Ha túl van az első szűrésen, és önéletrajza, képzettsége alapján méltónak találtatott személyes beszélgetésre, mindjárt jön a kérdés: hogyan készüljön fel az interjúra, mire számítson, mit vegyen fel? Könnyű tanácsolni, hogy legyen határozott és magabiztos, kellő alap nélkül biztosan nem lehet rátermettnek vagy alkalmasnak látszani. A sikeres interjúhoz több síkon kell felkészülnie a jelöltnek – nemcsak azt kell bizonyítania, hogy el tudja végezni az adott munkát, hanem azt is, hogy be tud illeszkedni az adott szervezet és csoport életébe.
Pszichológusok szerint környezetünk a személyiségünkkel kapcsolatos véleményét 7 százalékban az elmondottak, 38 százalékban hangunk és 55 százalékban arckifejezésünk alapján alakítja ki. Ezt figyelembe véve a felvétel szempontjából az állásinterjú első öt perce az igazán kritikus, hiszen ha a jelentkező nem képes “eladni magát”, vagy rosszul teszi ezt, hiába a legjobb önéletrajz, a legelismertebb diploma vagy referencia.
Tetszik vagy nem, sokkal többet nyom a latban, hogyan lépünk be a szobába, hogyan fogunk kezet a minket vizsgáztató szakemberrel, hogyan öltözünk fel az interjúra, mint az, hogy milyen iskolába jártunk. Mivel ezek a benyomások megerősítik vagy gyengítik a felvételiztető véleményét, könnyen előfordulhat, hogy egy állást testbeszédünk szerez meg, vagy “passzol el”.
Vannak trükkök, amelyek felénk billenthetik a mérleg nyelvét. Ezeket alkalmazva nő az esély, hogy mi legyünk a kiválasztottak.
Kényes területek
Munkapszichológusok szerint rosszul indul az interjú, ha a jelölt lesüti a szemét, nem nyújtja időben a kezét, vagy éppen bizonytalan, hogy hova üljön. Ugyanígy rossz hatást kelthet a fordítottja is, ha túl magabiztosnak látszik, például túl hangosan beszél, vagy túl sokáig tart szemkontaktust.
Már a kézfogásnál elkezdünk “üzeneteket” küldeni. A túlságosan laza vagy lagymatag kézfogás arról árulkodik, hogy “tulajdonosának” nincs karaktere, nem meri megfogni a másik kezét, nem érti annak kultúráját. Ha túl erősen vagy csonttörően rázza meg a másik fél kezét, az épp az ellenkezőjéről mesél: túlzott dominanciáról, uralkodni vágyásról. Olyan ez, mintha azt mondaná magáról: “Szeretek sokat mondani, szavak nélkül is.”
Ha nálunk idősebb személy kezét szorítjuk meg túl erősen, még fájdalmat is okozhatunk, ha velünk egyenlő korúét, keltheti azt a hatást is, mintha versenyre hívnánk. A kézfogás olyan, mint egy háromütemű tánc: elég ha addig tart, amíg háromig számolunk. Enyhítheti vagy erősítheti hatását egy mosoly vagy szemkontaktus – utóbbira mindenképpen szükség van, hiszen a másik tekintetnének kerülése nem egyenes jellemről árulkodik.
Szakértők szerint a “hallgató” szerepében nyugodtan tartható folyamatos kapcsolat a szemek között, mert ez is jelzi a hallgató figyelmét. Fordított szerepben viszont elég, ha a szemek csak néhány másodpercre kapcsolódnak össze, csupán amíg a beszélők megteremtik a kapcsolatot. Nem baj, ha a tekintet elkalandozik a beszélgetés közben, de ha fontos dolgot akar mondani, keresse partnere tekintetét.
Testtartás
Különösen figyelnie kell a jelöltnek arra, hogyan ül – a karba tett kéz zárkózottságot fejez ki, ettől óvakodni kell akkor is, ha ez a legkényelmesebb pozíció. Ha keresztbe fonjuk a kart, testünkkel azt fejezzük ki, hogy minket nem is érdekel igazán ez az interjú, nem számít, hogy folytatjuk-e vagy sem.
Üljön egyenesen, de ne úgy, mint aki karót nyelt – az nagyobb feszültséget fejez ki, mint ami az adott helyzetben természetes lenne. A legjobb, ha kényelmesen elhelyezkedik a széken, de semmi esetre se csússzon le, vagy nyújtsa ki a lábát. A legjobb, ha lábát lazán összezárva tartja vagy keresztbe teszi – bár egyes vélemények szerint az összezárt lábak is zárkózottságról árulkodhatnak.
Ha gesztikulál beszéd közben, az többnyire jó benyomást tesz mivel nyitott, határozott személyiségre utal. Ügyelnie kell azonban arra, hogy ne vigye túlzásba és még véletlenül se grimaszoljon – felvételi interjú közben ez mindenképpen visszatetszést kelt.
Interjú közben mindenki ideges, de ez még nem ok arra, hogy tördelje a kezét. Ezt megelőzendő a legjobb, ha már a beszélgetés elején lefoglalja – például egy tollat vesz fel.
|
Mindez azonban elmélet csupán – hogy hogyan megy a gyakorlatban, csak akkor tudja, ha már látta magát. Karrier-tanácsadónk szerint hasznos videóra venni próbainterjúnkat, és megnézni, hogyan mutatnak gesztusaink – mosolyunk, testtartásunk, gesztikulációnk. Segítség lehet a gyakorlás is, ez esetben gyakorlópartnerünk észrevételei alapján kijavíthatjuk hibáinkat.
Számtalan jó tanácsot lehet felsorolni, biztos recept azonban csak egy van: viselkedjék természetesen, adja önmagát, így később senkit sem érhet csalódás.
