Poszt ITT
Close-up of a young woman holding her baby

Gyarmati Andrea: Helikopterszülők és okospelenkák

Gyarmati Andrea
Gyarmati Andrea

Úszó-dokinéni. 2018. 01. 01. 14:57

Útjára kéne engedni a gyereket.
Korábban a témában:

Amikor áprilisban megjelent a Hányattatásaim című könyvem, már tudtam, mi a következő téma, amiről írni szeretnék. Olvasom is a vonatkozó irodalmat, és közben igyekszem visszaemlékezni  a régmúltra. Izgalmas, mert mindig boldoggá tesz, ha akár évtizedekkel később is, de megértek valamit.

Hiszem, hogy a történetek, akár az enyémek, akár azok, melyeket orvosként a betegeimmel megéltem, érthetőbbé, sőt, könnyebben kezelhetővé szelídíthetnek nehéz dolgokat.

A könyv ötlete nem újkeletű.

Régóta vágytam rá, hogy arról a bizonyos csodálatos első évről írhassak. Az aktualitását nyilván Rozika, az unokám születése adta, és persze az is, hogy évek óta hallom a kérést: doktor néni, olyan jó lenne egy használható segítő könyv az első babánk mellé.

Amolyan „hogyan működik a kisbaba?” jellegű tanácsgyűjtemény.

Tudom, persze, semmit, ami gyakorlati dolog, nem lehet csak könyvből elsajátítani, sőt, az sem titok, bár sok a hasonlóság, de mindig az egyes eset a lényeg, és azon belül is sok a variáció. Ez adja szerintem a szakmám egyik nagy gyönyörűségét.

Mert, ha kitalálom, mi a teendő, és segítek a babának, s vele a mamának, boldogabb, nyugodtabb és egészségesebb lesz mindenki. Vagy nem betegszik meg, és azért ez sem mellékes szempont.

Szóval, gyűjtöm az anyagot, és mint mindig, elcsodálkozom, mennyi újdonságra bukkanok. Olyan, a közelmúltban felfedezett, vagy megváltozott tudásra, ami olykor egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat.

Változnak az idők, és benne változunk mi is, sőt most, mivel ez a bizonyos első év áll az érdeklődésem középpontjában, inkább úgy fogalmazok: változnak az idők, és változnak a szülők is.

Az én generációm, vagyis az a bizonyos baby-boomer korosztály még igencsak a saját szülei bevonásával és elfogadásával nevelte a gyerekeit. Nem volt internet, csetszoba, és gyerek ügyben, pláne kicsi gyerek ügyben a saját édesanyánk mintája volt a mérvadó. Sokszor akár úgy, hogy mit is nem szeretnék csinálni a gyerekemmel abból, ami velem megtörtént.

A helikopterszülők – és ennek jelentős képviselője volt az én anyukám – a biztonság eltúlzása miatt állandóan gyerekeik feje felett repkednek, mindent ellenőriznek. Már ha ezt az egyébként felnőtté vált gyerekük hagyja.

Hand the sleeping baby in the hand of mother close-up.
Fotó: Thinkstock

A következmény  az úgynevezett bumeránggyerekek megjelenése: olyan generáció nő fel a helikopterszülők „áldásos tevékenységének” hatására, melynek tagjai nem tudnak leválni a szülőkről, akik elsősorban anyuci és apuci jó kisgyerekei maradnak.

Ezek a szigorúan ellenőrzött gyerekek felnőttként is tanácsra, irányításra vágynak, elvárják a szülői gondoskodást,minek következtében önállótlanok lesznek.

Értsd jól: az egészséges leválás nem elszakadást jelent, hanem olyan viselkedési formát, amiben én döntök a saját ügyeimben, legalábbis egy bizonyos életkor után.

A legrosszabb ebben a szülői attitűdben, hogy a felnőtt gyerekeik életébe is beleszólnak, állandóan monitorozzák őket. Tapasztaltam, hogy ezek a szülők a saját kinövésükként tekintenek a gyerekeikre, saját álmaik beteljesítését várják tőlük, és az erős kontroll mellett alaposan manipulálják is őket.

Mint minden, természetesen ez is kettőn áll, vagyis a szülő irányít, a gyerek pedig nem mond nemet, mert nem akar, vagy nem is tud.

És van tovább. A ma szülővé váló Y nemzedék (az 1980-1994 között születettek) egyik jellegzetessége a Pán Péter szindróma. Ez egy másik leválási probléma, és ez sem jár kevesebb gubanccal.

Pán Péter a fiú, aki sose nő fel, nem új keletű hős, 1902-ben jelent meg róla az első regény, J. M. Barrie skót író műveinek visszatérő szereplője. A figura nem csupán az író fantáziájának szülöttje, karakterének alapjául az alkotó saját bátyja szolgált, aki egy nappal a 14. születésnapja előtt, egy korcsolyabalesetben életét vesztette, így az író édesanyjának emlékezetében örökké gyerek maradt.

És most figyelj egy kicsit, mert nem semmi, ami jön!

Pán Péter olyan, mint Hamupipőke cipellője: éppen passzol az Y generáció sok képviselőjére.

Mintha az író látta volna a jövőt. Szóval Pán Péter a gondtalan és állandóan dicsekvő fiú mintapéldánya. Eltelve önnön nagyszerűségével úgy érzi, mindig igaza van, megszemélyesíti a gyerekkor önzését. Ami kiskorban teljesen elfogadható, hiszen a túlélést szolgálja. Énközpontú, hanyag és nemtörődöm, nem ismer félelmet. A halál is csak mint egy nagy kaland él a fejében, de az élet az igazi kaland, vagy az lenne, ha el merne kezdeni élni.

Épp olyan, mint az otthon maradó, ellátásra éhező, gondoskodást igénylő Pán Péter szindrómások. Topográfiailag lehet, hogy ezek a fiatal felnőttkorú egyedek külön élnek már a szüleiktől (természetesen nem önerőből, hanem a szülő pénzéből vásárolt ajándéklakásokban).  Ellentétben a regény figurájával, ők valódi lakásokban laknak, nem Sohaország polgárai.

Ezek a gyerekek későn házasodnak, későn vállalnak gyereket, és nem csupán a gyerek az életük fő attrakciója. Munka és magánélet egyensúlya, ez a jelszavuk, és ehhez a technika összes vívmányát igénybe veszik. Bár lenézik nagyszüleik helikopter viselkedését, maguk a technika segítségével drónként ellenőrzik gyereküket.

A dallam azonos, legfeljebb a szöveg változik.

Ezek szülők a gyerekeik minden léptét, szívdobbanását, hangulatát applikációk segítségével kontrollálják, amit aztán rendesen ki is tárgyalnak a hasonló beállítottságú csetszobás „ismerőseikkel”.

Van ebből egy kedvencem, az okos pelenka: benne csík, szín, kémiailabor. Csak pisilni és kakilni kell a babának, a pelus elemez és megmondja, mit egyen holnap, mit igyon holnap, hány puszi jár… az orvos meg menjen, ahová akar a sok megtanult marhaságával.

Hurrá, haladunk.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

MISSION, TX - JUNE 12: A boy and father from Honduras are taken into custody by U.S. Border Patrol agents near the U.S.-Mexico Border on June 12, 2018 near Mission, Texas. The asylum seekers were then sent to a U.S. Customs and Border Protection (CBP) processing center for possible separation. U.S. border authorities are executing the Trump administration's "zero tolerance" policy towards undocumented immigrants. U.S. Attorney General Jeff Sessions also said that domestic and gang violence in immigrants' country of origin would no longer qualify them for political asylum status.   John Moore/Getty Images/AFP
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.