„Hogy idehaza ki, milyen jogcímen, milyen pluszjövedelemre tesz szert gazdasági megbízatás vagy lobbizás révén, arról csak hallomásból lehet értesülni” – meséli a Figyelőnek egy vidéki országgyűlési képviselő a Parlament parkolójában, miközben kocsijában ülve cipőt vált. Becslése szerint egyébként a 385 képviselő közül legfeljebb 60-70 keres kiemelkedően, s nem is a sztárpolitikusok, hanem inkább azok, akik befolyásos üzleti körökből érkeznek a politikába. Nem tipikus, hogy valaki rosszul fizetett humánértelmiségiként csöppen a közéletbe, majd képviselőként hirtelen elhalmozzák gazdasági állásokkal. 
„Ahhoz, hogy valakit beemeljen maga közé a gazdasági elit, előbb fel kell tornáznia magát a pártlétrán” – fogalmaz egy fideszes képviselő, aki ugyancsak neve elhallgatását kérte. Értékelése szerint a kilencvenes évek elejéhez képest olyan értelemben is átalakult a képviselőség, hogy egyre többen tekintik anyagi bázisuk megerősítési lehetőségének a mandátumot. „Mindegyik pártnál hígultak a kiválasztási szempontok, a honatyák harmada a saját szakmájában nem keresne annyit, mint országgyűlési képviselőként. Ezt ők maguk is tudják, s mindent el is követnek, hogy bent maradjanak, s szélesítsék kapcsolataikat, amíg tehetik” – foglalja össze tapasztalatait. Az üzleti életből viszont csak azokat keresik meg, akik kellően befolyásosak, több helyi és kormányzati megbízatást látnak el egyszerre. Például egyidejűleg polgármesterek, országgyűlési képviselők, kormánymegbízottak vagy tanácsadók, merthogy ők tudnak lobbizni, ha arra van szükség – írja a Figyelő legújabb száma.
|
A Parlament parkolójában nyilatkozó honatya, miként fideszes társa is, úgy tartja: alacsonyak a képviselői tiszteletdíjak. A bruttó 210 ezer forint alapdíj az egyéb járandóságokkal együtt, bár többszöröse a hazai átlagbérnek – bruttó 400 és 800 ezer forint között mozog, míg a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2004-ben bruttó 144 ezer forint volt az átlagbér -, meg sem közelíti a gazdasági szférában elérhető csúcsjövedelmeket.
Balsay István, a Fidesz székesfehérvári országgyűlési képviselője szerint az átlag képviselői fizetés nem éri el egy hazai közepes vállalkozás menedzsmentjének alsó szintjét. De „apró összekacsintások révén némileg feltornázható”. Ilyen például az a privilégium, amit a T. Ház saját magának biztosít, hogy a képviselőknek nem kell adózniuk a havi 105 ezer forintos albérleti hozzájárulás és az esetenként több százezer forintos költségtérítés után sem, sőt, még csak számlával sem kell igazolniuk kiadásaikat.
Helyi üzletek
A székesfehérvári fideszes képviselő úgy látja, ma már nem annyira a nagypolitika az „igazi üzlet”, hanem a települési önkormányzatokban szerzett mandátum, valamint a polgármesteri tisztség. A kormánypárti politikusok mellett a városatyák is „tobzódnak” a megbízatásokban. A települést ugyanis működtetni kell, folyamatosak az önkormányzati pályázati kiírások, a versenyszféra szereplői pedig – a rendszeres megrendelés reményében – kifejezetten keresik a képviselőtestületek tagjainak „kegyét.” Vidéken általános jutalmazási eszköz az erdőgazdasági, állami gazdasági, igazgatósági és felügyelőbizottsági tagság, ahova – mint a Figyelő egyik informátora fogalmaz – rendre olyan embereket ültetnek be, akik életükben nem láttak erdőt, mezőt.
A fővárosi közgyűlés tagjai hozzávetőlegesen annyit keresnek, mint az országgyűlési képviselők – bruttó 400-500 ezret -, ám több kiegészítő jövedelemre tehetnek szert, mint a parlamentben. Figyelemre méltó, hogy Demszky Gábor fizetése évek óta 671 ezer forint, amely mellé havi 201 ezer forint költségtérítést kap. Jutalmat soha nem vett fel, 2004-ben szabadságmegváltás címén 1,7 millió forintot kapott. Ehhez képest három budakeszi és két horvátországi ingatlanban rendelkezik résztulajdonnal – igaz, van 11 millió forint tartozása.
