A 16. században élt eleink tudták, mennyire fontos a megfelelő minőségű alvás, ám ez az állapot nem volt kockázatoktól mentes: halálhoz közeli állapotnak tartották, amikor a Sátán mindenféle csúfságot megejthet az emberen.
Anyák és apák menekültek gyermekeiktől, testvér a testvértől, feleség a férjtől – volt, akit nem is a pestis, hanem az éhség ölt meg, mert magára hagyták. A járvány szülte pánik felszámolta az emberi kapcsolatokat Európában.
A felkoppintók egész az '50 évekig járták az alvó Londont hosszú bottal vagy köpőcsővel ébresztgették az embereket – kaptak is a nyakukba szó szerint mindent. Aztán az ébresztőóra elvette a munkájukat.
Rákóczi jobbára kapákkal és kaszákkal felszerelt kurucai első győzelmüket aratták 1703. július 14-én. Szerencse is kellett a Tiszán való átkeléshez, de a felkelés ezután vált valódi szabadságharccá.
Törökország és Oroszország a Balkánon feszült egymásnak az 1870-es évek második felében, amibe a nagyhatalmak is bekapcsolódtak. Nem sokon múlt a „világháború”.
Julius Caesar nem volt szívbajos, ha politikai céljai eléréséről volt szó, a Britannia ellen indított invázióval talán addigi legnagyobb játszmájára vállalkozott.
Katalin sebváladékot fogyasztott, Angéla leprások fürdővizét itta, a leszakadó bőrdarabkákkal együtt. A középkorban a miszticizmus emelte a nőket a szellem férfiaknak fenntartott régióiba, amit sokan ma már nagyon furcsa eszközökkel értek el.