Korrekció – mitől fél a piac?

A múlt héten képet kaphattunk arról, hogy nagyjából milyen a magyar gazdaság helyzete, és milyenek a kilátásai. A keddi napon látott napvilágot ugyanis az augusztusi államháztartási adat, amely alapján az egész éves költségvetési hiányra vonatkozó tervet a nem teljesülő tervek sorába helyezhetjük egy porosodó polcra.

Az utolsó nyári hónapra ugyanis teljesült az egész éves, egyszer már felfelé módosított hiány. A várt 96 milliárd forinttal szemben 120 milliárd lett a deficit augusztusban, és ezzel a hiány elérte a 4,6 százalékosra tervezett éves érték 100,6 százalékát. A kormány hivatalosan még nem módosította az idei tervet, de erre minden valószínűség szerint csak 15-éig, szerdáig kell várni. Az elemzők arra számítanak, hogy az új előirányzat kereken 5 százalék lesz, de még az sem lesz tartható. A piaci konszenzus most már 5,3 százalékos hiányt jósol.

Kötvénypiaci ború Érdemes kitekinteni a kötvénypiaci kamatokra. A múlt heti költségvetési számra a kötvények jelentősnek mondható, 15-20 bázisponttos hozamemelkedéssel reagáltak. Ha igazuk lesz az elemzőknek, és ez még csak a kezdet, az esés java még hátra van akkor, ha Gyurcsány Ferenc retorikáján kívül máshol nem lesz érzékelhető a fiskális szigor. A piac inkább a negatív kimenettől fél, semmint lehetőséget látna a kormányfőváltásban. Ennek az az oka, hogy Draskovics Tibor politikája a szigor jeleit mutattta, míg a választások közeledtével ennél már csak rosszabb irányba szoktak elmozdulni a kormányok.

Enyhül a fiskális szigor?

A kötvénypiacon és a forintpiacon is meglátszottak a visszatérő bizalmatlanság jelei a kormány fiskális szigor iránti elkötelezettségét illetően. Ezt csak fokozta a jelentős adócsökkentés bejelentése, ugyanis az szja-tábla módosítása mintegy 100 milliárd forinttal rövidíti majd meg a bevételi oldalt.

Az aggodalomra nem önmagában az adócsökkentés ad okot, hanem az egyoldalú csökkentés veszélye. A piacok rendszerint jól reagálnak arra, ha az állam csökkenti befolyását a gazdaságban, de a választások közeledtével félő, hogy a kiadási oldal racionalizálása nem lesz képes lépést tartani az adócsökkentések miatt kieső bevételekkel.

A sokat emlegetett konvergenciaprogram jövőre 4,1 százalékos hiányt irányoz elő, de az elemzők szerint már az is előrelépés lenne, ha 5 százalék alá kerülnénk. A hírek úgy szólnak, hogy egyes lobbicsoportok szerint érdemes lenne feladni a konvergenciaprogram szűk kereteit.

Egy ilyen lépés természetesen beláthatatlan következményekkel járna. A befektetők stratégiája döntő részben a konvergenciára épül, nevezetesen arra, hogy az euró bevezetésének irányába haladunk. A valóságban azonban nem találtunk még oda vissza, amióta a 2001-2003 közötti osztogatás kisiklatta a magyar gazdaságot az egyensúlyi pályáról.

A Pannonplast-sztori Vállalati hírekkel nem voltunk elkényeztetve, de a Pannonplastnál folyó szappanopera pótolt mindenért. A műanyagipari vállalatnál sorra fogyasztják a vezetőség tagjait. Emlékezhetünk, hogy legutóbb Illéssy Jánosnak köszönték meg elnök-vezérigazgatói énykedését mindössze fél év után. Most utódja, Zoltán Csaba jutott hasonló sorsra, szintén hat hónap adatott meg neki a bársonyszékben. A részvényesi átrendeződés nyomán történt mindez. A Berenberg és a Lazarus befektetési csoport került látványos többségbe, és képviselőik visszahívták az igazgatótanács jelentős részét. A váltás mögött azonban igazából az áll, hogy minden egyes új befektetői csoport, amely irányítást szerez a vállalat fölött, beülteti a saját vezetőit, de ezek nem olyan elismert független szakemberek, akik képesek a részvényesi struktúra átrendeződésétől függetlenül minden befektető bizalmát elnyerni. Értelemszerűen nem tesz jót egy vállalatnak, ha félévente cserélődnek a vezetők, és korántsem lehet biztosra venni, hogy a mostani felállás tartósnak bizonyul.

Befektetői félelmek

A személyi jövedelemadó csökkentésén kívül egy másik olyan bejelentés is történt, amely igen érzékenyen érinti a befektetőket. Még nem egyértelmű, de a nyilatkozatok azt tükrözik, hogy jövőre 25 százalékos árfolyamnyereség-adót vezetnek be. Jelenleg a tőzsdei árfolyamnyereség 0 százalékkal, míg a tőzsdén kívüli árfolyamnyereség 20 százalékkal adózik. Ez csak a hazai magánbefektetőkre van hatással, mivel a belföldi és külföldi intézményi befektetők elkülönülten adóznak. A 25 százalékos adó valószínűleg nem fog sokat hoznia a konyhára, de végképp elriasztja a hazai magánembereket attól, hogy megtakarításaikat részvényekbe fektessék.

Sajnos azonban a részvénypiac nem ezért esett a héten. Azért írjuk, hogy sajnos, mert a hazai magánbefektetők súlya olyan kicsi a fejlett piacokhoz képest, hogy ez aligha érinti érzékenyen a piac egészét, amelynek 78 százaléka van külföldi befektetők kezében.

A korrekcióért, amelynek a héten tanúi voltunk, a makrogazdasági problémák mellett a piac jó teljesítménye is okolható. Ilyenkor ezt nevezhetjük természetes reakciónak, hiszen az index sorra döntötte a rekordokat augusztusban és szeptember elején. A korrekció azonban könnyen fordított trendbe csaphat át, ahol a BUX visszaadhatja emelkedésének jelentős részét.

A sokkhatás egyértelműen a forint oldaláról érkezhet. Ha a héten a pénzügyminiszter túlságosan nagy számot jelent be az idei, immár másodjára módosított költségvetési hiányra, az könnyen tőkekivonáshoz és ezzel a forint gyengüléséhez vezethet. Márpedig a részvénybefektetők számára a forint gyengülése ugyanolyan veszteség, mintha az árfolyamok esnének. Ezt a részvények eladásával próbálják kiküszöbölni, amennyiben komolynak tűnik a veszély.