A Szabad Demokraták Szövetségének története

Út a rendszerváltásig

A demokratikus ellenzék meghatározó egyéniségeit tömörítő Szabad Kezdeményezések Hálózata 1988. március 17-én jött létre, formálisan május 1-én alakult meg, május 19-én tartotta első sajtótájékoztatóját és június 12-én rendezte első nagyobb összejövetelét a Jurta Színházban. A Szabad Kezdeményezések Hálózata azzal a céllal jött létre, hogy elősegítse a különböző független csoportok közötti információcserét, politikai alternatívát dolgozzon ki. A szervezet egyéni támogatóinak létszáma 1500 körül volt. Akkor még voltak köztük fórumosok, fideszesek és más szervezet tagjai is, de a többség nem tartozott más alternatív kezdeményezéshez.

A demokratikus ellenzék saját legális szervezeteit 1988. november 13-án alakította meg Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) néven, a Jurta Színházban. Elvi nyilatkozatot adtak ki, amelyben a szabadság és a szolidaritás mellett kötelezték el magukat. Elődjeiknek – többek között – Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, Eötvös Józsefet, Jászi Oszkárt, Kétly Annát és Bibó Istvánt tekintették. Az 1300 fős új pártot egy 35 tagú tanács irányította. A tanács tagjai közül kilencen rendelkeztek ügyvivői státusszal.

Liberális politikát kívántak folytatni egy független, demokratikus és jó állam létrehozása érdekében. Az első küldöttgyűlést 1989. március 13-án, illetve április 6-án tartották a Corvin moziban. Itt fogalmazták meg a Rendszerváltás programja című, később Kék Könyvként emlegetett szabaddemokrata programot is.

Az 1989. március 23-án megalakult Ellenzéki Kerekasztal, majd a június 13-án létrejött Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain (ahol az ellenzéki szervezetekkel szemben ott ültek az állampárt képviselői és civilszervezetek is) az SZDSZ megbízottjaiként Magyar Bálint, Tölgyessy Péter és Mécs Imre képviselték a szabad demokratákat. Végül az SZDSZ és a Fidesz a szeptember 18-i ülésen nem írta alá a tárgyalásokat lezáró megállapodást, mivel nem értett egyet azzal, hogy a köztársaság elnökét az első szabad voksolás előtt közvetlenül válasszák meg. Az SZDSZ által kezdeményezett, úgynevezett négyigenes népszavazás eredménye végül az ő politikájukat igazolta.

A párt a köztársaság kikiáltását követően tartotta meg második küldöttgyűlését, október 27. és 29. között. Itt 11 tagú ügyvivő testületet választottak.

Az első szabad választás

Az 1990-es választásokon a szabad demokraták 23,83 százalékos eredményt értek el, és ezzel a 386 fős parlamentben 92 mandátumot szereztek. A második legnagyobb pártként így az ellenzék vezető ereje lett.

A szavazást követően – 1990. április 21-22-én – a választásokon egyébként nem induló, így a parlamentbe sem kerülő Kiss Jánost választották meg elnöknek. Az SZDSZ ekkor jelölte ki az elkövetkező évek stratégiáját, amelynek lényegét a „rendszerellenzékből a kormányellenzékbe” szlogen jól érzékeltette.

Az 1990-es önkormányzati választások tovább erősítették a párt helyzetét, ezen az SZDSZ érte el a legjobb eredményt. Budapest első szabadon választott polgármesterének pedig a demokratikus ellenzék működésében is szerepet vállaló Demszky Gábort tették meg a polgárok.

Az MDF-SZDSZ paktum

Az április 29-én megkötött MDF-SZDSZ paktum értelmében – mely biztosította a kormányzáshoz szükséges stabilitást – az SZDSZ adta az ország köztársasági elnökét Göncz Árpád személyében. A politikus 1990. augusztus 3-án vette át öt évre szóló államfői megbízatását, amelyet az Országgyűlés 1995-ben újabb öt évre meghosszabbított.

