Picasso barbár zseninek nevezte Aba-Novák Vilmost, akit számos művészettörténész a 20. század egyik legjelentősebb alkotójának tart. Ezért is meglepő, hogy utoljára 1962-ben volt Magyarországon Aba-Novák-kiállítás. Hétfőn este a debreceni MODEM-ben most újra megcsodálhatjuk a nem mindennapi életművet. A több mint 180 olajképet és 120 grafikát, pannóterveket, fotódokumentációt valamint korabeli filmfelvételt bemutató tárlat műtárgyainak biztosítási értéke meghaladja a 4 milliárd forintot. A festő – civilben mérnök és tervező-grafikus – örökösével leányfalui otthonában beszélgettünk a nagypapájáról.
Kováts Kristóf, Aba-Novák Vilmos unokája és hagyatékának őre (Fotó: Balla István)
46 éve volt utoljára Aba-Novák Vilmos-kiállítás Magyarországon, miközben a galériákban, aukciókon az egyik legkurrensebb festő. Mi az oka ennek az ellentmondásnak?
Nem teljesen igaz, hogy 46 éve nem volt Aba-Novák-tárlat, de ilyen nagyszabású kiállítás valóban 1962-ben volt utoljára Magyarországon. A rendszerváltás előtt ennek politikai okai voltak, gyakorlatilag ki akarták írni a magyar festészetből. Ez azért nem sikerült, mert a közönségben és a gyűjtőkben tovább élt a művészete. Supka Magdolna művészettörténész pedig írt róla egy könyvet és megrendezte azt a bizonyos kiállítást, így szakmai berkekben is életben tartotta az Aba-Novák-életművet.
Miért akarta elhallgatni az előző rendszer Aba-Novák Vilmost?
Elsősorban a köztéri munkái miatt utálta a kádári kultúrpolitika. A nagyapám számos nagy falképet festett. Ezek megrendelője – mint mindig – vagy az állam, a köztéri létesítményeihez, vagy az egyház, a templomaihoz. A háború után, aki templomokban alkotott, az eleve kizáratásra ítéltetett, aki pedig politikai tartalmakat is hordozó falakon is festett, még kényesebb helyzetben volt. Aba-Novák mindkét „bűnt” elkövette. Ráadásul két nagy falfestményén – a szegedi Hősök Kapuján, és a székesfehérvári Szent István Mauzóleumban – Horthy Miklóst is megörökítette. Semmilyen politikai indíttatás nem volt ebben. A megrendelő eldönti, mit szeretne ábrázoltatni, a művész pedig eldönti, hogy hogyan csinálja meg. Székesfehérvárott mind a négy magyar kormányzót megfestette, s tetszik vagy sem, Horthy is az volt. A szegedi Hősök Kapuján a katonáit rohamra vezető Horthy figurája pedig egy groteszk mézeskalácshuszárhoz hasonlít. Ez a kapu az első világháborús hősi halottak emlékműve. A nagyapám frontkatona volt, meg is sebesült (ezért kapott Vitéz címet), nagyon jól tudta, milyen véres emberi tragédiákat hordoz egy „háborús hős” címszó. Állítólag amikor az emlékmű átadása előtti napon Horthy felesége megpillantotta a falképet, felkiáltott: „Jézus Mária, ha ezt az emberek meglátják, soha többé nem akarnak háborúba menni!” A szegedi kapu freskóját aztán Rákosiék le is vakoltatták, nemcsak a Horthy-ábrázolás, hanem a középen lévő Krisztus-kép miatt is. Azóta restaurálták, ma már teljes pompájában látható a freskó.
A rendszerváltás után miért maradt el eddig az életmű bemutatása?
A családom mindig be szerette volna mutatni az életművet egy nagyszabású kiállításon, ez természetes. Ezt a szándékot a művészettörténeti szakmának is magáévá kellett tenni, s ez már nem annyira természetesen jött. Végül a megfelelő közvetítő emberek, szervezetek pozitív hozzáállására is szükség van. A 2006-ban megjelent, nagyon szép kivitelű Aba-Novák-életműkönyv sokat lendített az igényen, hogy összejöjjön egy kiállítás. Nem utolsósorban megemlíteném a közönség egyre erősödő kívánságát is. Úgy tűnik, most jöttek össze az egybevágó akaratok.
A kronologikus tematikával felépülő kiállításon a korai korszak tájképeitől, az itáliai ösztöndíj és a New York-i időszak festményei mellett a híres cirkusz-sorozat alkotásai, a falkép-tervek, a pannók és freskók vetített reprodukciói, valamint a szolnoki és erdélyi alkotások is helyet kapnak majd.
