Belföld

Fizikusok a tőzsdén

Egyre több fizikus és matematikus foglalkozik a tőzsdei árfolyamok mozgásával. Magyarországon is vannak cégek, amelyek a pénzszerzés reményében természettudósokat alkalmaznak. Lehet pénzt keresni ezzel a speciális tudással?

Az LTCM-sztoriA Long-Term Capital Management (LTCM) a világ legjelentősebb fedezeti alapja, csődje pedig a világ egyik legnagyobb pénzügyi csődje volt. Alapítói igazi álomcsapaptot alkottak: John Meriwether, a Wall Street kötvénypiacának koronázatlan kereskedőfejedelme, David Mullins, a Fed legendás elnökének, Alan Greenspannek a korábbi helyettese, valamint a tudományos pénzügytan két Nobel-díjasa, Myron Scholes és Robert Merton. Opcióárazási modelljük arra a híres képletre épült, amit Scholes kollegájával, Fischer Black fizikussal fedezett fel. Százmilliárd dollárnyi, főleg kölcsönből származó eszköz, és a származtatott piacokon egy billió dollárnyi névértékű ügylet felett rendelkeztek. Kezükben a Nobel-díjas elmélettel szinte minden pénzt kifacsartak a világ pénzügyi piacaiból: sokáig úgy tűnt, hogy az egyenlet” hibátlanul működik. Azonban 1998 szeptemberében, az ázsiai és az orosz pénzügyi válságot követően az LTCM összeomlott, és csak egy közel négymilliárd dolláros mentőcsomagnak köszönhető, hogy nem rántotta magával a világ vezető befektetési bankjait (Részletek >>). Az eset felvetette a kérdést, hogy a pénzügyi piacok leírhatók-e a tudomány segítségével, vajon stabilitást vagy éppen további káoszt hoz a matematikai modellek és egyenletek használata a globális pénzpiacokra.

A világtörténelem “legsikeresebb” matematikusa úgy tett szert vagyonára, hogy kihasználta egy Monte Carlo-i kártyabarlangnak azt a jó szokását, hogy ritkán kevernek a paklin. Az üzleti életben természettudósok is érhetnek el sikereket: ha rendszerükben képesek figyelembe venni és feldolgozni a többletinformációkat.

Elenyésző számú fizikus mindig is dolgozott befektetésekkel foglalkozó cégeknél. A bankok és brókerházak matematikai, alkalmazott statisztikai és számítógépes tudásuk miatt becsültek még ezeket az úgynevezett “rakéta tudósokat”. Az utóbbi évtizedben azonban, ahogy a nemzetközi pénzügyek egyre bonyolódtak, és új, innovatív termékek jelentek meg a piacokon, hihetetlenül megnőtt a fizikusok iránti kereslet a pénzügyi szférában. Neves bankházak és brókercégek – mint a Goldman Sachs, a Morgan Stanley – alkalmaznak fizikusokat, matematikusokat, de a Goldmannak például külön részlege is van erre. Nemrégiben a svájci UBS Warburg megbízást adott egy neves fizikusokból álló cégnek, a Prediction Company-nak, hogy fedezzenek fel piaci anomáliákat – ugyanis ha ez sikerül, nagy pénzeket kereshet vele a bank.

“Mi azért alkalmazunk fizikusokat, mert ők a tapasztalati alapokon álló, alkalmazott matematikához értenek – mondja Bokorovics Balázs, a Matrisk Kockázatkezelő és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója -, és a hazai piacon ilyen jellegű, új információk felhasználásával még lehet pénzt keresni.”

Maga a fizika tudomány is egyre nyitottabbá vált a téma iránt, külön nevet, az Ökonofizikát (Econophysics) adományozva a területnek. A téma szakértői, és konkrét példák azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy csodákra és milliárdok keresésére a fizikusok sem képesek.

