A karácsony az emberiség egyik legősibb ünnepe. Vallásos tartalma mellett idővel a szeretet ünnepének kezdték el hívni, amikor a családok maguk mögött hagyhatják a nyüzsgő hétköznapokat, és szeretteik körében tölthetik az idejüket. Ahogyan az évek múlásával mindennapi életünk folyamatosan alakul, úgy a karácsonyi szokásaink is állandó változásban vannak.
Így karácsonyoztunk régen
A feljegyzések szerint Brunszvik Teréz grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója volt az első itthon, aki karácsonyfát állított az 1820-as években. A 19. század közepétől kezdve vált fokozatosan egyre elterjedtebbé Magyarországon a karácsonyfa-állítása, eleinte főleg a németajkú városi lakosság körében, mivel Németországból indult hódító útjára a szokás. Vidéken és kisebb falvakban egészen az 1930-as évekig kellett várni, hogy általánossá váljon ez a tradíció. A kisebb parasztházakban helyhiány miatt sokszor csak egy fenyőágat tettek ki vagy lógattak le a mestergerendáról. A piaci fenyőfa-árusítás az ötvenes években terjedt el hazánkban.
Régen nem okozott nagy fejtörést, milyen fenyőt válasszunk, ugyanis egyértelmű volt, hogy luc lesz az otthon dísze – még ha kicsi, ritkás vagy csálé is volt sokszor –, mert csak azt lehetett beszerezni. Habár a lucfenyő hamar kezdi hullajtani a levelét, cserébe fenyőillat lengi be tőle a szobát. A fa befaragása és a talp kiékelése mindig nagy kihívást jelentett, ez azóta sem változott. Ahogyan az sem, hogy minden igyekezet ellenére a végén kissé mindig ferdén áll a karácsonyfa.
Mindennap egy-egy szórakoztató, kedves, érdekes cikk várja az olvasókat adventi kalendáriumunkban.
Az év vége mindig a számvetés időszaka, nincs ez másképp a vállalatoknál sem. A Lidl számára az idei év kihívásokban és sikerekben is gazdag volt, de mindez nem sikerülhetett volna vásárlóink, munkavállalóink és partnereink nélkül. Köszönettel tartozunk vásárlóinknak, hogy minket választanak, ha bevásárlásról van szó és partnerek a számunkra fontos ügyekben. Munkavállalóinknak köszönjük az egész éves kemény munkát, partnereinknek pedig az együttműködést! Mindenkinek kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kívánunk!
Díszek tekintetében sem volt széles a választék: gyöngyházfényű üveggömbök helyett fából, szalmából, fonalból, papírból vagy termésből készült, saját készítésű ornamentumok lógtak a faágakon. Ezek némelyike szimbolikus értéket képviselt, az almaszelet például a következő évi bőséget és egészséget jelképezte. A kor előrehaladtával megjelentek a fán az olyan édességek is, mint a habkarika, az aranyozott, befóliázott diók vagy éppen a csiptetős viaszgyertyák. Ezt később felváltotta a soros kapcsolású izzósor, aminek olykor az összes égőjét végig kellett tekergetni, hogy megtaláljuk azt az egyetlen egyet, ami miatt nem világít a fényfüzér. Érdekesség, hogy a fényes girland az első karácsonyfák megjelenése óta gyakori díszítőelem, míg az angyalhaj a nyolcvanas-kilencvenes években lett egyre nagyobb divat.
Ami az ajándékokat illeti, a ránk zúduló reklámrengeteg és az internet megjelenése előtt sokkal nagyobb utánajárást igénylő feladat volt a beszerzésük a különböző áruházakból és körúti üzletekből. Évtizedekkel ezelőtt nem az ajándéktárgyakon volt a hangsúly: a múlt század elején többnyire ólomkatona, búgócsiga, mogyoró, dió vagy valamilyen kézzel készített apróság volt a meglepetés a gyerekek számára. Aztán menő lett a Rubik-kocka, a moncsicsi, valamint a Gazdálkodj okosan! vagy Ki nevet a végén? társasjátékok.
Hal, mák, szaloncukor – van, ami örök karácsonykor
A hagyományok szerint a katolikus családok böjtöltek karácsony előtt, majd szokás szerint bőséget szimbolizáló mákot, diót, halat, fokhagymát, malacot vagy épp bárányt fogyasztottak, melyek ma is megszokott fogásai az ünnepi asztalnak. Elterjedt fogásnak számít a halászlé, a rántott hal krumplisalátával, a töltött káposzta, desszertek közül pedig a bejgli, a hókifli és a zserbó.
Falun, akik megtehették, karácsonyra levágták a disznót, a hurkából, kolbászból pedig a városi rokonságnak is küldtek. A vidéki nagyszülők feladták postán csomagban a finomságokat, ami jól is jött az ünnepekre, mert a hetvenes években nem volt akkora árubőség a boltokban, és nem lehetett kilószámra húshoz jutni, mint manapság. Egy idő után karácsony előtt már lehetett banánt és narancsot kapni. Mivel nagy kuriózumnak számított a déli gyümölcs, hosszú sorok kígyóztak a boltok előtt, mert mindenki szerezni akart az egyáltalán nem olcsó különleges csemegékből.
A karácsonynak van néhány kifejezetten magyar hagyománya is, például a szaloncukor. Mint neve is sejteti, a desszert a főúri családok szalonjaiban díszítette először a karácsonyfát, még a 19. században. A dobostorta feltalálójának, Dobos C. Józsefnek az 1881-es szakácskönyvében jelent meg az édesség eredeti receptje, ezután otthon is bárki elkészíthette, feltéve, hogy volt pénze a hozzávalókra. A századforduló Budapestjén és a gazdagabb nagyvárosokban minden magára valamit is adó cukrászdában, kisebb üzemben lehetett kapni szaloncukrot, ami aztán az első világháború után kezdett nagyüzemben megjelenni. A csokis, vaníliás, epres ízesítésű, selyempapírba, majd ezüst fóliába csomagolt konzum szaloncukor semmi máshoz nem hasonlító, utánozhatatlan ízét sokan a mai napig pontosan vissza tudják idézni.
A magyarok legkedveltebb ünnepi édessége abszolút hungarikumnak számít, sehol máshol nem gyártják ennyiféle ízben és csomagolásban, ráadásul nemcsak nasinak, de karácsonyfadíszként is hasznosítjuk.
