A Mazda idén megújította a szabadidő-autók (SUV) közé tartozó Tribute-ot. A Forddal közösen fejlesztett négykerékhajtású modell elsősorban az amerikai piacra készül, de az öreg kontinensen is jól megállja a helyét.
A klasszikusan dobozszerű, terepjáró jellegű karosszérián szinte egyetlen lágy vonalat sem találunk, mindenütt a karakteres, kemény formák dominálnak. Még a terepjárók viszonylatában is igen magas, marcona orrkialakítás pedig kifejezetten brutális benyomást kelt. Ebben nagy szerepük van a méretes fényszóróknak és a más Mazda- modellekről már ismert sportos hűtőmaszknak, de a vastag sárvédő-szélesítések is igen impozánsak. A Tribute magasabb a személyautóknál, viszont nem annyira, mint egy nyers terepjáró, ezért elöl és hátul egyaránt kényelmes a beszállás a nagy ajtókon át.
Hatalmas belső
Belül már kevésbé érződik, hogy terepjáróban ülünk, a kezelőszervek szinte mindegyike ismerős lehet valamelyik másik Mazdából. Ráadásul a műszerfal designja sem a legmodernebb. A funkcionalitással nincs probléma, minden kapcsoló kézre áll, egyedül a kormányról vezérelhető hi-fi hiányzik: ott ugyanis csupán a tempomat kapcsolói kaptak helyet. A felhasznált anyagok közepes minőségűek, szinte mindenen érződik, hogy az autó eredendően Amerikának készült. A beltér kifejezetten tágas, az elülső ülések lapja kellően hosszú, ám kissé kemény tömésű. Teljesen hátratolt elülső ülések esetén is bő a lábhely a hátsó sorban, a szélességre sem lehet panasz. A csomagtér alaphelyzetben 461 literes, az ülések lehajtogatásával közel 1,5 köbméteresre bővíthető. A rakodást megkönnyíti, hogy a csomagtéri ajtó üvege külön is nyílik, így az apróbb tárgyak, zacskók behelyezésekor elegendő csak azt kinyitni.
|
Korábban a Tribute elsőkerékhajtással is kapható volt, de a tavaszi modellfrissítés óta már csak 4×4-es hajtással rendelhető. A rendszer automatikusan osztja el a nyomatékot az első és hátsó tengelyek között. Ha érzékeli, hogy az első kerekek kipörögnek, önműködően nyomatékot továbbít a hátsó tengelyre. Ez az amúgy egyszerű összkerékhajtás a Mazdának meglepően jó terepjárós képességeket kölcsönöz.
A nagy hasmagasságnak köszönhetően közepesen nehéz terepen is jól elboldogul. A Tribute tulajdonosainak javarésze feltehetően soha sem fogja igazán komoly terepre vinni autóját, így a Mazda mérnökei igyekeztek aszfalton is kellően komfortosra hangolni. Ez jól sikerült, a strapabíró futóműnek meg sem kottyannak a budapesti gödrök. A kissé kemény felfüggesztés sajnos rossz úton hajlamos a pattogásra, így a Tribute-tal valóban nem érdemes túl sportosan hajtani.
Az autó mozgatásáról a Mazda6-ból ismert 2,3 literes benzinmotor gondoskodik, amely ezúttal nem 166 lóerőt produkál, hanem csupán 150-et, de ez a teljesítmény is bőven elegendő a dinamikus autózáshoz. A motor már alacsony fordulaton is kellően nyomatékos, de komoly teljesítményre csak 4000-es fordulat felett számíthatunk. A váltó japánosan precíz, kis mozdulatokkal határozottan kapcsolható. Sajnos a fogyasztás a komoly tömeg miatt igen magas, még óvatos vezetéssel sem lehet 14 liter alá szorítani a városi forgalomban.
Értékelés
|