Nem csak tőzsdeA fizikusok egyre inkább felismerik, hogy van keresnivalójuk az üzleti életben. A Cambridge University-n oktató fizikus, Peter Duffett-Smith például arra jött rá, hogy az emberek nagy részének fogalma sincsen arról, merre jár vezetés közben. Céget alapított, amely mobil telefonokhoz kapcsolható, helymeghatározó szoftvereket árul. Az internetes iparág berobbanásával sok, üvegszáloptikával foglalkozó fizikus is saját céget alapított. 2001 áprilisára 140 milliárd dollárra rúgtak a valamilyen fizikai találmányra épülő befektetések. Az E Ink Corporation-t, amely törölhető elektronikus kijelzőket gyárt, két, 22 éves fiatal fizikus alapította. Azt azonban a természettudósok is elismerik, hogy az üzleti élet rejtelmeit még nem egészen ismerték ki, ahhoz közgazdászokra is szükségük van. Fizikusok és az üzlet >>

Miért a fizika?

Hogyan került össze a fizika a pénzügyekkel? A tőzsdék nem mások, mint olyan piacok, ahol standardizált körülmények között, a szereplők tömege köt tranzakciókat, igen nagy gyakorisággal. Egy percen belül akár többször is változhat az ár az igazán likvid piacokon – mint amilyen a nagyobb valuták, tőzsdeindexek, vagy vállalatok -, és így adatok milliói keletkeznek. A tőzsdei termékek árát ráadásul számos külső tényező befolyásolja (gazdaságpolitika, kamatláb, makroindikátorok), így a szakértők egy komplex, dinamikus rendszerrel kerülnek szembe.

A fizika térhódítása a pénzügyekben >>

A fizikusok pedig fontos segítséget adhatnak a pénzügyi piacok szereplőinek: modellezhetik a kamatok alakulását, pontosabb hozamgörbét készíthetnek, jobban tudják megfigyelni olyan komplex termékek, mint a derivatívok kockázatát. Az adathalmaz jobb megfigyelése és a komplikált matematikai eszközök használatának képessége – ez az, amivel a természettudósok hozzá tudnak járulni a pénzek fialtatásához. Mostanában azonban nem csak alkalmazottként dolgoznak: számos fizikus saját céget alapított, hogy tudásukat saját maguk kamatoztathassák (Néhány ilyen cég >>).

És hogy mi a különbség a fizikusok és a statisztikai módszereket alkalmazó közgazdaságtan, az ökonometria szakértői között? A PhysicsWeb egyik cikke szerint “a fizikusokat nem annak bizonyítása érdekli, hogy a statisztikai modell helyes-e, hanem sokkal inkább a piaci folyamatok megfigyelésén alapuló sejtések kibontása, és olyan új módszerek kialakítása, ami segít ezen sejtések továbbvitelében.” Dr. Gyökér Solt, a Takarékbróker alkalmazott matematikusa azonban úgy gondolja, hogy a matematikai eszközöket alkalmazó közgazdászok is fontos adalékokat adhatnak a témához. A statisztikus fizika ugyanis tipikusan olyan rendszerekkel foglalkozik, amelyek sok egymással kölcsönható elemből (atomból, elektronból, részvényből, vállalatból) állnak. Lényeges különbség a klasszikus fizikai objektumok és a gazdasági jelenségek között, hogy az utóbbit gondolkodó lények (brókerek és egyéb tényezők) irányítják, az elektronok ezzel szemben nem akarnak semmit – mondta el az FN kérdésére Maródi Máté, fizikus. Ennek ellenére például a tőzsdei idősorok véletlenszerűek, a valószínűség számítás és a statisztika eszközeivel leírhatók.

