Sőt a levéltár munkatársainak többsége sem férhet hozzá. Törvény ugyan nem hatalmaz fel arra, hogy a kutatók elől ezeket az adatokat elzárják, annál is inkább, mivel a nyilvántartás különlegesen védendő szenzitív adatot (szexuális szokás, egészségi állapot) egyetlen esetben sem tartalmaz, mégis megteszik. Pedig a hálózati sorsok kutatása komoly tanulságokkal jár – állítja Ungváry. Ilyenek a hálózati személyek kizárásához vezető körülmények.
Ezt néhány konkrét példával mutatja be. Állítván: általános következtetéseket is levonhatunk abból, hogy a teljesen eltérő helyzetű emberek hogyan használták ki mozgásterüket. Az is látható, vajon az érintetteknek árt vagy használ a nyilvánosságra hozatal?
Jellemző például az ügynökök kizárásának körülménye. „Minden jel szerint az érintettek jelentős részében a súlyos lelkiismeret-furdalás tette lehetetlenné az eleinte elvállalt munkát. A Komárom Megyei Rendőr-főkapitányság politikai osztályának 1970-ben készült jelentése pl. a következő eseteket sorolja fel: „Kiss Péter” fn. inf. 1967 augusztusában lett beszervezve hazafias alapon, és 1968 márciusában zártuk ki. Az előzetes tanulmányozás jónak látszott. A személyes megismerés alkalmával készségesnek mutatkozott. Becsületbeli kötelességének tartotta, hogy az általa észlelt rendellenességekről a belügyi szerveket tájékoztassa. A beszervezést szívesen vállalata, azonban a találkozókra nem járt el, jelentést nem adott. Arra hivatkozott, hogy a beszervezése óta nagyon nyugtalan, attól fél, hogy őt is megölik, mint az általa olvasott kémregényekben szereplő ügynököket. Lakhelyétől távol vállalt munkát, hogy ezzel is okot szolgáltasson a kapcsolat megszakítására.”
(További részletek és példák az ÉS cikkében olvashatók!)