A jogosultság lehet alanyi jogú (pl. rokkantak esetén), vagy a helyi önkormányzat által méltányossági alapon (jövedelem szerint) megállapított. Minden településen meghatározzák, hogy az adott évben mekkora összeget lehet fordítani a méltányossági közgyógyellátási igazolványok fedezetére (alanyi közgyógyellátási igazolvány kiállításakor az önkormányzatnak nem kell saját anyagi eszközöket felhasználnia). Az önkormányzat az igazolvány kiállítását követő egy évben térítést fizet az önkormányzat székhelye szerinti megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárnak. A térítés összege az átutalás időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 75 %-a (2003-ban 16 350 forint volt, 2004-ben pedig 17 400 forint) – ez az összeg nem igazodik a felhasznált gyógyszerek értékéhez, attól függetlenül meghatározott a térítés mértéke.
Magyarországon nagyjából 650 ezer közgyógy-igazolvánnyal rendelkező ember él. 2001-ben több mint 12 milliárd forintba került a közgyógyellátás. Egy átlagos közgyógyellátott négyszer több gyógyszert fogyaszt, mint egy átlagos magyar állampolgár.
Hogyan jellemezhető a rendszer méltányossági/igazságossági szempontból? Szükségesek-e módosítások és ha igen milyenek?
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
