Belföld

Tunguz meteor – orosz megfejtés

Az expedíció vezetője szerint a Földünk felé közeledő hatalmas meteort minden bizonnyal földönkívüliek robbantották szét. Ezzel megmentették a kipusztulástól az emberiséget. Vizsgálják a bizonyítékot.

Az oroszok nem először magyarázzák a megmagyarázhatatlant földönkívüliek beavatkozásával. Eddig mindig kiderült, hogy valami sántít. Az NBC amerikai hírcsatorna internetes honlapja szerint az sem segít különösképpen a Jurij Lavbin vezette Tunguska-expedíció szenzációs bejelentésének, hogy elsőként az a Pravda hozta le a hírt múlt hét kedden, amelyik a Szovjetunió összeomlása óta szinte naponta jelent be egy földönkívüliekkel kapcsolatos hírt.

Ez persze önmagában még nem teszi teljesen hiteltelenné a Szibériai Közalapítvány Tunguska Űrjelenség néven folytatott vizsgálódását. De sokan emlékeztetnek hasonlóan szenzációs bejelentésekre a múltból, és enyhén kétkedő kíváncsisággal várják a megtalált kőtömb, illetve fémdarabok vizsgálatának eredményét.


Tunguz meteor – orosz megfejtés 1

A Tunguska-jelenség orosz magyarázata

Az állami finanszírozású expedíció vezetője, Jurij Lavbin szerint a Földünk felé közeledő hatalmas meteort minden bizonnyal földönkívüliek robbantották szét, s ezzel megmentették a kipusztulástól az emberiséget. Amennyiben ugyanis a hatalmas tömegű tárgy becsapódott volna a Föld felszínére, akkor az egész emberi világot elpusztította volna. „Meg vagyok győződve arról, hogy egy felsőbbrendű civilizáció közbeavatkozása révén menekültünk meg – nyilatkozta a MosNews című moszkvai lapnak Lavbin. – Ők robbantották szét azt a hatalmas meteort, amely iszonyatos sebességgel közelített bolygónk felé.”

Az expedíció vezetője már a terepmunka előtt bejelentette: az űrből a Föld felé közeledő hatalmas tárgy röppályáját vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az nem keletről nyugatra tartott, ahogy eddig tudósok hada gondolta, hanem éppen fordítva, nyugat felől keletre. Így aztán nem is abban a zónában kell keresni bármiféle bizonyítékot teóriájuk megalapozásához, ahol eddig keresték.

Egy Poligisa nevű falu közelében az orosz kutatók meg is találták, amit kerestek. Azt állítják, hogy azonos a Tunguska-jelenség kutatói körében “szarvas kőnek” elkeresztelt kőtömbbel. Ezt a követ egyébként a jelenség szemtanúi még látni véltek. A “szarvas kő” egy meglelt darabját Krasznojarszkba szállították, és további vizsgálatnak vetik alá, akárcsak a fémdarabokat, melyekről viszont úgy gondolják, hogy esetleg egy UFO maradványai lehetnek.








Tunguska-jelenség

Ezzel a névvel jegyzik a tudósok azt a máig rejtélyes robbanást, amely Szibériában, a Tunguska folyó közelében 96 évvel ezelőtt, 1908. június 30-án, helyi idő szerint 7 óra 14 perckor következett be.
A szemtanúk szerint a légkörben, több ezer méter magasban detonáció történt, ami a robbanás epicentrumában legelő állatokat hamuvá égette, 30 kilométeres körzetben minden fát gyökerestül kitépett, és a 65 kilométerre lévő Vanavara település házainak ajtajait, ablakait betörte. A robbanás helyszínétől 500 kilométerrel távolabb közlekedő transzszibériai vasút utazóközönsége is valami szokatlanul világos fénycsóvára lett figyelmes, és ugyanakkor egy erős rengést is érzékelt.
Máig komoly vita folyik a tudósok között arról, hogy mi okozhatta a megmagyarázhatatlan jelenséget. A legvalószínűbbnek látszó okfejtés szerint aszteroida becsapodásáról van szó, amely azonban nem ért földet, hanem a levegőben, több kilométer magasságban felrobbant. De vannak más jellegű magyarázatok is, mint például Wolfgang Kundt német asztrofizikus tézise, aki 10 millió tonnás földgázkitöréssel magyarázza a detonációt.
A történet körüli talányokat csak fokozza, hogy a robbanás után sem krátert, sem pedig robbanásból származó kődarabokat nem találtak. Gorbacsov a peresztrojka jegyében a nyolcvanas évek közepén már beengedte a nyugati tudósokat is vizsgálódni. A történtekre azonban eddig nem született mindenki által elfogadhatónak ítélt magyarázat. A különböző kutatócsoportok töretlenül dolgoznak a rejtély megfejtésén, új lehetséges elméletek kidolgozásán. Talán ez az oka annak, hogy eddig mintegy 40 expedíció szerveződött. A legújabb, 1999-es kutatások is egy levegőben felrobbanó meteor becsapódását tartják a legvalószínűbbnek, főleg azért, mert több környékbeli szemtanú meteorithullásról számolt be a kérdéses időszakban. Tunguska mocsarai mindmáig mélyen őrzik titkukat.