1990-1994: a válság kora

1991 nyarán kiéleződtek az SZDSZ belső vitái. Az október óta háttérbe vonult Tölgyessy Péter az országos tanács június 8-ai ülésén pártválságról beszélt, az SZDSZ elnöke, Kis János pedig bejelentette, hogy nem kíván indulni a következő elnökválasztáson. Megkezdődött az elnökségért folyó harc: Tölgyessy Péter mellett a régi vezetés által támogatott Dornbach Alajos és Mécs Imre fogadta el a jelölést. Pető Iván azonban bejelentette, hogy Tölgyessy győzelme esetén lemond frakcióvezetői posztjáról. Ígéretét be is tartotta: 1990 novemberében a Vasas Fáy utcai sportcsarnokában tartott küldöttgyűlésen a 895 szavazatból Tölgyessy 528-at kapott, így Pető Iván bejelentette lemondását, és nem jelöltette magát a teljesen kicserélődött ügyvivői testületbe sem. Ezt követően az SZDSZ-en belül két platform alakult: a Hack Péter és Tamás Gáspár Miklós nevével fémjelezhető Liberális Konzervatív Unióval szemben állt a Magyar Bálint és Pető Iván által vezetett Szabadelvű Kör. Végül ez utóbbi kerekedett felül.

1993 júliusában megszavazzák az SZDSZ csatlakozását a Liberális Internacionáléhoz

1994–1998: kormánypárt

Az 1994-es választásokkal új szakasz kezdődött az SZDSZ életében. A májusi választásokon 69 mandátumot szerzett, és ezzel a második legnagyobb parlamenti párt lett. Mivel az MSZP – bár egymaga megszerezte a mandátumok több mint felét – koalíciót ajánlott a liberális pártnak. Az SZDSZ május 23-ai küldöttgyűlésén 593-ból 479-en értettek egyet a koalícióval, így már másnap megszületett a koalíciós megállapodás, majd rövidesen a kormányprogram is. A rendszerváltó pártot sok támadás érte, hogy „összeállt” az egykori állampárt utódjával, az SZDSZ azonban a kormány belső kontrolljaként aposztrofálta magát.

Az őszi önkormányzati választásokon a párt megőrzi pozícióit, Demszky Gábort – Budapest főpolgármesterét – újraválasztják.

1997 áprilisában Pető Iván bejelenti, hogy lemond az elnöki tisztségről. Utódját rendkívüli küldöttgyűlés választotta meg, Kuncze Gábor személyében. Beszédében a liberális értékek határozottabb képviseletét, valamint az embereket érintő kérdések előtérbe állítását tűzi ki célul.

1998-2002: kritikus ellenzéki szerepben

1998 tavaszán a négy évig kormányzó MSZP-SZDSZ koalíció elveszítette a választást. Az SZDSZ az első fordulóban a listás szavazatok mindössze 7,88 százalékát szerezte meg, míg a második fordulóban az egyéni jelöltekre leadott szavazattal végeredményben a párt 24 mandátumhoz jutott a Parlamentben.

A választási vereség miatt 1998. május 24-én Kuncze Gábor és a párt ügyvivői testülete lemondott, így június 20-án a kongresszus Magyar Bálintot, a Horn-kormány kultuszminiszterét választotta meg új elnöknek.

Bár a kormányváltás után az őszi önkormányzati választások is a jobboldal sikerét hozták, ennek ellenére Demszky Gábor a szavazatok 58,22 százalékával meg tudta őrizni főpolgármesteri pozícióját.

Az Orbán-kormány első két évében a – története során legkisebb – SZDSZ frakció számos törvényjavaslatot nyújtott be, melyek közül a jobboldal egyetlen egyet sem fogadott el. A törvényjavaslatokon kívül számos új témát vetettek föl, például a sorkatonaság eltörlését. A pártpolitikusok aktivitása biztosította az SZDSZ állandó jelenlétét a politikai életben.

1999. október 30-án megalakult az SZDSZ Új Generáció nevű szervezete, amely két évvel később hivatalosan is a párt ifjúsági tagozatává vált. Fő célja a liberális fiatalok bevonása volt az SZDSZ-be.

