpolitika dominanciájának oka, hogy a rendszerváltás jellege, természete miatt a politikai szerepvállalás gazdaságierőforrás-szerzési funkcióvá is vált.
Üzlet érdek a pártpolitika mögött
A elemzés szerint a közszolgáltatások privatizációja pártpolitikai (azaz valójában üzleti) érdekek mentén történik: a politikai erők hátterében jelen lévő támogatók, különböző gazdasági erőt képviselők számára szűkültek a honi reálgazdaságban megszerezhető pozíciók. „Megoldásként” olyan új lehetőségek nyújtása merült fel, ami a közszféra szolgáltatásainak, az állami funkciók „piacosításához” (magánkézbe adásához) köthető – írja a tanulmány.
Ezért van az, ha a másik oldalt képviselő párt kerül kormányra, mélyreható személyi és intézményi változásokat hajt végre, hogy még az írmagja se maradjon fenn annak, amit a előző párt létrehozott. Ennek következménye a magyar társadalom két táborra szakítása, ideológiai megosztása, az úgynevezett jobb- és baloldal végletekig menő szembeállítása – vélik a dolgozat szerzői.
Van élet a gazdaságon túl
Bár a tanulmány igyekezik bemutatni a pártpolitika romboló hatását, nem száll síkra a ” független közgazdászok” vezette állam mellett. Sőt, megállapítja: a mostani kor jellemzője a gazdaság szinte mindent el- és felborító túlsúlya ellenére a társadalom, az emberi lét és tevékenység egyre nagyobb köre kerül a gazdaságon kívülre. A hatékony problémakezelés érdekében egyszerre és egyforma súllyal kell számításba venni a gazdasági és az azon túli szférát.
Ez vonatkozik a közigazgatás rendszerére, a politikai és a gazdasági hatalmi tereket ellenőrző rendszerekre egyaránt – véli a tanulmányt szerző Kovács Árpád és Báger Gusztáv.