Kétes hírek Szibériából

Amerikai tudósok azonban szkeptikusak a szenzációs bejelentéssel kapcsolatban. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a régió, ahol Lavbinék jártak, gyakorlatilag megegyezik azzal a zónával, ahova általában a Bajkonur bázisról kilőtt rakéták visszaesenek.


Az NBC híre szerint Geert Sassen, holland űrkutató egyenesen úgy véli, hogy a megtalált fémes tárgyak az ötödik Vosztok rakéta tesztrepüléséből visszamaradt darabok. Sassen szerint a Vosztok, két űrkutyával a fedélzetén pontosan abban a Tunguska folyóhoz közel eső zónában landolt, ahol most az orosz kutatók földönkívüliekre utaló nyomokra leltek.

David Morrison, a NASA szakértője szerint szintén kétséges, hogy bármiféle földönkívüli lények közbeavatkoztak volna. Morrison utalt egy 1993-as NASA vizsgálatra, melyből egyértelműen kiderült, hogy a légkörbe érkezve egy hatalmas kőtömb robbanhatott szét. Nem üstökös és nem is UFO-k által szétlőtt idegen test lehet a rejtély megoldása tehát, hanem egy 60 méter átmérőjű kőtömb, amely 8 kilométeres magasságba érve az atmoszféránkban szétrobbant.


Kis szovjet UFO történelem


A mostani bejelentés persze akkor kerül helyére, ha visszatekintünk egy kicsit a szovjet UFO-történelemben. A Tunguska-jelenséget az eseményt követően majd 20 évvel kezdték el vizsgálni. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a világtól eléggé elzárt helyen történt, és nem segítette a kutatásokat az első világháború és a bolsevik hatalomátvétel sem.

1927-ben Leonyid Kulik, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja szervezett először expedíciót a helyszínre. A régió lakóit faggatva, illetve terepszemlét tartva azt kellett megállapítaniuk, hogy felszíni becsapodásnak semmi nyoma sincs, a fák és a növényzet azonban teljes mértékben kipusztult 40-50 kilométeres körzetben. A kutatókat kidőlt, lombjuk vesztett fákkal borított, kísérteties táj fogadta. Meteoritbecsapódásról azért sem lehetett szó, mert kráter nyomára egyáltalán nem bukkantak.

Az UFO-k megjelenését vélelmező szovjet teóriák a második világháború után, de főleg a hidegháborús fegyverkezési verseny idején szaporodtak el. 1967-ben a szemtanúk furcsa, hold alakú űrhajókra lettek figyelmesek az égen, amelyekről orosz tudósok is azt állították, hogy UFO-k voltak. Később azonban kiderült, hogy az égi jelenséget egy hipertitkos szovjet termonukleáris robbanófej tesztrepülése idézte elő.

1978-ban a Szovjetunió északnyugati részén medúza formájú UFO-kat figyeltek meg, melyek megzavarták a számítógépeket. Nem sokkal később azonban a szovjetek is bevallották, hogy egy kémműholdat és annak kondenzcsíkját láthatták az eget kémlelők.

1984-ben szintén sok utasszállító repülőgép utasa hihette azt, hogy UFO-val van dolga, ezt a szovjet vezetés egy ideig meg is erősítette. Nemsokára azonban ebben az esetben is kiderült, hogy titkos rakétafejlesztés tesztrepülésébe nyerhettek bepillantást az utasok.

Hogy mi lesz a mostani viszgálódások eredménye, azt előre tudni ugyan nem lehet, de sejteni igen. A liverpooli John Moores Egyetem kutatója, Benny Peiser a space.com-nak nyilatkozva nem sokat teketóriázott a szenzációsnak vélt hír kommentálásával. „Attól tartok – véli lakonikusan –, hogy egy enyhén szólva is ostoba félrevezetésről van itt szó.”

Ajánlott videó

Olvasói sztorik