A 10 új tagállam belépése az Európai Unióba nemcsak Európa politikai térképét rajzolta át, hanem a gazdasági folyamatokat is jelentősen megváltoztatja. Az unió alapvetően két okból reméli, hogy az új tagok nem annyira terhet, hanem inkább lehetőséget jelentenek majd az európai gazdaság számára. Egyrészt az új tagok tovább integrálódnak a belső piacba, a közös kereskedelem és a tőkeáramlások folytatódó erősödésével olyan növekedési potenciált hordoznak, amelyik az EU egészét segítheti a gazdasági mélypontot követő kilábalásban – jelentette ki Solbes utódjaként Joaquín Almunia, az Európai Bizottság új gazdasági és pénzügyi biztosa múlt heti Európa parlamenti meghallgatásán. Másodsorban az európai munkaerőpiac kibővülése miatt az EU korábbi 15 tagállama számára megteremtődik a már várt növekedéshez szükséges munkaerő-kapacitás. 
Joaquín Almunia
Egyenlő elvárások
A kontinens gazdasági döntéshozóinak a kibővülésből származó pozitív hozadékok ellenére számos problémával kell még megküzdeniük. Maga az európai gazdasági rendszer is átalakulóban van, nemcsak a tagországoké. A lisszaboni folyamat olyan versenyképességi és növekedési célokat tűzött a fejlettebb tagállamok elé, amelyeket csak nagy nehézségeket leküzdve tudnak teljesíteni.
A folyamat beérését több akadály is hátráltatja, így például az elöregedő társadalom miatt a széles jóléti juttatásokból a nemzeti büdzsékre nehezedő terhek és a jóléti rendszerek révén merev munkaerőpiac. A központi problémák az egységesedő európai gazdaságot fenntartó és az euró működésének intézményi feltételeit jelentő gazdaságirányítási elvek körül is sokasodnak. Bár a Stabilitási és Növekedési Paktumot magát Európában kevesen kérdőjelezik meg, betarthatósága mégis jelentősen gyengült az úgynevezett „novemberi krízis” során, amikor a túlzott költségvetési defcitük miatt szabályszerűen járó büntetés alól Németországnak és Franciaországnak egyaránt sikerült kibújnia.
Ilyen körülmények között érthető, hogy az európai bürokrácia óriási hangsúlyt fektet az úgynevezett strukturális reformokra, amelyeket az újonnan felvett tagállamok körében is minél szigorúbban akar majd megkövetelni. Az új tagokat tehát nemcsak a szavak szintjén tekintik egyenlőnek, hanem a valóságban is, hiszen ugyanazokat az elvárásokat fogalmazzák meg velük, mint a fejlettebb tagállamokkal szemben.
Strukturális reform – homályban
Valójában nagyon homályos, hogy mit is értenek az eurokraták strukturális reformok alatt. A szükséges strukturális reformok köre minden európai tagállam esetében más és más – mondta el Daniel Gros, az egyik legnagyobb befolyással bíró független európai gazdasági elemző központ, a CEPS (European Centre Policy Studies) igazgatója. Általánosságban mindegyik országban átalakításra szorul a jóléti rendszer azért, hogy elbírja az elöregedésből fakadó terheket. Ennek kapcsán lehet beszélni a társadalombiztosítás és a költségvetés kiadási oldalának reformjáról. A költségvetés bevételi oldalán is jelentkezik reformkényszer, a túlságosan magas jövedelemcentralizáció ugyanis a központi vélemény szerint jelentősen korlátozza a versenyképességet. A strukturális reformok köre azonban ennél jóval tágabb, az államháztartási kiadások minden olyan átcsoportosítása ebbe tartozik bele, amely a lisszaboni célokban erőltetett növekedést helyezi előtérbe más kiadások mellett, miközben megfelel a fenntartható hiány elvárásának. Ilyen például a kutatási és fejlesztési, infrastrukturális beruházások, illetve az oktatásra költött pénzek egyre hangsúlyosabbá válása a nemzeti büdzséken belül.
Az Európai Bizottság, úgy tűnik, egyedül ezeknek a reformoknak a végrehajtását tartja fontosnak, miközben megfeledkezik az új tagállamoknak arról a kötelezettségéről, hogy ők is az eurózóna tagjaivá váljanak. A strukturális reformok szempontjából nem jelent különbséget, hogy valamelyik ország az eurózóna tagja–e vagy sem – jelentette ki a FigyelőNet kérdésére Gerassimos Thomas, Joaquin Almunia EU-biztos szóvivője.
A Bizottság nem érzi, hogy konfliktus keletkezhetne az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítése és a strukturális reformok végrehajtása között, elvégre szerintük a reformok csak a szabályozásban jelentenek változást, nem pedig a költségvetésre nehezedő terhekben. A szóvivő egyenesen olyan „kicsinységnek” állította be a reformok megvalósításához szükséges lépéseket, amelyeket az új tagállamok kormányai játszi könnyedséggel hajthatnának végre, amennyiben meg lenne hozzá a szükséges politikai akarat.
Az Európai Központi Bank múlt héten nyilvánosságra hozott éves jelentésében mégis egészen másként látja ezt a problémát. A bővítésről írt mellékletében az államháztartási konszolidációt nevezi meg a legfőbb kihívásként, az új tagállamokra ugyanis az elkövetkező években a fejlettebb európai országokhoz képest költségvetési kiadási többletnyomás nehezedik majd. Az átállási folyamatból adódó költségek, az EU költségvetéséhez való hozzájárulás, a közösségi joganyag folytatódó átvétele, az egészségügyi és a nyugdíjrendszer átalakítása, a felzárkózás érdekében végrehajtott állami beruházások mind-mind megnehezítik majd a 3 százalékos deficitkritérium betartását, illetve a fenntartható költségvetés megvalósítását.
Megengedett a kései euró-bevezetés
A Bizottság nem fogja nehezményezni, ha az új tagok fiskális problémáik miatt egy-két évvel későbbre halasztják az euró bevezetését – válaszolta Gerassimos Thomas a FigyelőNet kérdésére. Amennyiben a reformok miatt még néhány évig nem tudják teljesíteni a maastrichti kritériumokat, az Európai Bizottság részéről nincs akadálya annak, hogy módosítsák a korábbi politikai céldátumot.
Az euró bevezetéséről parlamenti meghallgatásán Joaquín Almunia biztos annyit mondott, üdvözli az új tagállamok törekvését, hogy mihamarabb az eurózóna tagjaivá váljanak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az egyenlő elbánás elve alapján az új belépőkre is ugyanazok a szabályok lesznek érvényesek, mint az eddigi 15 tagállamra (kivéve a különös elbánásban részesülő Nagy-Britanniát). Az új biztos nem gondolja, hogy ezek a tagállamok egyforma fejlettségi szinten állnak, ezért mindegyiküknél külön-külön kell majd megvizsgálni a kritériumok teljesülését.
A Bizottságnak nincs olyan külön preferenciája, hogy az új tagállamokat csoportosan engedje be az eurózónába – állította a FigyelőNet kérdésére Johan Verhaeven, a Bizottság EMU-csatlakozásért felelős osztályának a vezetője. Természetesen kialakulhat az új tagállamok között olyan gazdasági, illetve politikai dinamika, hogy egyszerre kívánják majd bevezetni az eurót. A Bizottság mégis egyedül azt fogja figyelni, mikor képesek teljesíteni a kritériumokat. Amikor ez sikerül, akkor léphetnek be az eurózónába, a többi csatlakozó ország állapotától teljesen függetlenül.
