A “csábító” rendezvényszervezőként dolgozott egy party-service kft.-nél, ügyfelek felkutatásával és rendezvények megszervezésével foglalkozott. Egy évvel azután, hogy elhelyezkedett a cégnél, és az ügyfélkörrel terjedelmes kapcsolatrendszert alakított ki, feleségével együtt alapított egy kísértetiesen ugyanolyan tevékenységgel foglalkozó céget. Főnökének eleinte csak az tűnt fel, hogy megcsappant a megrendelések száma, aztán kiderült, hogy éppen ennek a munkatársnak az állandó ügyfelei maradoztak el.
Fény derült arra is, hogy az alkalmazott levélben megkereste a cégeit, és tájékoztatta őket arról, hogy ezentúl máshol dolgozik majd. A levélben már saját cége rátermettségét, szakmai tapasztalatait dicsérte, és felszólította a címzetteket, hogy a korábbi céggel fennálló üzleti kapcsolatot szakítsák meg, helyette ennek az új cégnek adjanak megbízást. Ráadásul a rendezvények lebonyolításánál a munkáltató cég alvállalkozóit, beszállítóit vette igénybe, azaz a korábban kiépített kapcsolatokra támaszkodott. Amikor főnöke felelősségre vonta, azzal védekezett, hogy munkaszerződésében nem szerepelt olyan kitétel, amely tiltaná mindezt. A főnök persze levegőért kapkodott, és ügyvédért kiáltott!
Mit mondhat hűtlen alkalmazottjának?
• Köteles lett volna szólni (Mt. 108.§)
Nemcsak a jóérzés miatt kellene szólni a változásokról, a jog is azt mondja, hogy a dolgozó köteles bejelenteni a munkáltatónak, ha további munkaviszonyt létesít. Nem véletlen, hogy erről szívesen feledkeznek meg az alkalmazottak, hiszen a munkáltató jogosult ezt megtiltani, ha úgy találja, hogy jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti. Ha a felszólításnak az alkalmazott nem tesz eleget, számolhat azzal, hogy magatartása rendkívüli felmondás indokául is szolgálhat, ráadásul a munkáltató még kárigényét is érvényesítheti.
Viszont a munkáltatót is köti a rendeltetésszerű joggyakorlás (Mt. 4.§ (1)), illetve az Alkotmányban biztosított munkához való alapjog (Alk. 70/B.§(1)) követelménye. Tehát a veszélyeztetés reális lehetősége híján nem élhet a felmondás eszközével.
• Üzleti titkot sértett (Mt. 103.§(3))
A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járna. A titoktartási kötelezettség nemcsak a munkaviszony fennállása alatt terheli a munkavállalót, hanem azt követően is.
Mi minősül üzleti titoknak?A bírói gyakorlat szerint az üzleti titok körébe tartozik az is, hogy a munkáltató kiknek, milyen szerződés alapján, milyen szolgáltatásokat végez (BH1987.78). A fenti esetben tehát az ügyfélkör ismerete akkor minősülhet üzleti titoknak, ha az erre vonatkozó ismereteket a munkavállaló a munkaviszonya révén, illetve alatt ismerte meg.
Erre nézve a feleknek nem kell külön megállapodást kötniük, sőt a munkaszerződésbe sem szükséges belefoglalniuk, ez ugyanis törvényi kötelezettség. A Munka Törvénykönyvén túl ezt a Versenytörvény is biztosítja. A Versenytörvény tisztességtelen piaci magatartásnak minősíti, ha a titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele – akár a titok megszerzése idején, akár azt megelőzően (Vt. 4.§ (1)) munkaviszonyban álló személy közreműködésével szerezték meg.
• Nem lehet konkurencia (Mt. 3.§(3))
A munkavállaló nem lehet munkáltatója versenytársa munkaviszonya fennállása alatt. A bírói gyakorlat ilyennek minősíti, ha a munkavállaló a munkáltatóéval azonos tevékenységet folytató gazdasági társaságot alapít, mint az adott esetben, vagy ha ilyen társaságban részesedést szerez. Mégsem minősítette azonban a Legfelsőbb Bíróság a versenytilalom megsértésének azt az esetet, amikor a munkavállaló a konkurens társaságnak tagja lett ugyan, de abban személyes közreműködést nem vállalt.