Néhány hamisítvány is ott lesz a falakon, egymás mellett szemlélhetünk majd néhány valódi festményt és azok hamisítványait is. Az életmű-kiállításon szerepelnek majd azon festőművészek alkotása is, akikre jelentősen hatott Aba-Novák festészete. A nagy értékű olajképek mellett olyan csemegékkel is találkozhatnak majd a látogatók, mint a világhírű fotóművésszé vált kortárs, André Kertész felvételei, amelyeket a festő műtermében készített.
A műtárgyak biztosítási értéke meghaladja a 4 milliárd forintot, azaz ez lesz a legértékesebb tárlat, amelyet magyar festő munkáiból valaha is rendeztek. A kiállítás a MODEM, az EDGE Communications, Molnos Péter kurátor és Kováts Kristóf, Aba-Novák örökös, a művész unokája összefogásaként jön létre.
MODEM, Modern és Kortárs Művészeti Központ Debrecen
2008. április 21. – július 6.
Nyitva tartás: hétfő kivételével minden nap 10-től 18 óráig, csütörtökönként 16-tól 24 óráig
Ha jól tudjuk, Novák volt az eredeti neve a nagyapjának. Honnan az Aba előnév?
Gimnazistaként, a tanárával közösen találták ki, hogy a Novák nevet cseréljék valami művészileg fantáziadúsabb névre. Nagyapám felütötte a lexikont, és rábökéses módszerrel választotta az Aba előnevet. Nem véletlenül a lexikon elejét nyitotta ki, később mondta is, hogy most már kevesen fognak megelőzni – legalábbis a lexikonban.
Hogyan tudná jellemezni Aba-Novák művészetét, a művészettörténetben elfoglalt helyét?
Ebbe mélyen most nem mennék bele. Nehéz is elhelyezni, mert ebben az egy festőben három művész lakozik. Külön lehet választani, mint grafikust, festőt és falfestőt. Az indulás éveiben, a frontszolgálat után alapozta meg azt a félelmetes rajztudást, ami a méltatói szerint az egyik legnagyobb erőssége. Négy éven keresztül ontotta magából a rajzokat. Mindent lerajzolt, elsősorban a nagymamámat, aki aktmodellje volt, de mást is, elképesztő mennyiségben. E grafikáknak a töredéke maradt csak meg, de ez is hatalmas mennyiség.
Aba-Novák munka közben (képgaléria)
Bár végzett főiskolát, nagyapám autodidaktának tartotta magát, mert azt a stílust, amit képviselt, ő maga fejlesztette ki ezekben a korai években. Festőként elindult egy posztnagybányai stílussal, tájképeket, portrékat festett. Majd egy ösztöndíjjal Rómába ment, s az ottani – elsősorban a vidéki itáliai élmények – új irányt adtak a festészetének. Abbahagyta az olaj és vászonfestészetet, és váltott a tempera és falemezre. Ezek a színgazdag, de nem olyan fényes művei alapozták meg ismertségét már a saját korában: a cirkuszos képei és az olasz tájképei.
Aba-Novák maradandót alkotott, mint falképfestő is. Falra nem lehet ugyanúgy festeni, mint táblaképre, hiszen nem ugyanaz sem a téma, sem a közönség, sem a mondandó, sem a technika. Ez megint egy új művészoldala nagyapámnak. Az első köztéri munkája a szegedi – a Dóm téren álló – Dömötör Torony késő román kori falainak megfestése volt 1931-ben. Ezzel rögtön meg is nyerte a padovai egyházművészeti kiállítást. (A MODEM-ben látható lesz az a három rajz, ami alapján elnyerte a díjat.)
2.rész
A falképei azonban hatalmas botrányokat is kavartak…
A jászszentandrási templom freskóival valóban nagy vihart kavart. Felrúgta az ájtatoskodó barokk festmények stílusát és egész más megfogalmazásban készítette el a falképeket. A bűne az volt például, hogy ismert arcokat festett bele a purgatóriumba. De az egész ábrázolásmódja világias volt. Egy egri ferences szerzetes, bizonyos Pater Odilo pedig gyalog elzarándokolt Rómába, és feljelentette a pápánál a nagyapámat. Úgy fogalmazott, hogy Aba-Novák megvalósította az ecsettel való káromkodást. A purparlé végül elült, a freskó nagy siker lett, ma már büszke rá a falu.
Picasso barbár zseninek kiáltotta ki Aba-Novákot. Pontosan hogy történt ez?
1937-ben a párizsi világkiállításon mutatták be a Magyar-francia kapcsolatok 1000 éve című pannóját. Picasso volt a díjzsűri elnöke. Amikor csomagolták ki a 14 óriási, 2-szer 7 méteres táblából álló művet, felkiáltott: „Ki ez a barbár zseni?”. A franciák nem a pusztító értelemben használták akkor ezt a szót, hanem az őserő és a „keletről jött” értelemben.
