Belföld

Bármit elhiszünk a sajtónak?

admin
admin

2008. 07. 25. 06:30

A politikusokkal szemben az „uniós átlag szintjén” vagyunk bizalmatlanok, a médiumokban viszont az európai átlag felett bízunk Közép-Európában – derül ki az Eurobarométer júliusban publikált legújabb országjelentéseiből. Csehországban és Szlovákiában kiugróan magas a média iránti bizalmi index, a magyar összegzésből azonban egyszerűen hiányzik az e témára vonatkozó rész.

Szlovákia polgárai az ellentmondásos sajtótörvény (lásd keretes írásunkat) vitája alatt inkább hittek a médiának, mint a politikusoknak – így kommentálta az Eurobarométer felmérésének nemzeti sajtóra vonatkozó megállapításait a pozsonyi Pravda.

Háttérbe szorul a tájékoztató szerep (Fotó: MTI)

Háttérbe szorul a tájékoztató szerep (Fotó: MTI)

A szlovák országjelentés készítői is kiemelik, hogy az adatfelvétel a sajtótörvény elfogadása körüli időszakban történt, így az ekkor kialakult társadalmi vitáknak tudják be a sajtó iránti bizalom mintegy négy százalékpontos növekedését. A történteket a jelentésben úgy kommentálják, hogy „a törvény tartalmáról folytatott vitában a polgárok többsége a média oldalára állt”.

A rádió és a tévé viszi a pálmát

A szlovákok, a csehek, de még a lengyelek is jóval az európai átlag felett bíznak saját nemzeti sajtójukban. Szlovákiában a listát a rádió vezeti, az emberek 78 százaléka bízik közléseiben (az EU-átlag 61 százalék), a televízió a második 71 százalékkal, itt egy picit nagyobb a különbség az uniós átlaghoz képest (53 százalék). A nyomtatott sajtóban az arány 55:44 százalék a szlovák lapok javára.

Az unió átlagában egyébként a polgárok egyharmada szkeptikus a rádiókkal szemben, Szlovákiában ez az arány a lakosság egyötödét sem éri el (19 százalék). Még a szlovák televíziók is jól állnak, hiszen mindössze a polgárok 27 százaléka kétkedik állításaikban, szemben az EU-átlag 43 százalékkal.

Csehországban is jócskán „elhúz” a sajtó a többi intézménnyel szemben, érdekes módon azonban a bizalmi index itt a nemzeti hadseregéhez közelít. A rádió és a televízió a szlovákokéhoz hasonló közbizalomnak örvend, az internetnek azonban csupán a csehek kicsivel több mint fele hisz; ám még így is jóval az uniós átlag (36 százalék) fölötti a ráhagyatkozás.

Hiányos magyar jelentés

A magyar országjelentésből ezzel szemben teljes egészében kimaradt a média és a társdalom kapcsolatára vonatkozó elemzés. A Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet országos elemzéséből azonban kiderül: a lakosságnak kevesebb mint egyharmada ért teljesen mértékben egyet azzal az állítással, hogy a jól értesültséghez rendszeresen napilapot kell olvasni.

Ugyanez az arány 18 százalék a magazinok és folyóiratok esetében. A tájékozottságot ugyanakkor a magyarok zöme (81 százalék) fontosnak vagy nagyon fontosnak tartja.

Nálunk a pálmát – ellentétben Szlovákiával és Csehországgal – nem a rádió, hanem a televízió viszi: honfitársaink 43 százaléka szerint a tévézés nagymértékben növeli a tájékozottságot; a rádióhallgatásról csupán 24 százalék, az újságolvasásról 23 százalék gondolja ugyanezt.

Olvas-e a „Nemzetes” Népszabadságot?

Az úgynevezett keresztolvasottsági adatok – azaz, hogy egy-egy napilap olvasói olvasnak-e más sajtóterméket is – talán sokak számára meglepő eredményt hoznak. A Blikk keresztolvasottsága a legmagasabb, minden más napilap olvasói is böngészik; legmagasabb arányban a Népszava-olvasók (23 százalék), legkevésbé a Magyar Nemzet olvasói (17 százalék).

A Magyar Nemzetből tájékozódók 14 százaléka kézbe veszi a Népszabadságot, fordítva ez az arány csupán hét százalék. A Népszava-olvasók ugyanakkor érdeklődnek a Nemzet iránt, míg fordítva ugyanez szinte egyáltalán nem jellemző.

