Jobbközép erőfölény várható Európában

Az elemzés abból a feltételezésből indult ki, hogy a kormányzó pártok rosszul, míg az ellenzéki pártok jól fognak teljesíteni a júniusban esedékes választásokon. Az alapfeltételezést követve pár kisebb európai országban ugyan a jobbközép pártok valamelyest hátrányban maradnak majd, de lemaradásukat ellentételezni, sőt túlszárnyalni fogja a Németországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban szerzett többletelőny.

A ma is legnagyobb, jobbközép EPP-ED az előrejelzés szerint 285 helyet (39 százalék) szerez meg a választásokkal 732 tagúra bővülő parlamentben. A szocialisták ugyanakkor csak 217 (30 százalék), míg a liberálisok 73 (10 százalék) mandátumot tudhatnak majd magukénak.

A 10 csatlakozó ország belépése tehát nem rendezi át érdemben a parlamenti politikai erők eddigi felállását. A tanulmány – amelyet Simon Hix, a London School of Economics professzora és Michael Marsh, a Trinity College professzora készített – mégis számol néhány jelentős változással.

A liberálisok kibillentik az egyensúlyt

A júniusig érvényes arányok szerint 18 helyet birtokló, euroszkeptikusokat tömörítő EDD aligha szerez elegendő mandátumot ahhoz, hogy ismét politikai csoportot alkothasson. További változás, hogy a független képviselők száma a jelenlegi 32-ről akár 50 főre is kibővülhet.

Amennyiben a jelentés szerint alakulnak a szavazatarányok, a liberálisok (ELDR) politikai csoportja kulcsszerepet tölthet be egyes témakörökben felmerülő kérdések eldöntésében. Míg például a környezeti témákban várhatóan a szocialisták mellé állnak, addig a gazdasági kérdésekben a konzervatív oldalt erősítik majd.

Még tovább gondolva, ha az ELDR szövetséget alkot a jobbközéppel, a parlament több mint 50 százalékát ellenőrizhetik együttesen. A szövetség megkötése azzal is együtt járna, hogy a liberálisok érdekes politikai befolyást gyakorolhatnak, amikor a Parlament dönt az EU vezető tisztségviselőiről, így a Bizottság és a Parlament elnökéről.

Felerősödött szélsőjobb

A választások másik fontos eredménye lehet, hogy Európa szélsőjobboldali pártjai – felélesztve a korábban létező Európai Jobbok tömörülését – önálló politikai csoportot tudnak majd alkotni, amennyiben képesek felülemelkedni korábbi nézeteltéréseiken. A csoport tagjait az osztrák FPÖ, a belga FN és VB, a francia FN, az olasz MSFT, a szlovák HZDS, illetve a lengyel SO és LPR szélsőjobboldali pártok képviselői adják majd. Elegendő mandátum birtokában a parlament egyik bizottságának irányítása is a kezükbe kerülhet, amelyik az eddigi „galamblelkületű” bizottságoktól jelentősen eltérő politikai stílust követhet.

A csatlakozó országok pártjai összességében nagyobb befolyásra tehetnek szert a konzervatív EPP-ED és a liberális ELDR berkeiben mint azt tehetnék a szocialista PES kötelékében – vetíti előre jóslatként a tanulmány. A lengyel EP képviselők várhatóan a hatodik legnagyobb nemzeti delegációt alkotják majd az EPP-ED csoportosuláson belül, míg a magyarok a hetedik, a csehek a nyolcadik legnagyobbat. A PES esetében éppen fordított a sorrend, a magyar képviselők kerülnek a hatodik, a csehek a kilencedik, míg a lengyelek a tizenharmadik helyre a delegáció mérete alapján.

Európai pártok

Az Európai Parlamentben a képviselők nem nemzetiség, hanem politikai hovatartozás szerint nemzetközi pártfrakciókban, vagy más néven politikai csoportokban tevékenykednek. A politikai csoportok döntenek a Parlament legfontosabb tisztségviselőiről, a testületek, bizottságok összetételéről és vezetőiről. A politikai csoportok mindig az ötévente megrendezett választások után alakulnak újjá, vagy jönnek létre.

Vannak ugyan évtizedek óta, hagyományosan működő csoportok, de vannak olyanok is, amelyek csak egy-egy parlamenti ciklusra állnak össze. Az Európai Parlament munkáját mégis a két legnagyobb: a szocialista, szociáldemokrata Európai Szocialista Párt (PES – Party of European Socialists) és a kereszténydemokrata, konzervatív Európai Néppárt (EPP-ED – European People’s Party and European Democrats) határozza meg. Ez a két politikai tömörülés egyenként rendszerint a mandátumok egynegyedével, egyharmadával rendelkezik. Ők az egyedüliek, akiknek általában mind a 15 tagállamból vannak tagjaik. A Parlament vezetőit is tradicionálisan ők jelölik.
A két nagy mellett általában minden ciklusban stabil frakciókkal bírnak még – a nagy hagyományokkal bíró, sőt néhány évtizede még harmadik nagyként ismert – liberálisok; a kommunista, baloldali értékeket valló Egyesült Baloldal; az elmúlt egy-két évtizedben megerősödő zöldek; valamint a föderációval szemben a nemzetek együttműködésére hangsúlyt helyező euroszkeptikusok csoportjai.