Vannak olyan történetek, amelyek kezdete a nagyon régmúltba nyúlik, és valahogy átível sok évtizeden. Mindettől még jelentősebb vagy sokatmondóbb lesz az egész.
Kell, hogy tudd, itt is most is mindaz, amit olvasol az én véleményem, vagy ha úgy tetszik személyes tapasztalataim gyűjteménye. Nem kőbe vésett szabály.
Ezt minden kisgyerek tudja: ezek a „személyek”, mint a Jézuska, Mikulás, sőt a Nyúl is mind azért vannak, hogy az Ő kívánságait lessék, és persze derekasan teljesítsék is.
December 24-e. A fa már feldíszítve. Terítve az asztal. A szoba különböző pontjain rendben állnak az ajándékok. Várjuk a Jézuskát, és családunk többi velünk ünneplő tagját.
Sokáig úgy éreztem, két életem van, és azt nem keverjük, de ez egy élet persze, és hazudnék, ha azt állítanám, nem megható olykor számomra a keveredés.
Félsz? – kérdezem a hétéves kisfiút. Dehogy, doktor néni, csak szeretnék veled üzletet kötni. Hmm, és mi lenne az ajánlatod? Szükségem lenne a fecskendőre, sőt több fecskendőre, a munkámhoz kell.