Komoly szövegértelmezési feliadatok elé állította az elemzőket a Mol Rt. múlt csütörtöki igazgatósági ülése után kiadott közlemény. A piac feszülten várta az információkat a gázüzletág eladásának részleteiről, ám a társaság mindössze két mondatban adott hírt arról, hogy több befektetővel kezdi el a tárgyalásokat. Nem derült tehát ki sem az, hogy pontosan mit ad el a magyar olajvállalat, de az sem egészen, hogy kik a jelentkezők.
Pletser Tamás szerint politikai okokból nem lenne szerencsés, ha a Gazprom egyedül pályázna.
A kormány tavaly nyáron adta áldását a Mol gázüzletágának értékesítésére. A társaság most a tárolás és a kereskedelem 75 százalékát, s a szállítás 25 százalékát, valamint a Panrusgazban való 50 százalékos részesedését kínálja fel. Nem egyértelmű azonban, hogy e „jószágokat” milyen kombinációban értékesíti. Pletser Tamás, az Erste Bank elemzője úgy véli, hogy a tárolást megtartja a nemzeti olajcég, míg a szállítás és a nagykereskedelem többségi részesedésétől egyben fog megválni. „A tárolás ugyanis szervesen kapcsolódik a kitermeléshez, mely utóbbit a Mol nem szándékozik értékesíteni” – mutat rá a szakértő. E mellett szól az is, hogy a tárolás törvényben szabályozott megtérülése magasabb, mint a szállításé. Mivel a Panrusgazban való részesedés a szállítással van összefüggésben, ennek értékesítése is várható.
Némiképp más véleményen van Vágó Attila, a ConCorde Értékpapír Rt. elemzője, aki szerint a tárolást nem ésszerű leválasztani a szállításról és a kereskedelemről. „Nem valószínű, hogy a Mol egy lépésben kivonul ezekről a területekről” – állítja Vágó, aki azt vetíti előre, hogy az olajvállalat a szállítás 25 százalékát és a tárolás 50 százalékát egyelőre megtartja. Előbbire törvény is kötelezi a Molt. A társaság szűkszavú közleménye is azt valószínűsíti, hogy a tranzakció mindenképpen, és valószínűleg még az idén megtörténik.
Kulcskérdés a megtérülés
További célpontok
HORVÁTORSZÁG. A horvát kormány 2005-ben a tervek szerint folytatja az INA privatizációját, ott a magyar multi a meglevő 25 százalékos részesedés mellé a még állami tulajdonban levő 30-45 százalékért pályázna.
SZERBIA ÉS MONTENEGRÓ. A NIS állami olajcég esetleges eladása kínálhat terjeszkedési lehetőséget.
ROMÁNIA. A még állami kézben lévő finomítók mellett esetleg az OMV-nek a Rompetrolban való 25 százalékos részvénycsomagja lehet célpont (az OMV ugyanis megszerezte a másik nagy román olajtársaságot, a Petromot).
LENGYELORSZÁG. A Lotus többségi, a PKN Orlen 25 százalékos állami részesedésének értékesítése válthat ki érdeklődést.
OROSZORSZÁG. A kitermelésben további orosz olajmezők megvásárlása lehet a továbblépés útja. A Portfolio.hu internetes lap a kitermelés nemzetközi szerepének erősödését olvasta ki abból a múlt csütörtöki döntésből, hogy Áldott Zoltán eddigi stratégiai és üzletfejlesztési igazgatót a kutatás-termelés élére nevezték ki. Utóda Michel-Marc Delcommune eddigi pénzügyi igazgató, míg utóbbi posztját Molnár József tervezés-kontrolling igazgató veszi át.
