A múlt hét péntekje átlagos napnak tűnt az átlagos bróker számára a New York-i tőzsdén. De aki kimaradt az elmúlt hónapok legfontosabb két percéből, az igencsak meglepődhetett: helyi idő szerint 8 óra 28 perckor
hirtelen emelkedni kezdett a dollár árfolyama az euróhoz és a jenhez képest.
Csak az volt furcsa, hogy a dollár javulása éppen két perccel azelőtt következett be, mielőtt hivatalosan is bejelentették a váratlanul pozitív amerikai foglalkoztatási számokat. Ezek azután valóban meg is erősítették a tendenciát, a dollár felértékelődése tehát előre kiszámítható volt – ha valaki előre tudta a munkaerő-piaci mutatókat…
Minthogy az ilyen makroadatok általában erősen befolyásolják a piaci folyamatokat, szigorú titoktartás övezi őket a hivatalos közzététel előtt. A cél az, hogy senki ne élhessen vissza a többletinformációval, ne legyen lehetőség bennfentes kereskedelemre.
Az időzítés kényes gondjai
A tőzsdei botrányok jelentős része az időzítéssel függ össze. Az ügyletek egy része túl korán történik, vagyis a megengedettnél előbb zajlik le (általában a parketten kereskedő „specialisták” csinálják ezt). A másik probléma, ha a megengedettnél néhány perccel később kötnek üzleteket – ilyenekre a befektetési alapoknál van példa, legalábbis a vádak szerint. A „specialisták” ugyanis tudják: az idő pénz – és általában nem a saját kárukra tévednek, inkább az ügyfelekére.
Az újabb botrány nem jön jókor a Wall Streetnek: a New York-i Tőzsde élén nemrégiben történt változás a korábbi sorozatos botrányok után, számos szabályt is módosítottak. Most egy újabb ügy csak árthat az éppen hivatalba lépett új vezetésnek
Hogy a botrányok mennyire mélyen hatják át a New York-i pénzvilágot – a Spiegel nem tudja megmondani. Annyi azonban bizonyos, hogy nemrégiben a nagyhatalmú SEC, a tőzsdefelügyelet peren kívül megegyezett öt nagy New York-i értékpapír-kereskedő céggel, hogy az utóbbiak 242 millió dollár bírságot fizetnek, elsősorban az „időntúli” ügyletek miatt. Minthogy a per elmaradt, természetesen a konkrét ügyek sem igazán kerültek napvilágra. Néhány (kisebb) fej lehullott ugyan a cégeknél, de a német lap szerint minden maradt alapvetően a régi, vagyis: „business as usual”.
És ez még csak a kezdet volt! A devizapiac megugrását rögtön követte – még mindig a kétperces határidőn belül! – a kötvénypiacok hirtelen mozgása. Ez pedig talán még költségesebb „játék” volt: masszív eladások kezdődtek, különösen az amerikai kincstárjegyek (Treasury notes) zuhantak, amelyek egyébként a „safe heaven”, vagyis a biztos menedékhely szerepét töltik be a börzén. Egy százalékpontot estek percenként! Ez az állandó terrorveszély miatt kiélezett mostani nemzetközi helyzetben komoly érvágást jelentett a nagybefektetőknek, például a befektetési bankoknak, viszont megfelelő terepet nyújtottak a kisebb „ügyeskedőknek”. A nap végére ezek a nagybefektetők állítólag dollármilliókban mérve is több számjegyű veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni – legalábbis a Spiegel Online tudósítása szerint.
A források egyébként némileg ellentmondanak egymásnak: vannak olyan feltételezések is, hogy nem a devizapiacról terjedt át az információ a kötvénypiacra, hanem fordítva: először a kötvényeknél indult meg az eladás, erre reagált a pénzpiac. E teória szerint a fix kamatozású kötvényeknél „kezdődött minden”. Állítólag nemcsak néhány kötés született, hanem „az egész piac együtt játszott” – idéznek a források egy kereskedőt.
A pénzügyminiszter, a Yahoo vagy a Reuters a hibás?
„A kérdés az, hogy mi történt és miért” – mondta az események után Alan Sobba, az amerikai határidős és opciós piacokat felügyelő hatóság, a CFTC vezető szóvivője. A CFTC hivatalos eljárást kezdeményezett az ügyben, akárcsak a tőzsdefelügyelet, a SEC. Sőt az amerikai munkaügyi minisztérium is párhuzamos „nyomozást” indított.
A gyanú szerint ugyanis valaki kiszivárogtathatta az adatokat, ami ellentétes a börze hagyományaival, sőt törvényszegés. Állítólag a Yahoo.com-on már 8.30 előtt is olvasható volt a munkaerő-piaci adat, ahogy két Reuters-hír is megjelent e témában. A Reuters azonban cáfolta érintettségét. „Gyanúsított” még maga John Snow amerikai pénzügyminiszter is – a Spiegel szerint –, aki állítólag Bush elnök újraválasztásáért szinte bármit megtenne, s már napokkal a hivatalos közlés előtt beszélt arról a Fehér Házban, hogy „mennyi munkahelyet teremtett a washingtoni kormányzat”.
Mindez persze párosult azzal, hogy a munkaerő-piaci változások tényleg komolyak voltak, vagyis valóban megmozgathatták a tőzsdét. Márciusban ugyanis 308 ezer új állás keletkezett az USA-ban. Ez a legnagyobb arányú növekedés négy év óta, s annyira meglepő és szenzációs volt, hogy senki nem sejthette előre. Most mégsem a szokásos módon történtek a dolgok: a piacok nem vártak visszafojtott lélegzettel a munkaerő-piaci adatokra, hanem gőzerővel működtek, adtak-vettek a brókerek, a devizaárfolyamokat feltornázva, a kötvénypiacot pedig – kis túlzással – „romba döntve”.
