A K&H Equities-hez köthető, gyakran Pannonplast-Inter-Európa-K&H-ügynek aposztrofált brókerbotrányban sokak számára talán még mindig nem
világos a műanyagipari vállalat szerepe. A Pannonplast-sztori már mintegy két éve tartja izgalomban a befektetőket, és a történetnek még mindig nincsen vége.
Az előzmények
A vállalat hazánkba települő multik beszállítója volt, amiből tisztes profitja származott, de az ezredfordulót követő recesszió következtében többek között a Hewlett-Packard és a Philips is szedte sátorfáját, és Kínába röpítette gyárát, megrendelések nélkül hagyva az új gépeket, amelyeknek gyakran még megporosodni sem volt idejük. A profit esni kezdett, az árfolyam követte, ennek következtében a hajdan 12 000 forintos részvény 2000 forintra zuhant. Ekkor keltette fel a Pannonplast Karsai Béla, a Karsai Holding tulajdonosának figyelmét, aki 10 százalékos részesedést vásárolt és együttműködést ajánlott. Az enyhe menedzsmentkritikával fűszerezett Karsai-terv nyilván nem nyerte el a Pannonplast vezetőségének tetszését, élen az elnök-vezérigazgatóval, Fehér Erzsébettel. A remek műanyagipari szakembernek tartott, de a menedzseri kvalitásait sok helyen – legfőképpen az utóbbi évek közgyűlésein – megvédeni kényszerült üzletasszony suggallatára a közgyűlés 2002-ben nem támogatta Karsai indítványait. Ezt követően a 2002-es évet hatalmas veszteséggel zárta a társaság és a kiszállás mellett döntött a legnagyobb részvényes, a svájci Pictet letétkezelő ügyfele, aki sorozatban a menedzsment mellett állt ki. Ez megnyitotta az utat a hatalomátvétel előtt, de nem a Karsai Holding volt ugrásra készen. Az árfolyam, miután 1000 forint alá süllyedt, megfordult, majd megindult a vállalat felvásárlása.
Ugorjunk vissza az esztendő elejére. A Pannonplast tulajdonosi körében 2003. január végén jelentek meg az azóta hírhedtté vált társaságok, mint a Britton, a Betonút, a Pevdi Divat, az Autó Danubia és társai. A részvények szétosztására azért volt szükség, mert a Pannonplast alapszabálya rögzít egy 12,5 százalékos szavazati korlátot. A 2003-as közgyűlésen kiélezett csatában, rendszerint 48-47-re a Britton és társai leszavazták a Karsai Holding javaslatait, és érvényesítették saját érdekeiket.
A történet ekkor már-már véget is ért volna, ha Szász Károly a kórházi ágyán nem tett volna utalásokat egy másnap megjelenő PSZÁF-határozatra és a nagypolitika szerepére. Talán még sohasem volt ilyen kelendő a Magyar Tőkepiac, a PSZÁF hivatalos közlönye, mint azon a reggelen, amikor a felügyelet kijelentette, hogy a Britton és a Pevdi kapcsolt társaság és együtt csak 12,5 százalékkal szavazhatnak.
Innen a botrány egyéb leágazásait jól ismerjük, de a Pannonplast-történet is folytatódik. Karsai Béla indítványozta egy november eleji rendkívüli közgyűlés összehívását, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy onnan immár ő fog mosolyogva távozni, néhány igazgatótanácsi hellyel gazdagabban.
Csakhogy a Pannonplast magánbefektetői is szeretnének már mosolyogni, ha a vezető testületekben nem is fognak nekik helyet szorítani. Az árfolyam mindenesetre emelkedéssel reagált a Britton bejelentésére, miszerint el kívánja adni részesedését. De még mielőtt a Britton lépését meghátrálásként értelmeznénk, ne felejtsük el, hogy pár napja javasolta a közgyűlésnek, töröljék el a 12,5 százalékos szavazati korlátot; ez nyilván neki kedvezne. Jogosan érezhetjük úgy, hogy nem áll össze a kép.
Spekulációk egy témára
Ilyen környezetben a Pannonplast-részvények vásárlását sokkal inkább nevezhetjük spekulációnak befektetés helyett. Az árfolyam jövőbeli alakulására számos szcenárió létezik. Kezdjük a tündérmesével. Ha a Britton eladja részvényeit a Karsai Holdingnak, a két társaság később összeolvad és a nagyobb mérethatékonyság révén javítja profitabilitását, akkor a fundamentális oldalról érdemes lehet beszállni. Karsairól nem szabad elfelejteni, hogy szakember, sikeres a saját cége felépítésében és a saját vagyonát kockáztatja, azaz igen motivált, érdemes lehet melléállni egy Britton-Karsai csatában.
A másik lehetőség arra, hogy a Pannonplast aranybányává váljék: ha megjelenne egy külföldi pénzügyi vagy szakmai befektető, aki idehozza a termelését és újraindítja az immár megporosodott, de meg nem kopott gépeket. Egy felvásárlás során a társaság saját tőkéjére is érdemes pillantani, ami részvényenként négyezer forint felett van.
A bukás is benne van
Persze a spekuláció természetéből adódóan bukni is lehet. Könnyen elképzelhető, hogy a Britton mögött álló ismeretlen tulajdonosok immár a rendőrség vendégszeretetét élvezik, és a Britton eladási szándéka mögött a vagyonkimentés előkészítése húzódik meg.
Persze az sem állna távol a Brittonról kialakult képtől, ha pusztán a felügyeletet szeretné kijátszani és olyan kezekbe juttatni a Pannonplast-részvényeket, ahol nem mutatható ki az összejátszás, mert akkor már 24 százalékkal szavazhatnának. Ebben az esetben a Britton tartaná meg a társaság fölött az irányítást és nem lehetne árfolyamemelkedésre számítani.
Mindezt összevetve, igencsak kedvezőnek kell lenniük a csillagok állásának, hogy a Pannonplastból aranybánya legyen. A csillagok állását viszont csak a november eleji közgyűlés után figyelhetjük meg jobban, remélhetőleg akkorra már elvonulnak a felhők.
