A Külügyminisztériumnak nincs pontos adata arról, hogy hány magyar állampolgár dolgozik külföldön. „Fogalmunk sincs arról, hogy hány magyar él és dolgozik külföldön, ugyanis nem kötelező bejelentkezniük a nagykövetségeken. Nekünk általában csak arról van információnk, aki bajba kerül” – mondta a FigyelőNetnek Odze György, a Külügyminisztérium szóvivője. Az az adat pedig, amely arról készül, hogy a külföldi magyar missziókon hányan kértek segítséget, nem mutat teljes képet.
Írország, Hollandia vagy az északi államok népszerűek a magyar munkavállalók körében, a legnépszerűbb viszont még mindig Nagy-Britannia. A ködös Albionban törvényes, bejelentett munkát vállalóknak a Home Office-nál, tehát az ottani belügyminisztériumban kell regisztrálniuk magukat. 2004. május 1-je óta húszezer magyar tette ezt meg. Az persze más kérdés, hogy minden bizonnyal ennek legalább a fele már visszatért. És az is kérdéses, hányan dolgoznak kint feketemunkásként. Ez utóbbira csak becslések vannak, de egyes vélemények szerint akár húszezren is lehetnek. Itt érdemes megemlíteni, hogy a magyar munkaerő külföldre irányuló mobilitása más közép-európai országokhoz képest alacsony, dimenziókkal kisebb, mint a lengyel, a szlovák vagy a román munkavállalók esetében.
Egészségügy és szépségipar
Azok közül, akik a jobb fizetés miatt elindulnának, sokan az egészségügyben dolgozók közül kerülnek ki. Ugyanakkor kevesen jutnak ki ténylegesen, hiszen az angol egészségügy is finanszírozási gondokkal küzd, illetve a magyarok idegennyelv-tudása európai viszonylatban nem versenyképes. Az A-Team Hungary – mint az angliai Boots Gyógyszertárlánc képviselője hazánkban – fiatal orvosokat és gyógyszerészeket közvetít angol magánkórházakba. Aszalós Zoltán, a cég ügyvezetője szerint például a fogorvosok számára már kezd lezáródni a piac. „Negyven-ötven fogorvos kijár havonta pár napra, de az igazán jó szakemberek között kevesen vannak olyanok, akiknek megéri véglegesen külföldön letelepedni” – mondja az ügyvezető.
A magyarok idegennyelv-tudása európai viszonylatban nem versenyképes a külföldi munkát közvetítők szerint. Fotó: sxc.hu.
A munkavállalókat arra is fel kell készíteni az A-Team ügyvezetője szerint, hogy külföldön – főleg Angliában – a munkatársak közötti viszony teljesen más, mint itthon. Nem „haverkodnak” egymással, a munkát és a magánéletet sokkal szigorúbban elválasztják, és bár a munka utáni közös sörözés nem ritka, a házibuli annál inkább. „Maga a munka is kissé más: egy londoni gyógyszerész nem ugyanúgy dolgozik, mint hazai kollégája, neki nemcsak a felírt gyógyszert kell kiadnia, hanem léteznek konzultációs szobák, amelyekben a gyógyszerész maga is tanácsot ad, és – ami itthon hallatlan dolog – receptet ír. Vannak, akik ezen buknak el, nem merik bevállalni ezt a félig-meddig orvosi feladatot.”
Az egészségügy mellett a londoni szépségipar is nagy vonzóerővel rendelkezik. A Tálent Intézet kozmetikusok és fodrászok közvetítésével foglalkozik. „A megfelelően felkészített szakemberek válogathatnak a munkahelyek között, de a tehetségükkel kell eladniuk magukat” – tudtuk meg Szabó Steve-től, az intézet vezetőjétől. Szerinte a legfontosabb: a munkavállalók úgy induljanak el, hogy tisztában vannak az angol piac követelményeivel, tudják, hogy mit illik és mit nem szabad mondaniuk – tehát a kulturális különbségeket is meg kell tanulniuk. Emellett persze honosított bizonyítványokkal és két év hazai tapasztalattal kell a jelentkezőknek rendelkezniük. Olyan szalonokhoz „küldik” a munkavállalókat, amelyek először kipróbálják őket, majd később, harminc nap múlva jelentik be. Ezt a cégvezető szerint nem szokták elmulasztani, mert nagyon magas a büntetés összege, amelyet a hatóságok a késlekedés miatt rónak ki rájuk. A Tálent Intézet pedig már itthon kiszűri azokat, akik nem felelnek meg a külföldi igényeknek.
Csak azt vágják át, aki nem beszél
A megkérdezett munkaközvetítők általában egy nyelvi felmérés után szaknyelvi kurzusokat, felkészítéseket szerveznek, de a „kulturális váltásban” is segítenek. Minden munkaközvetítő egyetértett abban, hogy a kiváló nyelvtudás a legfontosabb követelmény. A megkérdezettek nem is közvetítenek olyan munkavállalót, aki nem beszél az adott ország nyelvén.
Odze György elmesélte, hogy amikor Londonban a követségen dolgozott, nagyon sok olyan magyarral találkozott, akiket átvertek, megszűnt a fogadó cég, mire kiutaztak, más munkát kaptak rossz ellátással, egészségbiztosítás nélkül. Találkozott olyanokkal is, akik turistaként harminc napra kimentek dolgozni – természetesen feketén –, hogy egy kisebb összeget összeszedjenek. „Azokkal, akiknek nem jött be a számításuk, csak annyit tud a követség tenni, hogy segítenek nekik a hazajutásukban. Pénzt nem tudunk adni, de vonat- vagy repülőjegyet néha igen” – mondja a szóvivő.
Igaz rémtörténetek
„Egyszer egy bébiszitteren kellett segítenem, aki egy nudista családhoz került, és tőle is azt követelték, hogy pucéran járjon. De sokszor jött a magyar misszióhoz olyan lány is, akit megerőszakoltak, elvették az útlevelét, és a rendőrség nem hitt neki. Sajnos a legtöbb esetben a megelőzés csak annyin múlna, hogy tudják a munkavállalók, mire is vállalkoztak. Jónak tartanám, ha felkészítő tanfolyamokat szerveznének a külföldön dolgozni akaróknak” – mondta Odze György.
Orosz Etelka ápolónő, de nyelvtudás híján az angol egészségügyben nem kapott munkát, amikor két évvel ezelőtt Londonba utazott. Ezért egy indiai családhoz ment bébiszitternek, de nem sokáig bírta a fűszeres, vegetáriánus kosztot – amiből hol kapott, hol nem –, ezért csaknem húsz kilót fogyott. Amikor már nem bírta, átigazolt egy nigériai családhoz, ahol fél év után az anyuka lopással gyanúsította. Majdnem letépték a kabátját, amikor el akart menekülni. Annyi szerencséje volt, hogy a férjével együtt mentek külföldre, így volt, aki megvédje, de azt nem tudja, hogy mit csinált volna, ha egyedül van. Mára már megszerezte azt a nyelvtudást, amellyel egy idősek otthonában bejelentett munkásként, segédnővérként dolgozhat.