Az SZDSZ 2000. decemberi küldöttgyűlése Demszky Gábort választotta a párt elnökévé.
Az új vezetés meghirdette az egyenlő távolság politikáját. Az SZDSZ olyan önálló liberális pólusként szeretett volna megjelenni a politikában, amelyik bármelyik demokratikus párttal hajlandó együttműködni, és egyenlő távolságot tart mind a jobb, mind a baloldali pártoktól. A párt 2000 decemberében fogadta el A korszakváltás programja című dokumentumát. A program alapvetően liberális, a globalizáció pozitív hatásait kiemelő koncepció volt, amelyben olyan elemek – például az információs társadalom – is helyet kaptak, amely eddig még egy párt programjában sem szerepelt.

A főpolgármester fél év múlva lemondott a pártelnökségről, és ismét Kuncze Gábor lett az SZDSZ vezetője. 2001 októberében megszületett az SZDSZ-frakció Honnan-hová című nyilatkozata, amely a Fidesz kormányzását kritizálta. Ezzel az egyenlő távolság politikája is véget ért. Az új vezetés által legfontosabb célkitűzés már az Orbán-kormány leváltása lett. Kampányuk központjában pedig az egészségügy reformja, az adócsökkentés, a kormányzati pénzek átlátható elköltése állt.

2002-2006: újra kormányon

A 2002-es országgyűlési választásokon az első fordulóban 5,57 százaléknyi szavazatot szerzett az SZDSZ, ami éppen elegendő volt a Parlamentbe kerülésre, így – a két forduló eredményei alapján – 20 mandátumhoz juthatott. Az MSZP és az SZDSZ koalíciós tárgyalásainak eredményeként az SZDSZ négy tárcát szerzett meg: a környezetvédelmi, az oktatási, a gazdasági és az informatikai minisztérium élére került SZDSZ-es miniszter. Külön siker volt, hogy az októberi önkormányzati választásokon negyedszer is Demszky Gábort választották főpolgármesterré a budapestiek.

2003. március 1-jén a párt küldöttgyűlést tartott. Kuncze Gábor elnöknek ekkor Bauer Tamás volt a kihívója, ám Kuncze megőrizhette posztját a párt élén.

Az Európai Parlamenti választásokon rendkívül rosszul szerepelt az egyébként a csatlakozás élharcosának tekintett liberális párt. Az SZDSZ a szocialisták nyugati elemeket használó kampányát nevezték meg a vereség fő okaként, de felmerült Kovács László pártelnök és Medgyessy Péter miniszterelnök személyi felelősségének kérdése is.

A koalíciós pártok kapcsolata augusztusban olyan feszültté vált, hogy miután a miniszterelnök menesztette a liberális gazdasági minisztert, az SZDSZ vezetői megvonták bizalmukat a kormányfőtől.
A szocialista kormányfő támogatása helyett az MSZP megvált pártelnökétől, Kovács Lászlótól, és rendkívüli kongresszusán Gyurcsány Ferencet választotta miniszterelnökké Medgyessy Péter helyett.

2004 második felének meghatározó eseménye a december 5-ei kettős népszavazás volt. Az SZDSZ nem kívánta befolyásolni a közvéleményt a kettős állampolgárság kérdésében, mivel álláspontjuk szerint a Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére rosszul megfogalmazott a kérdés, melyre nem lehet jó választ adni.

A 2006-os választásokra készülve már szinte teljes a liberális képviselő-jelölti névsor. 176 választókerületben négy helyen nem indul liberális jelölt az MSZP-s jelölttel szemben, helyi megállapodás alapján. Cserébe a szocialisták is támogatnak néhány SZDSZ-es jelöltet.

2006: folytatás, feltételekkel

A liberális párt koalíciós partnerével megtette azt, ami 16 év óta egyetlen kormánynak sem sikerült: újraválasztották. Az SZDSZ ráadásul messze túlteljesítette a várakozásokat: míg a közvélemény-kutatók a bejutási küszöb környékén mérték (igaz, erősödését helyesen érzékelték), végül 6,5 százalékot kapott. Ismét kormányra kerülve három, “tiszta” minisztériumot kapott (azaz a miniszteren kívül az államtitkárt is a szabad demokraták adták): a gazdasági tárcát Kóka János vezetésével, a környezetvédelmit, amely élén meghagyták Persányi Miklóst, és végül a liberális program sarokpontját jelentő egészségügyi minisztréiumot, Molnár Lajos vezetésével. Horn Gábor pedig a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára lett.