Bár találhatók olajlelőhelyek Csecsenföldön, az apró kaukázusi terület mégsem ásványi kincsei miatt vonta magára az orosz politikai és katonai vezetés figyelmét. Csecsenföldön keresztül ugyanis stratégiai fontosságú útvonalak és még fontosabb olajvezetékek húzódnak. Ezek kötik össze a Kaukázust, illetve a Kaukázuson túli területek nagy részét Oroszországgal.
A vezetékek és utak fölötti ellenőrzés létfontosságú a szuperhatalmi státuszát elveszteni látszó Oroszországnak, és ezt jelzi, hogy nemrégiben Grúziával is kiéleződött Moszkva viszonya a csecsen konfliktus miatt.
Olvassa el……kapcsolódó cikkünket:
• A túszejtők ultimátuma
• Túszdráma Moszkvában
Kiélezett grúz-orosz viszony
A grúz-orosz viszony az utóbbi időben azért vált kifejezetten fagyossá, mert Moszkva azzal vádolta Grúziát – amelyet egyébként a volt szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze irányít -, hogy támogatja a csecsen lázadókat. Annak érdekében, hogy a grúzok felhagyjanak a csecsenek támogatásával az orosz vezetés a katonai akciót sem zártak ki.
Végül amerikai közvetítéssel némileg lecsendesedtek az indulatok, és a Csecsenfölddel határos Grúzia erőteljesebb fellépést ígért a pankiszi völgyben lévő, állítólagos csecsen bázisok felszámolására.
Az amerikaiak is a rendezésben lennének érdekeltek
Az amerikaiak nem véletlenül avatkoztak be a grúz-orosz polémiába: Washington számára Moszkva rendkívül fontos partner az iszlám terroristák, az Al-Kaida elleni háborúban, az afganisztáni konfliktus rendezésében. A csecsenföldi háborút éppen ezért nem ítéli el keményen az USA, hiszen az hasonló vonásokat mutat az afganisztáni beavatkozással, bár természetesen Csecsenföld önállósága igencsak megkérdőjelezhető, Afganisztán pedig – de jure legalábbis – valóban független állam.
Csecsenföld önállóságát Moszkva nemcsak gazdasági és geopolitikai okokból nem engedheti meg. Egyszerűen Oroszország léte kerülne veszélybe, ha a számtalan nemzetiség, illetve autonóm régió bármelyike egyik pillanatról a másikra kiválhatna a föderációból, amelyet igencsak nehezen tart össze a szláv dominanciájú adminisztráció.
A csecsen történelemA csecsen történelem bővelkedik a tragikus fordulatokban. 1859-ben a kaukázusi területet Oroszországhoz csatolták. A Szovjetunió fennállása idején Sztálin Kazahsztánba deportáltatta a kaukázusi népcsoportot. Az 1944-es kitelepítés ürügye az volt, hogy a csecsenek kollaboráltak a németekkel: elárulták a Szovjetuniót, és Hitlert támogatták. A deportáltakat csak 1957-ben, tehát a hruscsovi időkben engedték haza. A Szovjetunió febomlásakor, 1991-ben a többségében iszlám hitű csecsenek Dzsohar Dudajev tábornok vezetésével függetlenné nyilvánították magukat, de ezt követően megkezdődött a fegyveres harc az Orosz Föderáció erőivel, amelyek többször is megszállták a területet.
A csecsen háborúk több tízezer áldozata
Az orosz fegyveres erők az elmúlt tíz évben többször is megpróbálták legyőzni a csecsen felkelőket, és ezeknek a harcoknak becslések szerint több tízezren estek áldozatul. A konfliktus két nagyobb szakaszra osztható.
Az első “valódi” háború 1993 és 1996 között zajlott, és a függetlenséget 1991-ben kikiáltó Dudajevet 1997-ben ölték meg orosz katonák. 1999-ben visszatértek az orosz csapatok, és máig ott tartózkodnak az eredetileg 1,2 milliós lélekszámú régióban, ahonnan azonban időközben több százezer ember elmenekült…
Csecsenföld az Orosz Föderáció része, s jelenleg is a föderációt elismerő adminisztráció működik – erős orosz katonai támogatás mellett – Groznijban.
Meghódíthatatlan hegyvidék?
Csecsenföld északi része síkság, déli fele pedig hegyvidék. Az északról érkező orosz inváziós csapatok ezért szoktak eleinte katonai sikerekről beszámolni, minthogy a sík terepen nem tudnak érdemleges ellenállást kifejteni a lázadók. Ám a hegyvidéki részekről sohasem sikerült kifüstölni az ellenállókat, bármilyen módszerhez is folyamodtak az oroszok.
A hegyvidéki harcmodor különösen kedvez a csecseneknek, akik már a cárokkal is évtizedeken, illetve évszázadokon át zajló háborúkat vívtak, többek között a XIX. század első felében. (Lermontov híres regénye, A korunk hőse is egy a csecsen háborúban megcsömörlött katonatisztről szól.)
A jelenkor csecsen harcosai nemcsak a hegyvidéken aktívak: be-betörnek a szomszédos oroszországi régiókba, ahol különböző terrorakciókat követnek el, amelyeknek eddig több mint háromszáz áldozata van. Ez indokolta az 1999-es újabb katonai beavatkozást is, amelyet Vlagyimir Putyin még miniszterelnökként – Borisz Jelcin elnöksége idején – rendelt el.
Putyin azóta elnök lett. Az ő tekintélyét romokba döntheti egy esetleges vérfürdő a moszkvai színházépületben, hiszen presztizse megszerzésében döntő volt a csecsen lázadás leverése, vagy legalábbis annak a médiákban való hangoztatása.
