Ötven százalékkal feljebb
A budapesti tőzsdeindex 2003. december 31-én 9379,99 ponton zárt, így a jelenlegi
14 700 pont körüli érték több mint 56 százalékos emelkedést jelent. Ilyenre 1996 óta nem volt példa, igaz, akkor még a mostaninál is lendületesebben, egy év alatt csaknem háromszorosára emelkedett a BUX. A rég nem tapasztalt drágulás alapvetően három külső tényezőre vezethető vissza, jóllehet ez önmagában még kevés lett volna. Szükség volt remek menedzsmentekre is: a vezető vállalatok ugyanis képesek voltak kihozni a maximumot a kedvező környezetből. Ez a három legjobb cég esetében olyan vállalati profitokhoz vezetett, amelyek messze felülmúlták a legoptimistább elemzői várakozásokat is. Az év legjobb befektetéseinek dobogóján így az alábbi társaságok kaptak helyet:
1. FHB (+200 százalék)
2. OTP (+110 százalék)
3. Mol (+101 százalék)
Amíg az elmúlt évtizedben a magyar piac szorosan együtt mozgott a nemzetközi trendekkel, addik az idén a hazai részvények figyelmen kívül hagyták a fejlett piacokon uralkodó bizonytalanságot és egyhelyben toporgást. Ugyanakkor a magyar piac is kettészakadt: a legtöbb papír elég lapos évet zár, ám három társaság, az OTP, a Mol és az FHB külön dimenzióban szerepelt. E trió száguldása vezetett a BUX rekordjához.
Három a magyar igazság
A magyar részvényárfolyamok 2004-es alakulásának hátterében természetesen több összetevő húzódik meg, de értékelésünk szerint három fő tényezőt érdemes kiemelni. Az első és legfontosabb hazánk EU-csatlakozása. Az unió bővítése kapcsán sokkal több figyelem fordult a régió országai és tőkepiacai felé.
Tekintve, hogy mind az USA-ban, mind az eurózónában rendkívül alacsonyak voltak a kamatok, és a fejlett tőkepiacokon sem tombolt a hurráoptimizmus, a tőke egy része alternatívát keresett. A figyelem ezért a gyorsabb gazdasági növekedést muatató fejlődő országokra terelődött. Ebből Kína profitált a legtöbbet, de a kelet-közép-európai térség tőkepiacának méretéből kifolyólag a dedikált regionális részvényalapokba beáramló néhány milliárd dollár is elég volt ahhoz, hogy likviditásbőséget teremtsen a budapesti parketten is. A befektetési alapokba áramló friss tőke pedig szinte egész évben folyamatosan hajtotta felfelé az árfolyamokat.
A második tényező a magas kamatkörnyezet volt, rácáfolva néhány elméleti összefüggésre. Bármely gazdasági tankönyvet felcsapva ugyanis azt találjuk, hogy a magas kamatkörnyezet nem kedvező a részvények számára, elsősorban azért, mert a kötvénypiacra csábítja a befektetők pénzét. A piac sajátosságai miatt most ez a tézis nem érvényes hazánkra, egyrészt a részvénypiac koncentráltsága okán, másrészt a külföldi befektetők dominanciája miatt. A magas kamatok különösen a bankok számára teremtettek nagyon kedvező környezetet. Tekintve, hogy a BUX legnagyobb súlyú részvénye az OTP, és az FHB is benne van az indexkosárban, a bankrészvények szárnyalása a hátán vitte a tőzsdeindexet is.
A harmadik árfelhajtó erő a magas olajár volt, ami újabb csapás lehet az egyetemi professzoroknak: ez ugyanis általában kedvezőtlen a részvénypiac szempontjából. A tengerentúlon valóban az is volt, no de a magyar piacon a magas energiaköltségek gazdasági növekedést visszafogó hatását jóval felülmúlta a Molra mint második legnagyobb súlyú papírra gyakorolt pozitív következménye.
1. FHB – az év befektetése
2004 legjobb befektetése a Budapesti Értéktőzsdén az FHB volt. Az idei évben a jelzálogbank részvényeinek értéke több mint háromszorosára nőtt, hiszen 4000 forinton kezdték az évet és már jó néhány hete tartósan a 12 ezer forintos szint felett tartózkodik az árfolyam. Az FHB-részvényeket tavaly novemberben privatizálták kizárólag belföldi értékesítés keretében.
A részvények sokáig a nemzetközi befektetők radarja alatt maradt, de később felfedezték az áron alul piacra vitt papírokat, árfolyamuk ezt követően üstökösként emelkedett. A menedzsment is tökéletesen használta ki az adódó lehetőségeket, és a nemzetközi kötvénykibocsátásokkal olcsó forrást tudott bevonni anélkül, hogy árfolyamkockázatot viselne. A várakozások túlteljesülését az szemlélteti a legjobban, hogy az év elején a vezetőség 5,6 milliárd forintos profitot tervezett, ám ez az érték új elemzői várakozások szerint jelentősen meg fogja haladni a 7 milliárd forintot.
2. OTP – a külföldiek kedvence
Az év másik kiemelkedő befektetési lehetőségének az OTP bizonyult. Januártól kezdve az árfolyam olyan sprintbe kezdett, minek folytán alig 11 hónap alatt sikeresen megduplázódott. Az OTP kiérdemelte a „külföldiek kedvence” címet, hiszen bármely nemzetközi befektető, aki hazánk gyors gazdasági növekedéséből kívánt profitálni, az OTP-részvényekbe fektetett, és a bank nem is okozott csalódást.
A hazai piacon domináns hitelintézet ugyanis sikeresen használta ki a magas kamatokat asszimetrikus árképzésre. A hitelkamatokat sokkal nagyobb mértékben emelte, mint a betéti kamatokat, miáltal hatalmasra tágult a kamatolló, és a profitabilitás rekordmértéket ért el. Mindeközben folytatta a nemzetközi terjeszkedést sikeres román és horvát akvizíciókkal.
3. Mol – a régióban a legjobb
A harmadik sztárpapír a Mol volt, árfolyama 80 százalékkal emelkedett az idén. A működési környezet a cég számára mesébe illő volt, hiszen rekordszinten járt az olajár, a finomítói marzs és a könnyű-, illetve nehézolaj árának különbsége is. Ez a három tényező alapvetően határozza meg a hazai olajcég profitabilitását. Egyedül a gyenge dollár dolgozott a cég ellen.
Tévedés lenne viszont azt hinni, hogy a Mol csak a külső környezetnek köszönheti a profit és az árfolyam szárnyalását. Sokkal nagyobb mértékben volt képes élvezni ugyanis a piaci trendek pozitív hatását, mint például az ugyanolyan feltételek között tevékenykedő regionális versenytársak. Ez pedig az elmúlt évek tudatos stratégiájának köszönhető.
Hiba lenne azt gondolni, hogy a tőzsdeindex szárnyalása mögött valamennyi társaság egyformán kiemelkedő teljesítménye áll. A nagy sikerek mellett ez az esztendő is hozott nagy bukásokat, amelyekről tőzsdei évértékelő írásunk december 22-én megjelenő következő fejezetében ejtünk szót.
