Öt esztendő elteltével az EMU az EU jelentős politikai és intézményi sikere. A fő kihívás most az, hogy az unión belüli lassú gazdasági növekedés megmaradt okaival foglalkozzunk – szögezte le a bizottsági összegzés kiadásának alkalmából Joaquín Almunia illetékes biztos. Bár a brüsszeli vélemény szerint az unió gazdasági növekedését alapvetően gyorsította az egységes valuta a
Joaquín Almunia
könnyebb árösszehasonlítás és az eltűnt árfolyamkockázat révén erősödő versenynek köszönhetően, a jelentés nem felejti el megjegyezni azt is, hogy akad még tennivaló.
A bizottsági összegzés alapvetően elégedett az eurónak az EU makrogazdasági stabilitására és az integrációra gyakorolt hatásával, de elismeri, hogy az euró által megnövelt makrogazdasági stabilitás azért nem tudott gyorsabb GDP-növekedést létrehozni, mert túlságosan lassan haladnak előre a szerkezeti reformok a gazdaságban. Radikális váltásra és konkrét cselekedetekre van szükség, az E betű (a gazdaság) hangsúlyozására az EMU-ból – szögezi le a Bizottság, mind a termékek, mind a szolgáltatások, mind a munkaerő piacán alapvető reformlépéseket sürgetve.
Fel kell nőni a szerephez 
Mindezt tetézi a társadalmak elöregedéséből adódó kihívás: a kormányzatoknak csökkenteniük kellene adósságállományukat, emelni a foglalkoztatottságot, és átalakítani a nyugdíjrendszert, illetve az egészségügyi ellátást. Brüsszel elégedetlen a gazdaságpolitikák és a költségvetések tagállamok közötti koordinációjával is, az eljárásokban rejlő lehetőségek jobb kihasználását kérve számon a fővárosokon. Egyúttal a tagállamok uniós szintű kötelezettségvállalásainak jobb betartását is elvárja a Bizottság – ezzel valójában burkolt módon a stabilitási paktum tavaly novemberi felfüggesztése körüli vitákra utalt.
Az euró nemzetközi súlya nagymértékben az említett hiányosságok terén való előrelépésen múlik Brüsszel szerint. Mindazonáltal a jelentés is megállapítja, hogy az EU nemzetközi monetáris életben betöltött szerepe még mindig elmarad gazdasági súlyától. Ezért az eurózóna kevésbé töredezett és kevésbé tökéletlen képviseletére van szükség a világban – sürgeti az Európai Bizottság.
|
Az euró káprázatosan teljesített az elmúlt öt év során – véli Katinka Barysch, a Centre for European Reform intézet kutatónője. Gondoljunk csak vissza az euró bevezetése előtti félelmekre, amelyek a teljes katasztrófát is elképzelhetőnek tartották. Mi valósult meg ebből? Semmi – kommentálta Barysch az euró öt évének fejleményeit. Az euró bevezetése olyan simán ment, amennyire egy valuta megszületésénél ez lehetséges, és a valuta felett őrködő Európai Központi Bank is kiváló elismertséget vívott ki magának. Az eurózóna mérsékelt gazdasági növekedése szerinte alig van összefüggésben az euró létével, sokkal inkább Németország újraegyesítése lassította le Európa legnagyobb gazdaságát és ezáltal a teljes övezetet.
A kutatónő nézeteit azonban nem minden elemző osztja. Ian Davidson, a Munkások az Euró Ellen politikai mozgalom elnöke, egyben az EP egyik brit képviselője, a Bizottság jelentéséből azt olvasta ki, hogy az euró nemcsak alacsony növekedést, hanem magas munkanélküliséget is okozott az euróövezet számos országában. A gyér gazdasági teljesítményért a képviselő az EKB-t hibáztatja, amelynek lehetősége lett volna felpörgetni a növekedést. A fiskális szabályozás körüli összevisszaság is oka lehet az euró negatív megítélésének – Davidson véleménye szerint.
Múltat idézett a Bíróság – mindenki elégedett lehet? 
A bizottsági jelentés nem ok nélkül utal többször is a stabilitási paktum nehézségeire. Az Európai Unió legfelsőbb bírósága nemrégiben olyan ítéletet hozott, amely tökéletesen idézi annak a leánynak a meséjét, aki vitt is ajándékot a királynak, meg nem is. Bár kijelentette, hogy az európai tagállamok pénzügyminiszterei jogtalanul függesztették fel Németországgal és Franciaországgal szemben a pénzügyi szankciókat a deficitszabály ismételt megsértéséért, mégis lehetőséget hagyott a két tagállamnak a bírság elkerülésére.
Az ítélet annak a lassan két éve húzódó helyzetnek vetett véget, amelyben a tagállamok a szabályokat érvényesíteni akaró Bizottsággal szemben „folytattak háborút”. Amit Hans Eichel, német pénzügyminiszter „bölcs döntésnek” titulált, az valóban annak bizonyult, hiszen mindkét tábor elégedetten hirdette ki saját győzelmét. A Bizottság az ítéletből azt emelte ki, hogy az Ecofin, a pénzügyminiszterek tanácsa novemberben jogsértést követett el, amikor a paktum büntető mechanizmusát nem engedte érvényesülni. Az Európai Bíróság ítélete annyiban nekik kedvez, hogy az Ecofin döntése előtti helyzetet állította vissza.
A pénzügyminiszterek ugyanakkor azt tartották fontosnak aláhúzni az ítéletből, hogy kezükben maradt a végső döntés, s ennek alapján meggátolhatják a Bizottság szándékát a deficitek lefaragására. „A költségvetési elv érvényesülésének ellenőrzése továbbra is alapvetően a Tanács kezében marad” – mondta ki a Bíróság. A határozat tehát korántsem jelenti azt, hogy Jacques Chirac francia elnöknek, illetve Gerhard Schröder német kancellárnak bármilyen komolyabb büntetéssel szembe kellene néznie, annak ellenére, hogy Párizs és Berlin 2004-ben várhatóan már harmadszor lépi át a 3 százalékos GDP-arányos deficitküszöböt.
A Bizottságnak ugyan lenne lehetősége arra, hogy ismételten eljárást indítson a franciák és a németek megbírságolására, de aligha lép újra ugyanabba a csapdába. Az Ecofin tanácsa tavaly novemberben nem fogadta el a bírság kivetésére tett bizottsági javaslatot, és kevéssé valószínű, hogy az ügy ismételt felmelegítésekor másként döntene. Ezt az sem befolyásolja, hogy legközelebb már 25 tagállamnak lenne szava a döntésben.
