A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) idén végzett, több tízezer ember válaszán alapuló felmérésében először számították ki az emberek elégedettségét mérő szociális és gazdasági biztonságindexet. A kutatásban több mint kilencven ország vett részt, vagyis a világnépesség 86 százalékának véleménye fogalmazódik meg a tanulmányban. Várható volt az eredmény, hogy minél nagyobb egy országban a szociális és gazdasági biztonság, annál boldogabbak az állampolgárok. Az már jóval meglepőbb, hogy az elégedettség nem függ a jövedelemszint nagyságától.
|
Elégedettségünk – furcsa szerzet
Megdőlt az a tévhit, hogy az emberek elégedettségét jövedelmük nagysága befolyásolná legjobban. Sokkal inkább boldogok akkor, ha havi jövedelmük biztonságát és bizonyos mértékét hosszú távon garantálva látják.
E két tényező közül a fizetés biztonsága hat a legnagyobb mértékben a munkával való elégedettségre. A tanulmányban azonban arra a veszélyre hívták fel a figyelmet, hogy a munkaerő-piaci tendenciák és politikai intézkedések éppen ezt a területet veszélyeztetik: a termelés és a szolgáltatások kiszervezése, a gazdaság ínformalizálódása és a szociálpolitikai reformok egyértelműen a keresetek biztonságát csökkentik.
A nagy jövedelemkülönbségek szintén negatívan befolyásolják az emberek elégedettségét. A vállalatoknál alkalmazott kompenzációs politika ugyancsak növeli a társadalmi igazságtalanságokat: az alkalmazotti státuszban levők jövedelme általában csökken, ha munkaadójuk gazdasági problémákkal küszködik, míg fellendülés és növekvő profit esetén nem jár hasonló fizetésemelés.
|
Az emberek képzettsége és elégedettsége fordítottan arányos. Ennek az eredménynek talán arra kellene késztetnie a politikusokat, hogy újra gondolják az Európai Unió lisszaboni irányelveit, melyek közül az egyik legfontosabb a tudásalapú társadalom létrehozása volt, és amelynek egyik eszköze a diplomások arányának megemelése.
A képzettségi szint emelkedése azonban nem jár a munkafeladatok érdekességének növekedésével. Emiatt az egész világon ismert jelenség az úgynevezett státusz-frusztráció: a munkahelyén az emberek többsége nem tud kibontakozni, mivel a kihívást jelentő pozíciók száma véges. A legtöbb válaszadó képesítésénél alacsonyabb beosztásban dolgozik. A tanulmány ezért a jövő kiemelt feladatai között említi az előrelépési lehetőségek javítását és a munka minőségének növelését.
Kasztokban
A résztvevő országokat négy csoportba sorolták a felmérés készítői. Az „éllovas” országokban a szociálpolitika és a szociális intézmények sikeresen működnek. A „pragmatikusok” ugyan jó eredményeket tudnak mutatni, vagyis jó helyen végeztek az ILO rangsorában, de gyengébb a szociális háló, és nem is törekednek a kiépítésére. A „konvencionális” országok szociális intézményei első pillantásra meggyőzőek, az országban mégsem uralkodik jóléti biztonság. A „lemaradóknál” pedig a szociálpolitikai intézkedések és intézmények egy része is hiányzik.
Meglepő eredmény az is, habár a tanulmány fő megállapításával egybecseng, hogy a szegényebb államok néha nagyobb szociális és gazdasági biztonságot nyújtanak lakosaiknak, mint a gazdagok, a magas GDP-vel jellemezhetők. Latin-Amerikában például az alacsony jövedelmek ellenére is viszonylag magas az emberek elégedettsége, szinte az összes állam a pragmatikusok csoportjában végzett. Talán ez is magyarázza, hogy Magyarországot a tanulmányban az éllovasok közé sorolták.