Habár egyelőre az sem nyilvános, hogy egyáltalán mely cégek nyújtottak be ajánlatot a Molhoz, a két említett nyugat-európai multi terjeszkedési terveit jól szolgálná a gázüzletág megvásárlása. A Ruhrgas és a Gaz de France egyaránt jelen van már Magyarországon – előbbi a Fővárosi Gázművek Rt., utóbbi az Égáz és a Dégáz regionális gázszolgáltatók tulajdonosa -, s egyaránt regionális gázipari cég létrehozására törekszik a kontinensnek ebben a felében. A két társaság 2002-ben konzorciumban vette meg 2,7 milliárd dollárért a nagykereskedelmi és regionális szolgáltató feladatokat is ellátó szlovákiai SPP 49 százalékát, mely cég igazi értéke azonban az Oroszország felől érkező, Nyugat-Európába tartó gázvezeték tulajdonjoga. Augusztusban a két nyugat-európai óriás Romániában is elnyert egy-egy regionális gázszolgáltatót: a Ruhrgas a Distrigaz Sud, a Gaz de France a Distrigaz Nord 30 százalékát vásárolta meg 400, illetve 250 millió dollárért. Az Erste Bank elemzése szerint e két cég számára lenne a legértékesebb a Mol gázüzletága – az eszközök jó minősége és központi földrajzi elhelyezkedése révén. A tároló- és szállítókapacitások növelésével a tulajdonos a balkáni régió és a szomszédos országok ellátásába is bekapcsolódhat. Ennek fényében meglepő, hogy a legújabb hírek szerint végül a Ruhrgas nem nyújtott be ajánlatot a Molhoz. Vágó Attila szerint egyébként a nyugati cégek „extra” előnyöket is hozhatnak, például lobbizhatnának Magyarország érdekében az Európai Uniónál.
Az orosz kapcsolat
Várható volt a Gazprom érdeklődése. Az orosz társaság a Mol fő földgázszállítója a hazai összfogyasztás 65-70 százalékát fedezi. (A maradékot a hazai kitermelőhelyek, illetve éppen a Ruhrgas és a Gaz de France szolgáltatják.) Habár a Gazprom 15 éves szerződése a Mollal csak 2012-ben jár le, az orosz óriás érdekelt lehet a kapcsolat erősítésében. A Gazprom szóvivője úgy nyilatkozott, őket csak a szállítás érdekli. Orosz sajtóértesülések szerint a cég az ukrán Naftogazzal konzorciumban indulna. „Politikai okokból nem lenne szerencsés, ha a Gazprom egyedül pályázna” – jegyzi meg Pletser, aki felhívja a figyelmet, hogy az orosz társaság jelenleg több gázvezetéket épít világszerte, így valószínűleg nem is rendelkezik elegendő mozgósítható tőkével. A Naftogaz csak annyit közölt: érdeklődik a lehetőség iránt, az elemző szerint azonban e cég önmagában nem elég erős a gázüzletág elnyerésére. A korábbi érdeklődők közül nem adott be pályázatot az osztrák OMV és a német RWE.
Vágó Attila szerint a nyugat-európai vevők extra előnyöket hozhatnának.
Nemcsak tulajdonost, hanem szövetségest is keresnek
Ennyi bizonytalanság közepette természetesen a vételárat is csak találgatni lehet, hiszen azt befolyásolja, hogy végül az egyes társaságokban mekkora részesedést, és hozzá milyen jogokat ad át a Mol. A gázüzletág – aminek a felétől válna meg a társaság – könyv szerinti értéke 1,6 milliárd dollár volt 2003 végén. A szállítás becsült értéke 177 milliárd, a tárolásé 110, a nagykereskedelemé néhány milliárd forint; a Panrusgaz-részvények 20-30 milliárd forintot érhetnek. Az olajcég arra számít, hogy a könyv szerinti értéknek akár a másfélszeresét is megkaphatja. A piaci becslések 800 millió és 1,4 milliárd dollár között szóródnak. „A Mol nemcsak tulajdonostársat, hanem szövetségest is keres, hogy a jelenleg konszolidálódó európai gázpiacon önálló maradhasson” – adott némi fogódzót Áldott Zoltán, a Mol igazgatója két hete a Budapesti Értéktőzsde hazai intézményi befektetőknek tartott konferenciáján. Ez arra utal, hogy az ár mellett a partner erejét, nemzetközi súlyát is mérlegelik, ami nyugat-európai pályázó befutását sejteti.
Az ígéretek szerint a tulajdonosváltásból a hazai fogyasztók semmit sem érzékelnek majd, s a piacon sem várható lényeges változás a következő öt évben. A viszonyok átrendeződése csak 2010 körül következhet be, addigra ugyanis megépülhet a Nabucco projekt keretében az a vezeték, amelyik közel-keleti gázt szállít majd Európába a Balkánon keresztül, s így az orosz forrás versenytársa lehet.