A kínálattól is függ, mire van igényünk

„Ha a médiahasználat trendjeit nézzük, akkor egyértelmű a kereskedelmi tévék dominanciája a köztévé felett, a bulvársajtó növekvő népszerűsége a minőségi sajtóhoz képest. Sőt: a nagy tartalomszolgáltató portálokon is az életmód és a bulvár tört a politikai-közéleti hírszolgáltatás helyére. Mindez arra utal, hogy a tájékoztató szerep háttérbe szorul a szórakoztató szerep mellett a fogyasztói igényekben” – mondta a FigyelőNetnek Sükösd Miklós szociológus, médiakutató.

A Közép-Európai Egyetem docense szerint a médiapiac azonban kínálati piac is. Tehát ha nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű, műfajú (és időben elérhető) minőségi tartalom, akkor a közérdeklődés elkerülhetetlenül csúszik a szórakoztató média felé. A szakértő kiemeli: a nyugat- és közép-európai köztévék legjobbjai általában a tévéközönség felét megtartják, amiről nálunk szó sem lehet a Magyar Televízió sanyarú helyzete miatt.

Sükösd Miklós hiányolja a tényfeltáró anyagokat a nagy olvasottságú megyei napilapokból, valamint a jelentős nézettséggel bíró kereskedelmi televíziók híradóiból. Hozzáteszi: ugyancsak növelné az információk sokszínűségét, ha a kritikai értelmiség elemzései nem csak az országos napilapok véleményoldalán „állnának szövegtengerként előttünk”, hanem rövidebb, emészthető formában is elérnék a szélesebb nyilvánosságot.

Új források, hiányos szabályozás a véleménypiacon

A médiakutató a trendek közt mindenképpen említést érdemlőnek tartja a műfajok összemosódását, keveredését. A politikát is érintő show-műsorok új forrásokat jelentenek az információk és vélemények piacán, amelyekből a nézők milliói merítik politikai és közéleti értékelésüket.

Persze a politikusok felismerték a bulvár és az új műfaji csatornák szerepét a stratégiai kommunikációban: PR-stábjaik tudatosan etetik hírekkel a bulvármédiát. Orbán vagy Gyurcsány családi életének kiteregetése mellett Rogán Antal jár az élen szerelmi idilljének és első gyermekének bulvárkihasználásában – érvel Sükösd Miklós.

Mindez azt jelenti, hogy a politikai-közéleti kommunikáció nemcsak a hagyományos hírszolgáltatásban, hanem az annál jóval szélesebb szórakoztató műfaji koszorúban is folyik a hírforrások és a fogyasztók között a szakértő szerint. A médiakutató azonban kiemeli: míg a hagyományos területeken törvényi és önszabályozó-etikai kódexek szabályozzák a hírtermelés minőségét, ez nem mondható el a szórakoztató műfajokról, ahol egyelőre a „minden mehet” és az „üsd ahol éred” erkölcse uralkodik.

a szlovák sajtótörvény

Az új szlovák sajtótörvény nyolcadik paragrafusa váltotta ki a felháborodást. Eszerint ha a sajtótermék a magánszemély tisztességét, becsületét vagy magánéletét érintő ténybeli állítást tesz közzé, ami alapján a magánszemély azonosítható, akkor az érintett személynek joga van a válaszadáshoz. A válaszadás csak a tényállításra vonatkozhat, azt kiegészíti, magyarázza, értelmezi. A válasznak terjedelmében hasonlónak kell lennie az eredeti tényállítással, valamint az ahhoz fűzött magyarázattal.

A kiadó köteles abban a formában megjelentetni a választ, ahogy azt a válaszadó leírta, ugyanabban a sajtótermékben, a kifogásolt tényközléssel azonos értékű helyen és betűtípussal. A válaszhoz tilos bármilyen, a választ értékelő szöveget fűzni, az adott sajtótermék vagy hírügynökség egyéb helyein sem. A válaszadás joga a helyreigazítás jogát nem érinti (tehát a kiadók kétszeres jóvátételre kötelezhetők).

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Saudi soldiers stand guard as a Saudi air force cargo plane, carrying aid, lands at an airfield in Yemen's central province of Marib, on February 8, 2018. (Photo by ABDULLAH AL-QADRY / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.