Gyakran mi, felnőttek okozzuk a gyerekünk szorongását.
Ha egy dolog ér valamit ebben az életben, azt sosem könnyű megcsinálni.
A legjobb praktikák.
Majmok, összesen négy, de szék csupán három. Nehéz ügy.
“Eszedbe ne jusson benézni az ágy alá, ha azt mondja, ott egy szörny lakik.”
Már a csecsemőt is levigyük az uszodába? Segít a babaúszás, vagy értelmetlen fertőzésforrás?
Rossz napod van? Elkélne pár jó tanács, hogyan rángasd ki magad az elkeseredettségből?
Te vagy a béke, de adott esetben a feszültségforrás is a baba számára.
Négy éve halt meg Gyarmati Dezső. Lánya emlékezik rá.
Ki kell dobni pár rácsot.
Szerzőnk büszke, örül. Még egyszer a vizes vébéről. Pozitív vélemény.
Látom az egész családomat. A szüleimet fiatalon, és magamat is. Megrendítő. Vizes vébé 2017.
Zárjuk a sebet, kész az aznapi műtéti program. Három nap múlva az egyik betegnek felszökik a láza.
A doktornő megérzése mentette meg egy kisfiú életét.
Aki meg csak egyre jajgat, hogy doktornő, meghalok, annak is bejöhet, amit vár.
Se az öreg, se a gyerek.
Szabad csúnyán beszélni a gyerek előtt?
Kell-e, szabad-e, szükséges-e a gyerekeket, és a felnőtteket is, minden áldott nap megmosni, megfürdetni?
Divatos szó. Gyerekprojekt, hallom egyre gyakrabban. Kilel a hideg tőle.
Életem nagy ajándékának tartom, hogy egy olyan családba születtem, ahol szó szerint az anyatejjel kaptam meg a sport iránti szeretetet.
Viszonylag nyugodt este jön a hívás késsel hadonászó őrjöngő egy körfolyosós házban.
Reggeli vizit. Haladunk. Főnök, beosztottak egyaránt. Olykor megállunk. Beszélgetés a beteggel. Hogy van, köszönöm jól – elég sablonos. A
“Nem nőnek való pálya. Nem a fejeddel lesz a baj, agyilag biztosan képes leszel az anyagot elsajátítani” – és éreztem, ahogy egyre kisebb leszek. Tizenhat éves voltam, büszke arra, hogy nő vagyok. Vérig voltam sértve.
Néha annyiból áll az úgynevezett gyereknevelés, hogy jókor és jót szólsz, ami helyes úton tartja, vagy helyes útra tereli a gyereket.