• Tisztességtelen volt
– Az ügyfelek elcsábítása (Vt. 4.§ – üzleti titok)
A Versenytörvény – mint láttuk – az ügyfelek elcsábítását az üzleti titok megsértése esetén tiltja. Ha az alkalmazott korábban is ismerte az ügyfeleket, esetleg ő vitte a céghez, természetesen ilyenkor nincs szó tisztességtelen piaci magatartásról.
– A munkatársak elcsábítása
Gyakran megtörténik, hogy a cégtől kiváló alkalmazott korábbi munkatársait is próbálja átcsábítani új cégéhez. Kérdés, hogy ez kimeríti-e a tisztességtelen piaci magatartás fogalmát. Tekintettel a munka szabad megválasztásának alkotmányos jogára, a gyakorlat igen óvatosan kezeli a problémát. Egyértelműen ilyennek minősül, hogy ha a munkaerő-csábításnál nem egyszerűen csak a munkahely-változtatásra való puszta rábírásról van szó, hanem arról is, hogy a távozó munkatárs a személyéhez kapcsolódó tevékenységi kört és ügyfélkört is beviszi a konkurens társasághoz.
– Felhívás a konkurens céggel fennálló kapcsolat megszakítására (Vt. 5.§)
Szintén a Versenytörvény tiltja az olyan tisztességtelen felhívást, amely egy másik céggel fennálló üzleti kapcsolat felbontását célozza.
– Az ügyfél megtévesztése (Vt. 8.§)
Előfordulhat az is, hogy az ügyfélnek fel sem tűnik, hogy két különböző cégnek adott megrendelést, hiszen minden alkalommal ugyanaz a személy járt el az üzletkötés során. Megeshet az is, hogy az alkalmazott a két cégnek szándékosan nagyon hasonló nevet ad. Ez a fogyasztó megtévesztésének minősül és így szintén a Versenytörvénybe ütközik.
Mit érdemel a bűnös?
• “Fel is út, le is út” – rendkívüli felmondás (Mt. 96.§)
Az alkalmazott mindenképpen számíthat arra, hogy a munkáltató azonnali hatállyal felmond. A felmondás alapja minden bizonnyal a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségek (üzleti titoktartás kötelezettsége, konkurenciatilalom, további munkaviszony létesítésének tilalma) megsértése lesz. Ha a munkavállaló egyben vezető tisztségviselő (ügyvezető) is, még indokolni sem kell a felmondást. Felmondási idő ilyenkor nincs – ez biztosítja, hogy a csalfa munkavállalónak ne legyen többé hozzáférése a cég üzleti titkaihoz. Végkielégítés ilyenkor természetesen nem jár.
• “Találkozunk a bíróságon” – kártérítési per
– Munkaügyi per
A munkáltató a munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti abból származó kárát, hogy alkalmazottja a munkaviszonyából eredő kötelezettségeit (üzleti titoktartás kötelezettsége, konkurenciatilalom, további munkaviszony létesítésének tilalma) vétkesen megszegte.
– Polgári per
A tisztességtelen piaci magatartással okozott kár megtérítése iránti per abban különbözik a munkajogi kártérítési pertől, hogy 1) itt nem munkáltató és munkavállaló, hanem két versenytárs áll egymással szemben, 2) másrészt itt nem a munkajogi kötelezettségekkel, hanem Versenytörvény szabályainak megszegésével okozott kár megtérítésére irányul.
A (volt) munkáltató az ügyfelek elcsábításából származó bevételkiesésének megtérítését követelheti, ezenfelül követelheti a jogsértés abbahagyását és az alkalmazott eltiltását a további jogsértéstől. A kár mértékét a munkáltatónak kell bizonyítania. Ha a kár mértéke – akár csak részben – pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezi, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. (Ptk. 359. § (1))