Tudományos átverés Régi történet, hogy egy matematikusnő körlevelet intézett olajbárókhoz, ismert mágnásokhoz: teljesen ingyen rendelkezésükre bocsátja rövid távú, olajpiaci elképzeléseit, mást nem is kér, mint azt, hogy

tanulmányozzák – meséli Gyökér Solt. Az olajmágnások felének pont az ellenkezőjét mondta,

mint a másik felének, azaz a címzettek egyik fele optimista, amásik pedig pesszimista előrejelzést kapott. A matematikusnak gondos regisztere volt róla, kinek mit javasolt; egy

hónap múlva a megfelelő fél-csapatnak elküldte újabb “előrejelzéseit”. A gazdagok csoportja minden lépésben durván feleződött, de a megmaradtak, akik mindig a végül helyesnek bizonyuló előrejelzést kapták meg, egyre erősebben hittek a matematikusnő lángelméjében. Végül kikötött valahol a Közel-Keleten, jól fizetett szaktanácsadóként.

Nagy üzlet?

Bár a fizikusok általában publikációk formájában foglalkoznak a témával, és nem szokták nagydobra verni, ha felfedezéseiket próbára is teszik valamelyik tőzsdén, a fizikus társadalom tud egy-két sikeres esetről. Ilyen Nicolas Vandewalle és Marcel Ausloos belga tudósok kísérlete, akik a belga nemzeti bank kérésére dolgoztak ki egy modellt, ami a belga frank és a német márka árfolyamváltozásait becsülte. A hírek szerint nagy felfedezést nem tettek, ám néhány ezredes pontossággal jobban tudták megbecsülni az árfolyamok változását, így a jegybank, amely nagy tétellel üzletelt, igencsak szép profitot tudott elérni. Ugyancsak Vandewalle volt az, aki 1998-ban “Hogyan lehetett volna az 1997 októberi pénzügyi válságot előre megjósolni?” címmel közölt publikációt – arról azonban nem szól a fáma, hogy pénzügyileg sikeresen esetleg alkalmazta-e teóriáját a válságos időkben. Azokról a fizikusokról pedig semmilyen információ sincsen, akik elméleteikkel hatalmasat buktak a tőkepiacon.

Nem csodaszer

A természettudományos módszerek nem alkalmasak arra, hogy megjósolják a lottószámokat – mondja Gyökér Solt -, azaz senki ne várja a matematikusoktól, hogy meg tudják mondani a tuti tippet, melyik részvényt is kell venni. Az árfolyamok előrejelzésekor igencsak csínján kell bánnunk a matematikainak vagy statisztikus fizikának beállított “kuruzslásokkal”. Van egy speciális látásmód, amellyel a matematikusok vagy a fizikusok rendelkeznek, közgazdák

kevésbé. Jól ki tudják egymást egészíteni, ám a természettudósoknál éppen ez a speciális látásmód az egyik legnagyobb hátrány is. Amíg közgazdák egy-egy tisztázatlanságon rutinosan túlteszik magukat, a tudósok hetekig marcangolják magukat.

Csalódottságát fejezi ki Emanuel Derman, a Goldman Sachs kockázatkezelő részlegének vezetője is, aki közel 20 éve foglalkozik a témával (Cikkét itt olvashatja >>). Derman szerint a tudományos fizikai módszerek azért nem alkalmazhatóak olyan jól a pénzügyekben, mint azt korábban gondolták, mert maga a fizika és a pénzügyek világa nagyban különbözik egymástól. A fizikában, ha egy folyamat ismert, a paraméterek értékei univerzálisnak tekinthetőek. Senki sem vitatja a föld tömegét, vagy a gravitációs állandó értékét, amikor egy műhold pályáját kell kiszámolni. A tőzsdéken azonban várható értékekkel kell számolni: az osztalék várható nagyságával, az opció várható volatilitásával. A természettudományok az elméletet arra használják fel, hogy egy ismert világból egy ismeretlenbe mozoghassanak el. A pénzügyeknek azonban az elmélet arra kell, hogy az egyik várakozásból egy másikra következtethessen.

Csodákat tehát nem szabad várni a fizikusoktól sem, ám új információk bevitelével olyan modellek azért kidolgozhatóak, amelyek az eddiginél megbízhatóbban tudják megbecsülni a piaci folyamatokat. Ha azonban ezeket az információkat már minden bróker használja – úgy ismét elveszik a pénzkeresés tudományos módjának ezen eredménye.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik