A Népszabadság erről szóló írása szerint kormányzati programnak is beillő tanulmányában Bokros a társadalom jólét iránti igényéből vezeti le a kemény kormányzati lépéseket sürgető intézkedési tervet.
Megállapítása szerint abban konszenzus van, hogy az ország célja a nyugat-európai életszínvonal mielőbbi elérése, melyhez tartós és a nyugat-európainál gyorsabb gazdasági növekedésre van szükség – ám erre kisméretű, nyitott gazdaságban csak az egyensúlyt megőrző gazdaságpolitikával van lehetőség.
Vélekedése szerint ennek csak egyik eleme a költségvetés hiányának csökkentése, fontos ugyanakkor az is, hogy a büdzsé vonuljon ki a gazdaságból. Az államháztartás által elosztott jövedelem aránya ugyanis jelenleg kiugróan magas Magyarországon, melynek fenntartásához szükséges magas adók növekedés- és szolidaritásellenesek.
Bokros Lajos szerint az szja mostani rendszere antiszolidáris: a kedvezményeket a jobb helyzetűek tudják igénybe venni, az alacsony jövedelműek eleve nem fizetnek adót, így nem is kapnak állami segítséget (adókedvezményeket). Bokros egyértelműen kiáll a rendszer egyszerűsítése mellett.
Megfelelőnek tartja a szlovák példát – ott egykulcsos adórendszert vezettek be –, ám szerinte szükség van egy olyan alapjövedelem megállapítására is, amely nem viselne adót. Az ilyen, nullakulcsos sáv határa a gyermekek számától függne. A „másfél kulcsos” adórendszer bevezetése Bokros Lajos szerint a kedvezmények teljes eltörlésével jöhetne létre.
Tanulmányában az ex-pénzügyminiszter a rászorultság alapján működő szociálpolitikát részesítené előnyben. Ebben a családi pótlék szociális alapon járna, az állam pedig a gyermekesek jövedelmét kiegészíthetné akár arra az alapjövedelemre is, amelyet az adótörvényekben meghatároztak. Bokros a lakáshitelek kamattámogatásának teljes eltörlését javasolja, mondván, az a gazdagabbakat segíti – és ugyanilyen alapon megszüntetné a jelenlegi ártámogatási rendszereket: a víz-, az energia- és a szemétszállítási díj fizetését nem támogatná központilag, ehhez a rászorulóknak adna segítséget. Ugyanígy talál lefaragnivalót az agrártámogatásoknál vagy a Máv és a Malév támogatásánál is.
A volt pénzügyminiszter a közalkalmazotti bértáblákat is eltörölné, hiszen azok gátolják a minőség javulását, illetve a minőségi munkavégzés elismerését. Megemlíti: ma többen dolgoznak az állami szférában, mint a magánszférában, és átlagosan többet is keresnek – holott a magasabb bér a versenyszférában szokás, ott a kisebb munkavállalói biztonságot, a kevesebb juttatást ismerik el ezzel.
Bokros az átfogó reformok folytatásának fontosságát is kiemeli, és kitér az egészségügy és az oktatás átalakítására. Mindkettőnél a finanszírozási rendszer átalakítását indítványozza. Az egészségügyben nem az a fontos, ki az intézmények tulajdonosa, hanem az egészségbiztosító jogállása: az állami pénztár alapfinanszírozó funkcióját meghagyva Bokros magán-egészségbiztosítókat képzel el, amelyek ügyfeleik megnyerése érdekében versenyeztetik, és ezzel a hatékonyság javítására késztetik az intézményeket.
Az oktatás reformjában az alapszintű képzést (középiskoláig) meghagyná állami-önkormányzati kézben, ám a felsőoktatás fejkvótarendszerű finanszírozásának véget vetne. A fix költségek állami finanszírozása mellett bevezetné a tandíjat, ám a hallgatók húsz százalékának szociális alapon mentességet adna.