Mivel az állami vállalatok számához képest még mindig sok az önkormányzati működtetésű vállalkozás, intézmény, ezek felügyelőbizottságaiban is bőven van hely a várost vezető pártok delegáltjai számára. A Fővárosi Önkormányzatnál például a saját cégeknél felügyelőbizottsági (fb) tagságért 40-130 ezer forint jár, az igazgatósági tagi (it) megbízatásért a cég méretétől függően ennél valamivel több. Állami vállalkozás esetében viszont az 1997-es összeférhetetlenségi törvény kimondja: aktív képviselő nem lehet sem igazgatósági, sem felügyelőbizottsági tag abban a vállalatban, amelyben az állam tulajdonosi aránya meghaladja a 10 százalékot, illetve olyan önkormányzati cégben, amelyben a település tulajdoni hányada több mint 50 százalék. Az állami cégekbe ezért inkább a parlamentből kiesett politikusokat választják be.
Kapcsolati tőke
A magáncégek viszont már nem hívják tömegével menedzsmentjükbe a honatyákat, szemben a kilencvenes évek első felében kialakult gyakorlattal. „Nem bújtatnak sem kisgazdákat, sem MIÉP-eseket a pincében, az MSZP-vel és a Fidesszel azonban egyaránt igyekeznek jó kapcsolatot tartani, hogy ha fordul a szélirány, akkor se kerüljenek hátrányba” – von mérleget a mai gyakorlatról Balsay.
A 2004-es vagyonbevallások alapján körülbelül a mandátummal rendelkező honatyák egyharmada kap valamilyen javadalmazást saját, vagy külső cégtől, közintézménytől, illetve egyéb szervezettől. A közhiedelemhez képest talán alacsonyabb aránynak részben az is az oka, hogy a képviselők sem tülekednek a megbízatásokért. A politikai közhangulat miatt egy botrány derékba töri a politikusi karriert, sőt a pártra is árnyékot vethet. A Fidesznél erre tekintettel minden esetben tájékoztatni kell a pártvezetést, ha valaki el akar fogadni egy funkciót, s mérlegelik a kockázatot.
|
Varga Mihály ex-pénzügyminiszter, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetője is igazolja azt a trendet, hogy alaposan megcsappant az aktív politikusok külső gazdasági érdekeltsége, aminek az összeférhetetlenségi törvényen túl az is az oka, hogy az ország politikai megosztottsága miatt „visszaüt”, ha ellenzéki politikus ül a cégben. Eörsi Mátyás szabad demokrata honatya szerint ez olyannyira így van, hogy még nyílt versenyeken sincs esélye a vállalkozásnak, ha tudható róla, milyen politikai irányba húz. Konkrét példát is említ – igaz, a múltból. Eszerint a Mercedes-Benz vezetőjét azért nem fogadta annak idején kormányfőként Orbán Viktor, mert Fazakas Szabolcs, a Horn kormány ex-ipari minisztere állt akkoriban a Mercedes hazai képviseletének élén.
Arra a felvetésünkre, hogy az ilyen jellegű praktikáktól az MSZP-SZDSZ koalíció sem mentes, annyit jegyzett meg: ő egyetlen konkrét esetről sem tud. A Fidesz egyik képviselője viszont a Mol, a Malév, a Szerencsejáték Rt., illetve általában az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., valamint a gazdasági tárca hatáskörébe tartozó cégek kinevezési gyakorlatát említette erre. Véleménye szerint a 2002-es kormányváltáskor volt a legdurvább és legátfogóbb vezetőcserélési hullám.
A volt fideszes pénzügyminiszter mindazonáltal nem is tartja etikusnak, hogy miközben egy országgyűlési képviselő makroszinten a fő gazdasági irányvonalak kialakításáról dönt, azonközben konkrét gazdasági érdekeltségekkel rendelkezzen.
A cikk teljes terjedelmében a Figyelő február 24-én megjelenő 8. számában olvasható.
