Jól tudjuk, hogy az operába járás általában közel sem csupán a művek kínálta élményekről, hanem a társadalmi helyzet kifejezéséről és a megfelelő kapcsolatok építéséről szól. Nem volt ez másképp a polgárháború befejezése után szédítő ütemű fejlődést produkáló Egyesült Államokban sem, ahol a társadalmi elit tagjai ráadásul nem egyszerűen saját kiváló ízlésüket és művészetek iránti fogékonyságukat kívánták ily módon demonstrálni.
Építettek maguknak operát
Volt azonban egy kis gond ezzel az Amerika kulturális fővárosának méltán tekinthető New Yorkban. A városban már 1854-ben megnyitott a Zeneakadémia névre hallgató, de voltaképpen operaházként funkcionáló épület. Ez ugyan kívülről inkább egy vásárcsarnokra, mintsem a magas kultúra bástyájára emlékeztetett, ám akusztikája kiváló volt, befogadóképességével sem volt különösebb probléma – egy dolgot leszámítva.
A Zeneakadémia páholyait megnyitása óta birtokolták a város legtekintélyesebb családjai, viszont a nagy gazdasági fellendülés számos hihetetlen vagyont produkált, ezeknek az újgazdagoknak viszont nem jutott már páholy a Zeneakadémián.
1880-ban létre is jött egy befektetési társaság, amelynek célja egy új, az Akadémiát lepipáló operaház felépítése volt, a 25 alapító – és ezzel egyben saját páholyt vásárló – tag között két Vanderbilt mellett a Goelet, a Morgan, a Gould, a Rockefeller és a Roosevelt família képviselői is ott voltak.
A lényeg, hogy a páholyok meglegyenek
Ugyan az építkezés költségei jócskán meghaladták a tervezetteket, az iparbárók nem szálltak ki a projektből. Az épület tervezését egy jól menő építészre, Cleaveland Cadyre bízták, aki soha nem tervezett még semmilyen színházi teret. Ez meg is látszott az eredményen, a helyek egy jelentős részéről csak a színpad felét-harmadát lehet látni, a színpadi technikának pedig alig maradt hely, ezért a díszletmunkások gyakran hóban-fagyban-esőben kint, az épület hátánál tárolták az új felvonások díszleteit.
A megnyitásakor a világ legnagyobb operaházának számító, a Broadwayn a 39. és a 40. utca között egy egész háztömbnyi helyet elfoglaló Metropolitan Opera House megnyitójára 135 éve, 1883. október 22-én került sor a Fausttal.
A részvényeseknek fenntartott páholyok „arany patkójában” akkori értéken körülbelül 500 millió dollárnyi vagyon tulajdonosai élvezték a zenét és azt, hogy végre az őket megillető helyet foglalhatták el a nézőtéren és társadalmi elit körében is.
A Metropolitan Opera a 20. század elején jelentős felújításon ment keresztül, 1967-ben mégis lebontották, az elnevezést és a társulatot egy új, nem kevésbé grandiózus, ám ezúttal az opera mindkét funkcióját szem előtt tartva megtervezett épület vette át az azt megelőző évben.
Illusztráció: Wikipedia