A párizsi világkiállításra küldött panno vázlata
Az Aba-Novák-festmények egyre magasabb árakon cserélnek gazdát. Hogy alakul ki egy festmény ára?
Erre sem tudományos, sem üzleti választ nem tudok adni. Ha kicsit sarkosan fogalmazhatok: azt sem értem, miért ad valaki milliókat egy ecsetvonásért. De biztos, hogy van benne valami, mert az emberek mélyen belenyúlnak a zsebükbe, ha látnak egy olyan művet, amit meg akarnak szerezni. A műgyűjtés szenvedély. Nem rokonítanám az alkoholizmussal, vagy a játékgépszenvedéllyel, de őrülten kell szeretni az adott művet, ha minden áron meg akarja valaki szerezni. Reális magyarázat nincs. Ha van egy festő, akinek az egész életműve viszonylag egyenletesen magas színvonalú, akkor annak kitermelődik a gyűjtői köre. E szenvedély torz hajtásának tartom a hamisítást és a műkincslopást. Mindkét területen „érintett” az Aba-Novák-életmű. Nagyapámat már életében hamisították.
Mennyiért kelt el a legdrágább Aba-Novák-festmény?
30 milliós árverési árról tudok. A mostani kiállítás után a képek ára valószínűleg még feljebb kúszik majd. Egy kép akkor fejti ki műtörténeti hatását, ha minél több ember, méltó körülmények között látja, amikor előjöhetnek rejtett értékei, s ez visszahat a kereskedelmi értékére is. A debreceni kiállításra a világ számos pontjáról sikerült hazahozatni képeket. Aba-Novák a nemzetközi műkincspiacon is jegyzett művész, de képei igazi értéküket itthon realizálják, csakúgy mint minden magyar művész alkotásai. Abban bízom, hogy ez a kiállítás megemeli mind Aba-Novák, mind az egész magyar festészet nemzetköz nimbuszát.
1935-ben Amerikába ment a festő luxushajóval. Nagy viharba kerültek, Aba-Novák úgy gondolta, túljár a vihar eszén. Beugrott a hajó medencéjébe, gondolván, hogy a víz úgyis a vízszintesre törekszik, s így ott majd nem érzi a hajó hánykolódását. A matrózok alig tudták kihúzni a festőt, majdnem belefulladt.
Mi az, amit nem sikerült megszerezni a MODEM-kiállításra?
Szerettük volna Debrecenbe vinni a párizsi világkiállításra készült panno legalább egy tábláját, de ezt nem sikerült megkapnunk. Viszont kicsiben megépítjük az akkori magyar pavilont, és abban arányos kicsinyítésben a képeket is megnézhetjük. A „pici” is nagyméretű lesz ugyanis: sétálhatunk így is benne. Viszont van még egy „titkos fegyverünk”. 1935-ben készült Aba-Novákról egy filmfelvétel Amerikában, ahol bemutatja, hogy fest akvarellt. Ezt a színes (!) felvételt a New York-i Magyar Intézet segítségével sikerült megszerezni. Állítólag már útban van, de még én sem láttam. Hogy mi van rajta, ott fog kiderülni.
Mivel jár az, hogy Ön Aba-Novák-örökös?
Mostanában csak nagyszerű dolgokkal. Az ember állandóan szembesül azzal, hogy amit a nagyapja létrehozott, az egy nagyszerű érték, ami más embereknek is örömet okoz. Sokáig viszont ez az örökség inkább csak terhet jelentett. Olyan lakásban kellett lakni, olyan életmódot kellett folytatni, ami mellett vigyázni tudtunk a képekre. Ezekre költeni is kell, időnként restaurálni, ha más nem újrafeszíteni a vásznat, a keretek megsérülnek stb.
Kisgyerekkoromban valaki azt találta mondani, hogy a „te nagyapád fasiszta volt”. Akkor azt sulykolták, hogy aki lefestette Horthyt, az mind fasiszta. Kevés olyan aljasságot tudtam elképzelni, hogy valaki fasiszta, azért ezt nagyon nehezen tudtam feldolgozni. Ezt leszámítva inkább csak szeretet és fennkölt dolgok értek.
El nem adtak képet?
De, adtunk el néhány képet. Volt amikor az anyagi kényszer vitt rá, volt amikor olyan gyűjtő jelentkezett, akinél tudtuk, hogy jó helyen lesz az adott kép. De nem abból éltünk soha, hogy eladogattunk képeket. Mostanában minden Aba-Novák-ügyben befolyt pénzt Aba-Novákra költök. Emléktáblát készíttetek, restaurálásokat rendelek meg. Most is 8-10 rossz állapotú képet hozatok rendbe.
