2003 első félévében a határokon átívelő európai ingatlanbefektetések értéke gyakorlatilag megegyezett az előző év 16 milliárd eurós értékével: ennek mintegy felé adták a német alapok 4,2 milliárd eurós és az amerikai alapok 4,0 milliárd eurós befektetései.
A nyílt végű német alapok összesen 12,4 milliárd eurót gyűjtöttek össze a hazai magánbefektetőktől, ami rekordnak számít, a heves verseny miatt ugyanakkor problémáik adódtak a minőségi ingatlanok megtalálásában. Bár a kockázatokat sokkal inkább felvállalták, hasonló problémákkal találták magukat szembe az amerikai alapok is, amelyek kénytelenek voltak alacsonyabb megtérülési szintet is elfogadni.
A német alapok portfóliójában jellemzően magas az irodaingatlanok aránya, tőkéjük segített megtartani a magas európai irodahozamokat, miközben a nyomott pénzügyi szolgáltatási ágazat a lízingpiac leromlását hozta magával.
Jelentősen csökkent az adósságok finanszírozásának költsége is – növelve a hozamprémiumot: a tőkeköltségek százalékában meghatározott bérleti díj kedvezően alakult a finanszírozás költségeihez képest – és vonzóvá tette az ingatlanokat a magánbefektetők számára.
Az európai gazdaság 2004-re várt felfutása a DTZ szerint a befektetők érdeklődésének folytatódását valószínűsíti. Javít a helyzeten a német és az ír törvényi szabályozás megváltoztatása, az izraeli nyugdíjalapok nem-hazai tevékenysége is megerősödhet: a piacon ezek a tényezők is hozzájárulnak az érdeklődés növekedéséhez.
A francia piac első ízben szárnyalta túl a brit piacot: a francia befektetések értéke 3,4 milliárd euró, a briteké 3,3 milliárd euró volt. Jelentős súllyal volt jelen a befektetési tevékenységben Olaszország, Hollandia (10-10 százalék) és Spanyolország (7 százalék). Az olasz piacot a kis számú, de nagy értékű üzlet jellemezte: ebben olasz vállalkozások ingatlan üzletágainak amerikai alapok általi megvétele is benne volt.
A holland részesedés több mint 60 százalékát az az üzlet hozta, melynek során a Lehman Brothers és a Merwede Group átvette az Uni-vestet; az első negyedben létrejött üzlet a legnagyobb EU-ingatlanüzlet volt, értéke elérte az 1,8 milliárd eurót.
Általánosságban elmondható, hogy a határokon átívelő európai ingatlanbefektetések szintje nagyjából megfelelt a piacok méretének. Kivételt Németország képez, amely bár a második legnagyobb befektetési piac Európában, kevesebb külföldi tőkét vonzott, mint a méretét tekintve kevesebb mint negyedakkora befektetési övezetnek számító Spanyolország és Svájc. Az adózási előnyben lévő hazai befektetők versenye és az aránylag alacsony hozamok miatt ezen a piacon a külföldi befektetőknek hagyományosan nehéz a helyzete – áll a DTZ jelentésében.
