A szél irányát mutató szerkezetek igen ősiek, és a sumerektől az ókori Kínáig számos helyen egymástól függetlenül megjelentek: az első, amelyről részletes ismereteink vannak, az az i. e. 1. században épült athéni Szelek Tornya. Ennek a nyolcszög alaprajzú márványtoronynak a tetején Tritón bronzalakja díszelgett, aki botjával mindig abba az irányba mutatott, amelyik felől fújt a szél, azaz amelyiknek szélistene éppen nyerésre állt a nyolc közül.
Kétezer éve kakas
Az i. sz. 3. századra – de feltehetően már korábban is – a kínaiak madár formájú széljelzőket használtak. Talán azért, mert egyes madárfajok a szél erejét kihasználva emelkednek a levegőbe, mások pedig a szél „szárnyán” vitorláznak. Talán egyszerűen csak arról volt szó, hogy egy madár kézenfekvő választásnak tűnt arra a szerepre, hogy egy épület legmagasabb pontján tanyázzon.
A Földközi-tenger térségében az i. sz. 2. századból már ismerünk olyan forrást, amely kakas formájú széljelzőt említ, a legrégebbi fennmaradt ilyet pedig a 9. század elejére datálják. Állítólag több pápa is előírta, hogy a templomok tornyait díszítő széljelzők kakas formájúak legyenek, és ez bevettnek is számított a kora középkorra. A bayeux-i faliszőnyeg egyik jelenete is egy férfit ábrázol, aki a westminsteri apátság tetejére mászik fel abból a célból, hogy elhelyezzen egy szélkakast.
Megbocsátja az árulást
A vallással való kapcsolatot általában Jézus az utolsó vacsorán tett, Péterrel kapcsolatos jövendölésére vezetik vissza, miszerint az háromszor tagadja majd meg őt, mielőtt a kakas szól.
Egy másik – vagy éppen ezt kiegészítő – magyarázat szerint a kakas a napfelkelte vagy a hajnal egyik sokat használt pogány szimbóluma, amelyet a kereszténység is átvett, mint az új kezdet jelképét. Akármit is jelképezzen, pusztán praktikus szempontokból a kakas jó választás, mivel lapos farktollaiba könnyen bele tud kapaszkodni a szél, akármilyen irányból, bármilyen isten akaratából fújjon is.
Illusztráció: PHILIPPE ROY / AURIMAGES
