Belföld

Az információ brókerei

Ahhoz, hogy a legjobb döntést tudjuk meghozni, utána kell járni az információknak. De alaposabban megteszik ezt helyettünk azok, akiknek ez a szakmájuk: az információbrókerek.

Az információ brókerei 1Az információ előállítása ritkán tartozik a vállalatok alaptevékenységéhez. Mindennapi munkánk során előállítunk ugyan bizonyos minőségű információkat, de ezeket ritkán lehet átalakítás nélkül felhasználni egy döntéshez. Egy minőségbiztosítási szakember elsődleges feladata nem is az információgyűjtés, ezért a cégek ilyen irányú szükségleteiket általában külső forrásból elégítik ki: tanácsadó céget, projektmenedzsert fogadnak fel.

Vagy éppen információbrókert. Az ő munkája általában a vezetők mindennapi döntéseit könnyíti meg: ha szükséges tanácsot ad vagy adatot bányászik, de akár azzal is megbízhatjuk, hogy figyelje meg versenytársainkat – persze szigorúan a törvény keretei között.



Hosszú utat jártak be

Az információt térítésért kínáló szolgáltatás már az 1930-as években is működött az Egyesült Államokban, de az információbrókerség mint szakma feltehetően az 1960-as években jelent meg. Ekkor néhány szabadúszó, illetve könyvtár felfedezte, hogy a számítógép és a fénymásoló jelentős szerepet játszik a szervezetek információellátásában. A tudományos, üzleti és szakmai szervezetek számára igény szerint kínált dokumentum-, cikk- és adatszolgáltatás lehetőséget kínált azok számára, akik az igény megjelenését szolgáltatás nyújtására tudták lefordítani. Az információbrókereknek (vagy más néven független információszolgáltató szakemberek – independent information professional) saját szervezeteik is alakultak. Ilyen az Association of Independent Information Professionals (AIIP), European Information Researchers Network (EIRENE) vagy éppen az idén megalakult Magyar Információbrókerek Egyesülete (MIBE).

Több szerepben

Az információbróker végezheti tevékenységét önálló vállalkozásban vagy belső vállalkozóként egy nagyobb szervezetbe integráltan. Bármilyen formában dolgozik is, mindig külön profitcentrum vagy költségközpont keretén belül teszi, és így munkája élesen elválik a cég egyéb tevékenységétől.

Mint tanácsadó, a tudásmenedzsment eszközeit használja fel, a vállalat tudásvagyonát optimalizálva. Ennek során elkészítheti a vállalat tudástérképét, feltárhatja a vezetési és szervezési fejlesztési szükségleteket vagy a képzési igényeket. Előfordulhat az is, hogy az ő feladata a cég belső hálózatának (intranet) elkészítése és folyamatos karbantartása.

Mint “adatbányász”, eszközök széles tárházát használja fel. Forrásai nem titkosak: legfőbb eszköze a telefon, az internet, a nyilvános adatbázisok és adattárak. Rutinosan mozog az “offline” források között is: használ CD adattárakat, kézikönyveket vagy akár cégbrosúrákat is.

Az információbróker által keresett információ többnyire a fejekben van, ritkán található meg leírva. Ezért gyakran nem mindennapi eszközöket is igénybe vesz a kutatáshoz: internetes fórumokban tesz fel kérdéseket, levelezőlistákat figyel, vagy ha szükséges, interjút készít az információ “hordozójával”. Bármilyen módszert alkalmaz is, feladata mindig primér információ előállítása és elemzése.



Hol lehet megtanulni?

A szakma őshazájában, az Egyesült államokban az 1970-es években az információbrókereknek általában könyvtáros diplomájuk volt. Manapság tudományos fokozatot azerzett jogi, üzleti, orvostudományi és más szakemberek is bekerültek az információbrókerek sorába. Utóbbiak a tanulmányaik során szerzett tudást ötvözték vállalkozási tapasztalataikkal, és nemritkán megrendelőként hozzák korábbi munkaadójukat.
Ezek a szakemberek általánosabb és szakmai részletekbe menő kérdéseket és megbízásokat egyaránt el tudnak vállalni. Tapasztalati és intellektuális körükön kívülre eső projektek esetén más információbrókerek tanácsaira vagy alvállalkozói együttműködésére számíthatnak.
A nyugati könyvtárosképző felsőoktatási intézményekben a leendő könyvtárosok és az infobrókerek egymás mellett ülnek a padban. Idehaza üzleti infobróker-képzéssel a Bénédict School foglalkozik, az állami képzésben pedig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola indít kétéves képzést elektronikus információmenedzsment címmel.

Mit akar a megrendelő?

Az adatok elemzéséhez a brókerek igénybevesznek statisztikai módszereket is, ezeken belül különösen kedveltek az előrejelzéses, modellező és szegmentációs módszerek. Az adatbányászat célja üzleti trendek, modellek és kapcsolatok feltárása, gyakran magától a megbízótól kapott adatbázisokra támaszkodva.

A népszerű szolgáltatások között tartják számon a céginformáció-kutatást is. Ennek célja a saját, a megrendelői vagy a partnerre vonatkozó adatok felkutatása, sajtóra vagy vállalati adatbázisokra alapozva. Ilyen megbízások keretében leggyakrabban likviditási, termékszolgáltatási és hirdetési adatok beszerzése a megbízó célja.

Hasonlóan kedvelt szolgáltatás a versenytársfigyelés (CI-Corporate Intelligence), amelynek segítségével a legmagasabb szintű vállalati döntéseket lehet előkészíteni. Ebben az esetben nem az általános piac vagy cégadatfigyelés a cél, hanem a versenytárs kritikus tevékenységei – így például a kutatás-fejlesztés vagy az árképzés – jellemzőinek feltárása. (Fontos megjegyezni, hogy az információbróker ilyen irányú tevékenységét is csak a legálisan hozzáférhető információk alapján végzi.)

Gyorsabban szakszerűbbet

Miért éri meg információbrókert fogadni vagy külső tanácsadót megbízni, ha az általuk bemutatott információk bárki számára hozzáférhetők és publikusak? A válasz az idő és költségek kapcsolata: egyáltalán nem mindegy, hogy a vállalat költségvetéséből egy más területre szakosodott munkatárs idejét raboljuk a szükséges információk begyűjtésével vagy egy információra szakosodott szakembert fizetünk meg.

Sokkal hatékonyabb az utóbbiak felkérése – nemcsak a költségek, hanem valószínűleg a tartalom tekintetében is. A megrendelők haszna, hogy az információt gyorsabban, ezért olcsóbban kapják meg. Egy 1996-os angol felmérés más szempontból is szegmentálta az információs piacot: az eredmények azt mutatták, hogy a legsikeresebb kisvállalkozások az információszerzés költségeit nem tekintik nagy akadálynak – ellentétben a kevésbé sikeresekkel. Angliában és Skandináviában a megrendelések 46 százaléka a nagyvállalatoktól jön, míg Európa más részein 56 százalékuk érkezik a kis- és középvállalatoktól, a nagyvállalatok csak 35 százalékkal képviseltetik magukat – írja Irene Wormell a “Térítéses információszolgáltatás – A siker kulcsa című” könyvében.

Az amerikai információbrókerek egyesületének (AIIP) tagjai körében végzett felmérés tanúsága szerint ügyfeleik között nemcsak a kis és középvállalatok, hanem a Fortune 500-as vállalatai is megtalálhatók, köztük például biztosítási és befektető cégek, reklám- és PR-cégek, termelők és szolgáltatók.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik