Ha hinni lehet a korabeli krónikáknak, a középkori szerzetesek legalább annyi idő töltöttek ivással, szerencsejátékkal és prostituáltakkal, mint nyájuk gondozásával.
Az amerikai függetlenségi háború végét követő néhány évben kellett az „alapító atyáknak” és követőiknek az egykori gyarmatok helyén egy valódi államot létrehozniuk. Egy „rendes” országnak pedig fővárosa is van.
Nyikita Szergejevics Hruscsovot valójában senki nem vette komolyan, ennek köszönhette Sztálin alatt az életét, a diktátor halála után pedig teljhatalmát.
Jack Kilbyt nem engedték el a munkahelyéről 1958 nyarán, unalmában megalkotta az integrált áramkört, amivel szó szerint átformálta a világot és azt, ahogy élünk.
A közhiedelemmel és az újra divatos mentegetésekkel ellentétben a kormányzónak nem csupán lehetősége, de számos eszköze is lett volna, hogy a deportálásoknak és a zsidókkal való embertelen bánásmódnak véget vessen.
Bár számos gesztusból úgy tűnik, a kormányzó nem sokat törődött a személye körül kialakult kultusszal, azok nagyon is formálták önképét és fontos döntéseit is.
Szeretjük így emlegetni, de Ferenc József-föld soha nem volt gyarmat, főleg nem „magyar gyarmat”. Felfedezésében viszont elévülhetetlen érdemeket szerzett egy magyar orvos.
Telt ház fogadta az első magyar operát Budán, kalapok és szalagok repültek a magasba a magyar szó hallatán. A szövegíró viszont az ellenzékről jelentett a császári titkosrendőrségnek.
Két tudós egymástól függetlenül ugyanakkor fedezte fel a héliumot, de az akadémia nem hitt nekik, csak 40 évvel később került bele a periódusos rendszerbe.
A 16. században élt eleink tudták, mennyire fontos a megfelelő minőségű alvás, ám ez az állapot nem volt kockázatoktól mentes: halálhoz közeli állapotnak tartották, amikor a Sátán mindenféle csúfságot megejthet az emberen.
Anyák és apák menekültek gyermekeiktől, testvér a testvértől, feleség a férjtől – volt, akit nem is a pestis, hanem az éhség ölt meg, mert magára hagyták. A járvány szülte pánik felszámolta az emberi kapcsolatokat Európában.
A felkoppintók egész az '50 évekig járták az alvó Londont hosszú bottal vagy köpőcsővel ébresztgették az embereket – kaptak is a nyakukba szó szerint mindent. Aztán az ébresztőóra elvette a munkájukat.